Trianoni megemlékezés szlovák módra: építsük együtt a közös Európánkat!
„A történelmi Magyarország a mi közös államunk volt, ahol önök, magyarok többségben, mi, szlovákok kisebbségben voltunk... Nagyon szeretném, ha száz év után előre néznénk. Ha egy vonalat húznánk, és előre nézve, nem tekingetnénk vissza, hiszen tudják a saját életükből is, hogy ha sokat nézegetnek is hátra, az nem nagyon segít, csak a nyakuk fájdul meg...” – fogalmazott Igor Matovič szlovák miniszterelnök a trianoni évforduló kapcsán a pozsonyi várban, 100 meghívott felvidéki magyar és a szlovák kormány tagjai, parlamenti képviselők előtt elhangzott beszédében, amelyben kérte a szlovákiai magyarokat, hogy tekintsék a találkozót kinyújtott kéznek.
„Sziasztok, kedves barátaim!” – így, magyarul indította Igor Matovič a beszédét, amelyben kérte a szlovákiai magyarokat arra, hogy „nyomjuk együtt a maltert. Építsük együtt Szlovákiát, közösen. Építsük az együttműködést a V4-eken belül, építsük a közös Európánkat”.
A miniszterelnök – akinek szlovákul elhangzott tegnapi beszédének fordítását ma közölte le a korkep.sk – a többi között megértően szólt arról, hogy a trianoni döntéssel kapcsolatban sokan a mai napig szomorúságot és bánatot éreznek. „A történelmi Magyarország a miénk is volt” – mondta azonban, sorolva sok-sok közös küzdelem, harc példáit, majd így folytatta: „éegyen hát merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk”.
Napjaink kihívásaira áttérve, közös fellépésre kérte a többi között a korrupció ellen a magyarokat, szlovákokat és romákat; közös küzdelemre egy igazságosabb, mindenki számára egyenlő esélyt biztosító társadalom megteremtéséért; közös cselekvésre az életkörnyezet megóvásáért. Hosszan beszélt arról, hogy a kultúra, a hagyományok lehetőséget kínálnak a kölcsönös tanulásra. Következő nagy, közös kihívásnak a szlovák nyelvoktatást nevezte a magyar tanítási nyelvű iskolákban. Kitért arra, hogy a szlovákiai magyarok épp az anyanyelvüknek köszönhetően, elsajátíthatják a szlovák nyelvet is, s három ország kultúráját ismerhetik meg egyszerre (Csehországé a harmadik). „Tehát, kedves magyarok, ebből kifolyólag önök a legközép-európaibb közösség. Használják ezt ki, kérem, használjuk ki, kérem”– mondta.
A kormányfő a beszédében többször is kéréssel fordult a hallgatóságához, s azon keresztül a szlovákiai magyarokhoz és persze szlovákokhoz is. Azt is kérte egyebek között, hogy „ha úgy érzik, hogy nem kapnak elég figyelmet, ha a történelmi eseményeknél, vagy a sérelmek tekintetében kimondatlan témák vannak, akkor üljünk le, vegyük át őket, keressük a lehetséges megoldást és kölcsönös megértést”.
Beszédét a következő gondolattal zárta: „a történelmi Magyarország a mi közös államunk volt, ahol önök, magyarok többségben, mi, szlovákok kisebbségben voltunk. A történelem, a múlt ma új vonalakat, új határokat rajzolt, és Szlovákiában ma lehet, kicsit fordítva van. De nagyon szeretném, ha száz év után előre néznénk. Ha egy vonalat húznánk, és előre nézve, nem tekingetnénk vissza, hiszen tudják a saját életükből is, hogy ha sokat nézegetnek is hátra, az nem nagyon segít, csak a nyakuk fájdul meg.... Kérem, a mai találkozót tekintsék kinyújtott kéznek önök, szlovákiai magyarok, a Szlovákiában élő magyarok felé.
A teljes beszéd – magyarul – itt olvasható.
