Trencsényi László: vannak arra bizonyítékok, hogy az oktatás tudatos lefelé mozgatása folyik

– Merre tart a magyar közoktatás a mai állapotok szerint? Gőzerővel folyik a lebutítása?

– Nehéz azt eldönteni, mi az, ami egyszerűen csak trehányság, és mi az, ami tudatos lefelé mozgatása az oktatásnak. Vannak bizonyítékok arra, hogy az utóbbi a valószínűbb. Két okot is látok erre, az egyik az, hogy a gazdaság világában a multinacionális cégek kiszolgálása nem kvalifikált szakmunkásokat igényel, hanem úgynevezett operátorokat, akik az összeszerelő műhelyben – lényegében a betanított munkásokat nevezték így – teszik a dolgukat. Az egyik ok tehát, hogy a multik kívánságának megfelelően, ne legyen túlképzett a munkaerő, de álljon rendelkezésre ez a betanított tartaléksereg. A másik pedig ezzel szorosan összefügg – az egyszerűség kedvéért nevezzük így –, hogy a munkásosztály ne legyen olyan tájékozott és művelt, hogy az érdekérvényesítésével meg tudná zavarni a kormány hatalmi törekvéseit.

A bizonyítékok közé sorolható az is, hogy – bár nem tudjuk, miként, mert nincs hivatalos megbízása Takaró Mihálynak – a tévében, a sajtóban folyamatosan bejelenti: az oktatásnak egyetlen célja van, a nemzeti identitás kialakítása az ifjúságban. Tehát az összes többi tudás mellékes, tulajdonképpen az ideológiai nevelés szolgálatába kell állítani az oktatást. Ennek a hullámnak része a tegnap még gyermekvédelmi törvénynek, ma már a Rádió1-ben egyenesen nevelési törvénynek nevezett pedofília-ellenes törvénycsomag is. Ennek egy fókuszára van kihegyezve a dolog, arra, hogy „LMBTQ-aktivisták akarták megszállni az iskolákat”. Ez egyfelől a fiatal szülők körében keltendő gyűlöletkampány része, másfelől pedig a természettudományos neveléssel való szembehelyezkedés. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ezeket a kérdéseket nem agitációval szokták intézni, mert nem így működik az emberi természet. Tehát a természettudományos oktatás is visszaszorulóban van, a társadalomtudományokban pedig a tantervek egy kifejezetten lebutított, és történelemhamisító tendenciában nyilvánulnak meg. Ezt tetőzné be a tanárképzésről szóló rendelet.

– Már a tanárképző egyetemeken megkezdődik a lebutítás?

– Igen. Ne legyenek a pedagógusnak készülők annyira okosak, ne tudjanak mindent. Az előbb említett rendelet a tanárok kötelező tudását és műveltségét is korlátozná. Jó, ez egy olcsó ígéret arra is, hogy „gyertek tanárnak, mert tanulni se kell, elég lesz a tanári pályán, amit az érettségire megtanultatok.” De a tanárhiány leküzdésére lényegében semmi komoly lépést nem tett a kormány. A tanárhiány különösen a hátrányos helyzetű régiókban – ahol a szakos ellátottság visszaesett 60 százalékra – rettenetesen veszedelmes dolog.

– A minisztériumtól a tanárképző egyetemek tanszékvezetői levelet kaptak, amely szerint a Nat-on és a kerettanterven túlmutató tartalmak csak akkor maradhatnak a képzési és kimeneti követelmények között, ha azok „pedagógiai hozzáadott értéke nélkülözhetetlen”, továbbá „a felesleges, köznevelési tartalmakat nem érintő, azaz a köznevelési célból nem indokolt részeket törölni kell”.  Ez azt mondja ki, hogy a Nat-on és a kerettanterveken kívül nem kell semmi más. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Nyilván hozzányúlást jelent a képzési és kimeneti követelményekhez, és a tanárképző egyetemeken tananyagcsökkentést. Ami attól még pikánsabb, hogy az egyetlen állami fenntartású tanárképző egyetem az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, mert az összes többi vagy alapítványi, vagy egyházi. Az egyházi fenntartású egyetemeken a tantervekben kötelező tananyagként nyilván megjelenik a vallásos tartalom is. Érdekes lesz, hogy egy fizikatanárnak  a világ keletkezéséről, vagy egy biológiatanárnak az evolúcióról mit kell majd tudnia. De a képzésben a tudás minimalizálása azt a kérdést is felveti, hogy ilyen feltételek mellett, kik jelentkeznek majd tanárnak. Nyilván azok, akik valamilyen módon diplomához akarnak jutni. Vagyis a toborzás eleve nem minőség-párti.  Nem a minőség dominál majd. Másfelől ezeknek a fiatal tanároknak a tanultsága alacsonyabb szintű lesz, mint amit egy, a XXI. század közepe felé haladó világ elvár. A törvény azt mondja, hogy a Nemzeti alaptantervet öt évente felül kell vizsgálni. Egy egyetemi tanterv módosítása nem megy olyan könnyen. Ebből a jelenlegi Nat-ból már egy év lement. Tegyük fel, hogy a járvány miatt egy csomó olyan biológiai, kémiai felfedezés keletkezik, amikről eddig nem beszéltek a Nemzeti alaptantervben. Akkor az kimarad a tanárképzésből is, mert a Nat-ban nincs benne?  Négy év alatt a világ- és a magyar irodalomban új klasszikus írók születhetnek, vagy akár egy csomó új régészeti lelet! Takaró Mihály már meghirdette a finn-ugor rokonság relativizálását, mert a képzési követelményben úgy került be: „Hipotézisek a magyarság eredetéről”. Ami eddig szilárdan igazolt tudományos tény volt, az most felpuhul, és jöhetnek Kásler Miklós mániái a hun-magyar rokonságról, mert az is egy hipotézis, meg a Volga-Káma őshaza is. És akkor mindehhez jött még az MTA felügyeletének megszűnése a nagy kutatóműhelyek fölött, ahol voltaképpen ma már egy kutatóintézet vezetője szabadon garázdálkodhat, nincs fölötte akadémiai kontroll.

– Mindeközben a közoktatásban jelenleg óvodapedagógusból, fejlesztőpedagógusból, dajkából, gyermekgondozóból, természettudományos tárgyat, informatikát, nyelvet tanító tanárból hiány van, a szakképzett, régebben a pályán levő tanítókat az intézmények egymástól „szipkázzák” el, a kistelepüléseken már a barterezés megy az iskolaigazgatók között, vannak olyan tanárok, akik három-négy vagy akár öt iskolában is tanítanak párhuzamosan, és minden nap máshol tartanak órát. Zömében nyugdíjasok tanítanak vissza biológiára, kémiára, fizikára, matematikára. Már hallani arról is, hogy a kistelepülések iskoláit be fogják zárni, csak a választásokig senki nem meri vállalni a bejelentését. Az iskolák, ahol még tudnak, inkább bemenekülnek a viszonylag jobb helyzetben levő egyház szárnyai alá, csak ne kelljen a szegény Klebelsberg Központ alá tartozniuk. Úgy tűnik, hogy az egész magyar közoktatás összeomlott, már nem képes működni, csak vegetálni. Mi lesz, ha továbbra is a Fidesz „szárnyai alatt” marad?

– Ilyenkor jönnek a forradalmi elméletek, hogy ha a régi rend nem képes fennmaradni, akkor előbb-utóbb megszületik az az erő, amelyik az új rendet kiköveteli magának. A pedagógusszakma minden bizonnyal radikalizálódni fog, főleg a szülőkkel való kapcsolat okán. Vagy úgy elmérgesedik a szülők és az iskola kapcsolata – mert, ugye Kovács anyuka a minisztert nem tudja szidni, neki csak a Balog tanár nénivel lesz konfliktusa –, hogy emiatt lesz pánikhelyzet, amiből aztán mindenféle elkeseredett akció következhet, vagy kialakul a családok és a pedagógusok között az a szolidaritás, amelyik az esetleg még megmaradt Fidesz-kormány mellett is kikényszeríti a szükséges változtatásokat. Azért ebben az országban jobb időkben voltak az utcán pedagógusok, pedig akkor még kisebb volt a baj. (Ugyan többen is jósoltuk, hogy nagyobb lesz.) A dolgok természete folytán, ez bekövetkezhet, még akkor is, ha a pedagógus röghöz kötött. Akkor is, ha a miniszter nevezte őt ki, és, ha egy iskolából kiebrudalják, akkor az érvényes lesz az egész oktatási rendszerre.

– Azt már látjuk, hogy a pedagógusképzéstől elkezdve, folyik a magyar közoktatás lebutítása. Csak arról nem beszél senki, hogy mit fog jelenteni ez az országnak. És nem holnap, hanem több év múlva. Úgy veszem észre, hogy az embereket nem is nagyon érdekli, mert nem közvetlenül érinti őket. Az pedig, hogy mi lesz itt tíz-húsz, vagy harminc év múlva, nem olyan fontos számukra…

– Hát, igen. Úgy látszik, hogy az a történelmi pillanat, amiről az előbb beszéltem, még nem érkezett el. Ha az elszegényített régiókban a gyerekeket megkérdezik, mik akarnak lenni, azt mondják: közmunkás. Ez az életpálya áll előttük, és még csak eszükbe sem jut, hogy nem csupán szakmunkások lehetnének, hanem még akár értelmiségiek is. Tegyük még hozzá a közoktatás lebomlásához, hogy a gimnáziumi férőhelyek száma radikálisan csökkent, és ezzel a felsőoktatásba való bejutás lehetősége is. Ha minden úgy marad, ahogy van, a társadalmi elégedetlenség előbb-utóbb tényleg eléri azt a szintet, amelyiket tulajdonképpen a Fidesz húzott magára. Egy műveletlen, alsó-, és alsó-középosztállyal ugyanis sokkal nehezebb boldogulni, mint egy művelt és széles középosztállyal, amelyikkel ki lehet egyezni, mert egy nyelven beszélnek. Ha éhségmenetek lesznek, meg társadalmilag nem „sveifolt” jelenségei az ellenállási mozgalmaknak, akkor önmagára húzza vele a vizet a Fidesz.

– Ha az ellenzék nyer 2022-ben, hol kell kezdenie az oktatás helyreállítását?

– Az összefogás pártjainak programjában az első mindenképpen a tankötelezettségi korhatár visszaállítása 18 évre. Ez magával hozza, hogy a költségvetésből nagyobb karéjt kell kanyarítania az oktatásnak. Nyilván át kell alakítani a tanterveket, végig kell gondolni a pedagógusképzést. Baromi nehéz helyzetbe kerül az oktatásügy. De úgy látom, hogy lényegében az esélyegyenlősítő, szegregáció ellenes elképzeléseikben egységesek, felelősséget vállalnak érte. A társadalom legmélyén élő, kiszámíthatatlan viselkedésű társadalmi csoportok felemelése is központi programja az összefogásnak.