Udvariassági viziten járt az izraeli elnök, de ennek van mögöttes tartalma

Mi lehetett a célja az izraeli államfő mostani látogatásának?  

Egy államfői látogatásnak mind a két fél számára mindig van némi propaganda üzenete. Ebben az esetben a találkozó azt üzeni a világnak, hogy Magyarország nem tekinti számára kötelezőnek a Hágai Büntetőbíróság döntését, miszerint az izraeli miniszterelnök háborús bűnös, akit felelősségre kellene vonni. A hágai döntés után Orbán Viktor tüntetően meg is hívta Netanjahut Budapestre, aki hálásan megköszönte, de mégsem vállalta az utazást. Herzog jobban ráér, jelképesen most őt is képviselte.

És a tárgyalások?

Ez egyértelműen egy udvariassági vizit. Nem gondolom, hogy a két ország kapcsolatában meglévő esetleges nyitott kérdésekben bármelyiküknek kompetenciája volna állást foglalni. Ha voltak is mostanában ilyen kérdések, azt a közelmúltban itt járt külügyminiszter magyar kollegáival nyilván elrendezte, de ismereteim szerint ott sem kerültek terítékre nagy horderejű kérdések. Persze az nagyon fontos, hogy minden ilyen magas szintű találkozón elhangozzon: Magyarország támogatja Izraelt a politikájában, nálunk nincs tere az antiszemitizmusnak. Nem biztos, hogy egy ilyen kijelentésért ide kell utaznia az államfőnek, de ez legyen az ő dolguk.  

Ezekben a napokban a világpolitikában szokatlanul nagy erők mozognak. Rijadban találkoztak az orosz és amerikai külügyminiszterek. Ebben a helyzetben osztanak egyáltalán „lapot” nekünk e térségben?  

Nem osztanak. Nemcsak nekünk, az Európai Uniónak sincs sok keresnivalója a közel-keleti térség politikai játszmáiban. Ez a terület az amerikaiak „játszótere”, és ők nem járulnak hozzá, hogy ott bárki más érdemben bele tudjon szólni a történésekbe. Kétoldalú megállapodások természetesen vannak, főleg gazdasági területen, vagy kárpótlási témákban, de az egészen más kérdés. Az szigorúan kétoldalú alapon történik, abba pedig nem szól bele senki. 

Ön dolgozott Izraelben. Hogyan látja, a magyar diplomatáknak milyen küldetésük lehet a térségben?

Tulajdonképpen a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésén kell dolgozniuk. Ebben szerteágazó lehetőségek vannak. Főleg gazdasági területen működnek olyan kétoldalú projektek, amelyekben mind a magyar, mind az izraeli beruházok érdekeltek lehetnek. Ugyanezt el lehet mondani a kulturális kapcsolatokról is, hiszen Izraelben nagyon népes magyar közösség él. Egy részük ugyan még mindig nem tudja megbocsátani a holokauszt éveiben elszenvedett sérelmeket, de a fiatalabbak hajlamosak felkutatni a családi gyökereiket, ápolni a korábbi hazájukkal a kapcsolatot. Ám szélesebb értelemben nincs különösebb szerepünk abban a térségben.  

A kétoldalú együttműködés az, amit egy ilyen látogatás demonstrálhat?

Erről a mostani nyilatkozatokban is szóltak az államelnökök. Valóban nagyon jó az együttműködés a kutatás-fejlesztésben, a külképviseletünkön dolgozik egy olyan diplomata, akinek ez az elsődleges feladata. Van mit tanulnunk egymástól. 

Egymástól?

Ez egy olyan terület, amiben nekünk is van „mondanivalónk”, de az is igaz, hogy mi is tanulhatunk Izraeltől. Az ottani tudósok nagyon aktívan vesznek részt az európai uniós fejlesztési programokban. Azok a közös munkák, amelyekben mind a két ország érdekelt, elsősorban a hadiipari területet jelentik, a honvédség szívesen vásárol izraeli eszközöket. Nagyon fejlettek és nagyon jók. De említhetném a nemzetbiztonsági területet is. Nagy port kavart a lehallgatási botrány, amelynek az eszközét az izraeli titkosszolgálat fejlesztette ki, és adta át nekünk. De a gyártás során is vannak közös projektek. 

Hogyan látja, 2025 lehet a közel-keleti béke éve?

Biztosan nem. A mai körülmények között békéről szó sincs. Jó, ha valamilyen tartós tűzszünetet betartanak a felek. Sokféle találgatás kering a közbeszédben a gázai palesztinok kitelepítésétől, a gázai „Trump-i álom” megvalósításáig, de az, hogy ezekből minek van realitása, ma még beláthatatlan. Éppen most beszéltem erről egy onnan származó hallgatómmal, aki a gázai kitelepítést nem is tartaná annyira ördögtől valónak, mint hisszük. Azt mondja, van realitása, mert az amerikaiak meg akarják valósítani és ha ők így akarják, akkor erről nem fognak vitát nyitni az ott élő emberekkel. Egyszerűen áttelepítik őket valahova máshová. Sőt, még Egyiptomot vagy Jordániát sem fogják megkérdezni. A világon mindenütt az van, hogy az erősebb fél akarata érvényesül. 

A rijadi nyilatkozatokból kicsengett, hogy egyetértettek abban, miszerint Oroszországnak és az Egyesült Államoknak a nemzeti érdekeik alapján kell cselekedni. Mindketten nagy érdeklődést mutattak a geopolitikai kérdésekkel kapcsolatos konzultációk újraindítása iránt. A tárgyaláson a palesztin probléma is szóba kerülhetett?

A válaszom: igen. Nem véletlenül mentek éppen oda, mert az a legalkalmasabb helyszín arra, hogy egy-két nagyon fontos, a térséget is érintő kérdést megbeszéljenek. Ukrajna ügyében ezzel valamilyen megállapodási folyamat elindul, de a világban másutt is nagyon „forró” konfliktusok alakultak ki, többek között a közel-keleti helyzet értékelésében is közeledésre van szükség Amerika és Oroszország között. Tisztáznia kell a két nagyhatalomnak ottani érdekszférájuk határait. Ez a konzultáció szerintem legfeljebb érintőlegesen szólt az ukrán konfliktusról, őket kész helyzet elé fogják állítani. Az USA külpolitikáját jobban foglalkoztatja ma, hogyan lehet megállítani Kína és Oroszország közeledését, mert az USA és Kína között robban majd ki a következő évek igazi nagy nemzetközi konfliktusa. 

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. január 7.-i adása itt nézhető meg: