Tudás menet: az emberek kezdenek rájönni az összefogás fontosságára

Gosztonyi Gábortól megtudtuk, a gyöngyösi fórum résztvevőihez még nem jutott el a friss hír a Belügyminisztérium pedagógusoknak szánt teljesítményértékelési elképzeléséről. A tervezet szerint a jól teljesítők plusz pénzt kaphatnak, az átlag alatt teljesítőktől viszont levonnának. Az alelnök szerint ez igazi „rendőri gondolkodásra” utal, az oktatásnak semmi köze nincs hozzá. A decemberi belügyminiszteri konzultáción is azzal kezdte Pintér Sándor, hogy ő nem hisz az önértékelésben. Gosztonyi szerint viszont minden értékelési rendszernek ez az alapja. Ha a hírek igazak, és az amúgy is túlterhelt pedagógusoknak évente ellenőrzésen kell átesniük, abba „meg fog pusztulni mindenki”. Merthogy az elképzelés szerint az ellenőrzést az iskola igazgatója, igazgató-helyettese végzi majd. A PSZ alelnöke úgy gondolja, egy olyan elfuserált Nemzeti alaptanterv mellett, ahol le kell darálni a gyerekeknek a rengeteg lexikális tananyagot, az nem fog menni, hogy még jó sok adminisztrációs teherrel „belsőellenőrizgessen” is az igazgató és a helyettese. Bár a decemberi „eligazításon” tájékoztatást kaptak ugyan az ellenőrzési tervről, de ott szó sem volt arról, hogy ezt évente akarják megtenni. Egyébként pedig ez az egész rendszer a besúgásra épül. Pintér Sándor az „eligazításon” 150-200 ezer forintos fizetéseltérést mondott ugyanannál a kategóriánál. Vagyis gyakorlatilag meg akarják alapozni a „pofapénzt” azzal, hogy megint mindenki árgus szemekkel figyelje a másikat. Ez megint nem szól másról, mint az izolálásról és a megosztásról. Ez pedig elfogadhatatlan – mondta Gosztonyi Gábor. 

Szerdán este, a Tudás menet harmadik napjának végén Totyik Tamás Gyöngyös főteréről jelentkezett be. Elmondta, mintegy 40 kilométert mentek, ami gyilkos táv volt mindannyiuknak. Ráadásul volt egy hosszú aszfaltos szakasz is, ami a térdüket eléggé megviselte. Rengeteg lelkes kísérőjük volt, és a PSZ alelnöke meg is köszönte nekik, hogy tartották bennük a lelket. Gosztonyi Gábor, a PSZ másik alelnöke a Gyöngyös főterén őket fogadó kisebb tömegnek köszönte meg, hogy várták őket, s meleg teával, egyéb finomságokkal fogadták a menetelőket. 

Szűcs Tamás, a PDSZ volt elnöke bevallotta „baromi nehéz volt” ez az út. Elmondta, büszke a PSZ-esek ötletére, hogy velük „menetelhetett”, megmérettethette magát, és hirdetheti azt, hogy áldozat nélkül nincs eredmény. Mert valójában jelképesen ezért vannak itt. Így megérte a fáradságot ez a nap is. Egy idősebb hölgy lépett oda a csapathoz: „csak egy kézfogással tudok hozzájárulni” – mondta, és további kitartásra biztatta a csapatot. 

Az ezután következő, Gyöngyösön tartott fórumnak nagy sikere volt, mintegy 80-100 pedagógus kolléga és civil vett részt rajta. A mintegy két órás eszmecserén sok mindenről szó esett, ezek közül néhány fontosabbat emelünk ki. 

Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke beszélt arról, hogy azt gondolták, nagyjából négyen-öten fogják végigjárni a 180 kilométeres út egy-egy szakaszát, de hihetetlenül jó érzés volt, hogy szakaszonként nagyjából tízen, vagy inkább annál többen csatlakoztak a menethez. Nagyon sokan merték vállalni, hogy az arcukat adják hozzá, amiért óriási elismerés jár nekik. „Ők ki mertek mozdulni a komfortzónájukból, ahogy mi is azt tettük, hisz' egyikünk sem távgyaloglónak készült. Azt várnánk az oktatásirányítástól is, vegye már végre tudomásul, hogy az oktatásnak – bármennyire is nem szeretné – stratégiai ágazatnak kell lennie. Ehhez kell tisztességes bér, ehhez kellenek tisztességes munkafeltételek, egy normális Nemzeti alaptanterv, megfelelő számú szakos pedagógus, akik olyan gyerekeket tudnak majd kibocsátani a munka világába, akik megtalálják ott a helyüket, meg tudják önmagukat valósítani, és még meg is tudnak élni.”

Totyik Tamás, a PSZ másik alelnöke arról beszélt, eltérően a 2016-os időszaktól, amikor csak a fővárosban mozdultak meg a pedagógusok, hogy harcoljanak a jogaikért, tavaly már vidéken is több nagyvárosban mintegy 1000-1500-an mentek az utcára. Már nem csak Budapest-centrikus volt a tiltakozás. Arról is faggatta a helyieket, hogy mi az, amit elvárnának a szakszervezettől. Mint mondta: „a magyarországi szakszervezeteknek – és nem csak a pedagógus szakszervezeteknek – a bűne az, hogy az elmúlt 30 évben hagyták, a munkavállalók inkább belepusztuljanak a munkába, semmint tudatos munkavállalókká váljanak. Példaként hozta azt a dél-hevesi települést, ahol minden pedagógus hetente 32 órát tanít az iskolában, ami öngyilkos életforma. „Nekünk az lenne nagyon fontos, hogy elmondjátok, hogyan tudunk rajtatok segíteni, azért, hogy ne legyetek kizsákmányoltak” – tette hozzá.

Szűcs Tamás, a PDSZ volt elnöke kifejtette, hogy egy szakszervezet a fékek és ellensúlyok fontos láncszeme. Ha aktív a civil szféra, ha nem lett volna az elmúlt öt-tíz év bénultsága, és a NER rendszerének olyan típusú kiépülése, ami bénítja a civil szférát is, ha van civil kurázsi, akkor a fékek és ellensúlyok működnének. „Mindannyiunknak az a feladata, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerén keresztül minden ostobaságot próbáljunk fékezni. De az nem úgy működik, hogy otthon ülve, fotelforradalmárként nézzük, hogy mások esetleg csinálnak valamit. Akkor működik, ha mindannyian részt veszünk benne, ha közéletet élünk, politikát csinálunk”.

Visszatérve a csütörtöki naphoz, a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) közleményt adott ki. Ebben tudatják, hogy az MPT elnöksége kifejezi egyetértését a pedagógus-mozgalmak kilenc pontos követelésével. Az egyetértés kifejezésére a közösségi média eszközein túl, a Tudás  menet fővárosba érkezésének alkalmát választotta, de már ma nyilvánosságra hozta mondanivalóját. Eszerint az MPT „kiáll amellett, hogy a nevelésügyben érdekelt partnerek minél szélesebb körének bevonásával kerekasztal-típusú, valóságos döntéseket előkészítő tárgyalások kerüljenek sorra. Saját kompetenciáival részt kíván venni ilyen tárgyalásokon.”