Trump, az elnök, már nincs rászorulva Orbánra, de némi gesztust azért tehet még neki

Lehet, furcsának tűnik Orbán nemzetközi elszigeteltségéről beszélni éppen most, amikor Budapesten találkozott a világ több mint 40 vezetője, beleértve az Európai Unió tagállamainak első embereit, akik eddig kvázi bojkottálták a magyar soros elnökséget, illetve a magyar szervezésű budapesti uniós tanácskozásokat, amelyeken jellemzően alacsonyabb szinteken vettek csupán részt. Ahogy arról mi is több cikkben beszámoltunk (például ebben) ezúttal – csütörtökön – a magyar fővárosban tartották az Európai Politikai Közösség (EPC) tanácskozását, majd rá egy napra az uniós tagállami vezetők informális ülést tartottak, s elfogadták a magyar soros EU-elnökség által előterjesztett versenyképességi paktumot.

Hogy mégis jogos az elszigeteltség felvetése: az elmúlt hónapokban, sőt, immár években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a demokratikus nyugati világnak elege van Orbánból, akit – az Ukrajnát ért orosz agresszió óta fokozottabban – elítélnek egyrészt a Putyin-barátsága és a kínai államhoz való dörgölőzése, másrészt – ezzel szoros összefüggésben – a jogállam hazai leépítése, a demokráciát egyre gyengítő politikája miatt.

Ugyanakkor november 5.-én nagyot változott Orbán világa, hiszen bejött az, amit remélt, s Donald Trump nyerte meg az amerikai elnökválasztás. Az a Trump, akit az elmúlt négy évben Orbán minden lehetséges módon és fórumon dicsért, akit körbeudvarolt és akinek nyíltan, hangosan és demonstratívan szurkolt. Trump győzelme után felmerül a kérdés: vajon ő kisegítheti-e Orbánt a nyugati elszigeteltségéből? Egyáltalán, fontos-e számára Orbán annyira, hogy eszébe jusson segíteni neki?  Balázs Pétert kérdeztük.

„Akik most eljöttek Budapestre, azok egy tágabb politikai közösség, valamint egy szűkebb kör, az Európai Tanács tagjai, akik egymással akartak találkozni, ők nem Orbán Viktorhoz jöttek. Ez volt az első és igen jó alkalom arra, hogy az amerikai elnökválasztást közösen értékeljék. Történetes Orbán volt a házigazda” – szögezte le a korábbi külügyminiszter, uniós biztos. Mint elmondta: a tanácskozás előtt beszélt több budapesti nagykövettel, s azt tapasztalta, hogy haboztak, vajon a távollétükkel tüntetve kimutassák-e, hogyan ítélik meg Orbánt és a politikáját vagy jelenjenek meg, ami közös konzultációkra kínált alkalmat, s egy gyors egyeztetésre az amerikai elnökválasztás után. Azt is a részvétel melletti érvként hozták fel, hogy az alkalmat kínált arra, hogy személyesen Orbán szemébe mondhassák a kritikájukat. Végül úgy ítélték meg, hogy többre mennek, ha megfogalmazzák és kifejezik a nem-tetszésüket, mintha a távolmaradással tüntetnének. „Orbánt persze sem ez, sem az nem hatja meg különösebben” – jegyezte meg Balázs, ismételten kiemelve: de ez a találkozó elsősorban az alkalomról szólt, egy olyan alkalomról, ahol egymással tudnak beszélni, egyeztetni.

Vajon Donald Trump mit segíthet Orbánnak a nemzetközi porondon, illetve meg akarja-e egyáltalán hálálni azt, amit Orbán tett az elmúlt négy évben a bukott elnökért? – kérdeztük. Trumpra általában sem jellemző a hála – szögezte le a tapasztalt diplomata. Nyilván emlékezni fog arra, hogy Orbán volt az EU-ban az egyetlen hivatalban lévő kormányfő, aki nyíltan támogatta őt, ráadásul kizárólag őt – fejtegette. Mint hozzátette: Orbán még csak nem is a szokásos – és normális – diplomáciai formulával élt, miszerint akit megválasztanak, azzal akarunk együttműködni, hanem kizárólag Trump mellett állt ki teljes mellszélességgel. „Ahogy szokta, szerencsejátékosként most is mindent feltett egy esélyre, s most ez bejött neki” – mutatott rá, megjegyezve, hogy hol bejön ez a hazardírozás neki, hol nem, Trump esetében sem jött be 2020-ban, de említhetjük például a cseh Andrej Babist vagy a szlovén Janez Jansát is.

Trump eddig kampányüzemmódban rá volt szorulva mindenféle támogatásra, amikor azonban majd beül a Fehér Házba, akkor elsősorban az Egyesült Államok elnöke lesz, akinek abban a minőségében nincs szüksége sem közvetítőkre, sem támogatókra, hiszen ő lesz a leghatalmasabb ország első számú vezetője, s ha beszélni akar bárkivel is, tudja, kit kell hívnia, aki nyomban a rendelkezésére is áll – magyarázta Balázs Péter. Azaz, elnökként nincs már rászorulva Orbán „segítségére”. Amikor csöng a telefon Putyinnál, Macronnál, stb., akkor Putyin, Macron, stb. fel fogja azt venni. Nem kell ehhez közvetítő.

S hogy mivel törleszthet Trump Orbánnak?

A volt külügyminiszter szerint ugyanúgy, mint Orbán neki, ő is tehet majd gesztust a magyarországi választások kapcsán Orbánnak, akinek jó év múlva már szüksége is lesz kampánytámogatásra. Trump pedig azzal hálálhatja meg Orbán eddigi szolgálatait, hogy a kampányidőszakban fogadja őt a Fehér Házban, illetve esetleg eljön Budapestre. Az amerikai elnök persze nem szokott egyetlen helyre menni, ám ha és amennyiben valamikor 2025-’26 elején esedékessé válik számára egy európai látogatás, akkor abba beleillesztheti Budapestet is. Ilyen alapon volt például első elnöksége idején Varsóban. 

Balázs ezt tartja a maximumnak, amit el tud képzelni, mint hálát. Pénzt ugye nem ad, mint ahogy teszi azt az EU, s vasutat sem fog építeni, mint Kína. Azon túl tehát sok pluszra nem számíthat Orbán, minthogy Trump most már valószínűleg el fogja találni, hogy ő Magyarország és nem Törökország vagy más állam miniszterelnöke – jegyezte meg némi iróniával. 

Rákérdeztünk arra is, életszerűnek tartja-e, hogy Trump a választási győzelme éjszakáján felhívta Orbánt telefonon. Ez elképzelhető – mondta, de nem árt azzal tisztában lenni, hogy az ilyen hívásokat ügyes diplomáciával előre meg lehet tervezni. Nem biztos, hogy Trump a homlokára csapott és azt mondta, hogy nyomban fel akarja hívni Orbán Viktort, viszont egy ügyes közvetítő nagy szerepet játszhat ebben – mint tudjuk, Orbán Balázs politikai igazgató pedig végig kint sündörgött Trump környezetében. S ilyenkor elég egy titkárnővel, vagy a kabinetfőnökkel megbeszélni, hogy jó lenne, ha felhívnátok Orbánt – mutatott rá, hozzátéve: ez persze csak spekuláció a részéről, de azért „láttunk már ilyet”. 

És mit szól ahhoz, amit Orbán a telefonhívás kapcsán mondott, miszerint nekik nagy közös terveik vannak? „Orbán úgy beszél, mint a mesebeli kisegér, aki a hídon az elefánt hátán átkelve leszól: hallod, hogy dübörgünk?!” – idézte fel a viccet. Orbán ráadásul már nem tud segíteni az elnök Trumpnak, akinek persze a választás előtt jól jött, hogy Európában és másutt szervezte, mozgósította a szélsőjobboldali erőket, amelyeket pénzelt is – „mondjuk tette ezt a mi, adófizetői pénzünkből”. Ezt Trump persze jó néven veszi, miként azt is, hogy Orbán felajánlotta a közreműködését a CPAC és hasonló mozgalmaknak, szervezeteknek. „De mindezt figyelembe is véve, ne feledjük! Lényeges a változás a kampány és a kormányzás között, ez utóbbi szerepben Trump már teljesen más érdekhálókba kerül és feladatokkal szembesül” – szögezte le végül Balázs Péter.