Trump – rajonganak a fülönlőtt megváltóért

Nagy Mariann 2024. július 20. 07:10 2024. júl. 20. 07:10

Donald Trump, akit egyre valószínűbben újra megválasztanak novemberben az Egyesült Államok elnökének, pártja jelölését elfogadva, békét, összefogást hirdetett – hogy azután a tőle megszokott, durva hangon támadja a csütörtökön véget ért republikánus elnökjelölő kongresszus záró ülésén az ország fél lakosságát képviselő Demokrata Pártot, különösképpen Joe Biden elnököt. Akik azt gondolták, hogy Trump, miután kis híján agyonlőtték, magába száll és nem uszít tovább, tévedtek.

A volt elnök a merényletet rafináltan használta fel arra, hogy tovább építse személyének kultuszát, hiszen a populista szólamainak hívő sok milliós táborban sokan immár hajlanak arra, hogy egyfajta mindenhatónak tekintsék – aki mögött ott van az égi Mindenható is. Igen, valóban, egyre többen vannak ilyenek. Akárcsak Magyarországon, ahol milliók egy igencsak hasonló populista vezetőt látnak hasonlóan. Nem véletlen, hogy ők ketten a legjobb véleménnyel vannak egymásról.

Trump szolgálatkész, kiválóan képzett és fizetett gárdája a legkisebb részletre is ügyelt, hogy a republikánus program olyan legyen, amilyennek főnökük kívánja és azt mukk nélkül el is fogadják. A pártközpont már hónapokkal korábban kiküldte embereit valamennyi államba, hogy válasszák ki a kongresszusi küldöttek közül azokat, akik majd a kongresszuson a jelölő bizottság tagjai lesznek. Ez biztosította, hogy nem lesz érdemi ellenzéke Trump elgondolásainak, de a szervezők még ezzel sem elégedtek meg. Amint a küldöttek megérkeztek Milwaukee-ban a kongresszusi terembe, valamennyiüktől begyűjtötték a mobil telefonokat és egyéb elektronikus eszközöket: nem volt módjuk sem információkat továbbadni, sem bárkivel konzultálni. Csak ekkor kapták meg a programbizottság tagjai a Trumpék által kidolgozott platform-tervezetet. Majd az elnök közölte a küldöttekkel: „ez az a szöveg, amelyet majd jóvá fogtok hagyni – és gyorsan fogjátok jóvá hagyni…“ 

Igaza volt, a programbizottság két óra alatt elfogadta a programot, amelynek egyes részeit az elnökjelölt maga diktálta. Sok delegátus nagy várakozással érkezett a kongresszusra, javaslatokat tervezve és várva, milyen álláspontokat foglal majd el a többség a vitatott kérdésekben. A platformbizottság tagjai arra számítottak, hogy két napig fognak dolgozni, albizottságokat is alakítanak, hogy külön döntsenek a pártprogram vitatott kérdéseiben. Amikor azonban Trump egyik leghűségesebb követője, Marsha Blackburn szenátor megnyitotta az ülést, mindenki számára világos lett: nem lesz más választásuk, mint jóváhagyni azt a papírt, amit eléjük tettek. Hiába panaszkodtak egyesek, hogy „szavazunk egy programról, amelyet még időnk sem volt elolvasni...”

Trump több mint másfél órás beszéde, amelyben elfogadta a jelöltségét, hosszabb volt, mint az ilyen pártkongresszusi szónoklatok bármikor korábban. Annak első részében némi bizalmat keltett. Arról beszélt, hogy mindenki elnöke akar lenni, öregnek és fiatalnak, férfinak és nőnek, demokratáknak és függetleneknek, fehéreknek és színeseknek, „valamennyiüknek baráti kezet nyújtok”. Fellépése hatékonyságát még fokozta, amikor – nagyon ügyesen – felidézte a merényletet, beszélt arról, hogyan folyt rajta végig a vér és arra gondolt: ha akkor nem mozdítja el kicsit a fejét, most már nem állna itt. A tv-kamerák mutatták, hogy sokan könnyeztek. Amikor ezután Trump kijelentette: „az, hogy most itt állhatok ebben a csarnokban előttetek, csak a Mindenható kegyelmének köszönhető”, sokan már imára emelték kezüket. A merényletre többen visszatértek felszólalásaikban, köztük egy detroiti lelkipásztor, aki sejtelmesen kijelentette: „lehet, hogy Jézus Krisztus volt elnökünk megmentése mögött”.

A békülékeny hangütés után azonban a szónok hamar visszazökkent szokásos kampány-üzemmódjába. Nem győzte sorolni korábbi elnöksége sokrétű érdemeit, ezúttal is gátlástalanul hazudva, adatokat meghamisítva. A beszédét élőben közvetítő média – Trump szokásos gátlástalan stílusa ismeretében – felkészült arra, hogy téves adatait, számait, alaptalan kijelentéseit, a hiteles tájékoztatás érdekében ott, helyben kijavítsa. Trump ezúttal annyit hazudott, ferdített, hogy azzal a szerkesztők már nem tudtak lépést tartani.

A szónok a külpolitikában is a megszokottat hozta. Kijelentette: ha ő lett volna a Fehér Házban, nem tört volna ki háború Oroszország és Ukrajna között, nem csapott volna össze a Hamász és Izrael. Most viszont a 3. világháború küszöbén áll a világ, és az minden korábbinál pusztítóbb lesz. Nem mulasztotta el megemlíteni Kim Dzsong Unt, Észak-Korea diktátorát, mondván „vele mindig jól kijöttem. Az a helyzet, hogy mindenkivel, akinek atomfegyverei vannak, ki kell jönni, mert különben…” Bizonyos benne, hogy a világhelyzet megnyugszik, amint ő ismét hivatalba lép. Szónokolt arról, hogy a migránsok „az amerikai történelem legnagyobb invázióját” hozták, ezek az emberek elmebeteg-kórházakból érkeznek. Szokása szerint elment odáig, hogy őrültnek nevezze Nancy Pelosit, a Képviselőház volt demokrata elnökét, majd kijelentette: „Ha vesszük történelmünk tíz legrosszabb elnökét, azok összesen nem okoztak annyi kárt, mint Joe Biden négy éves ciklusa alatt”. Nem maradhatott ki Orbán Viktor sem, akit „nagyon szívós emberként” jellemzett, hiszen fellépett a migránsok ellen. 

Egyébként tanulságos volt, mennyire maradéktalanul saját elképzelései szerint formálta át pártját a 2020-as választási bukása utáni években Donald Trump. Mindazok, akik korábban, még a választási kampányban is bírálták, felléptek ellene, most sorra álltak fel a pódiumra, hogy lelkesen méltassák nagyságát, erényeit és dicsőítve ajánlják megválasztását.

Közben ellenfele, Joe Biden helyzete egyre tovább gyengül. Sorra kérik a párt vezető törvényhozói, szálljon ki a versenyből, hiszen vereség fenyegeti. Bidennek Covid megbetegedése miatt le kellett mondani kampány-fellépéseit. Otthonában pihen és közel lehet a nap, amelyen bejelenti, hogy nem indul a választáson. Ezzel új, izgalmas szakasz kezdődhet a versenyben: Kamala Harris alelnököt indítja-e e helyette a Demokrata Párt – vagy mást választanak. Bárki is legyen, esélyei – ilyen előzmények után – nem lesznek nagyok.