Új Antant van készülőben? Felkészült Európa a hadviselésre Amerika nélkül?

A Szívélyes Együttműködés (Entente Cordiale, magyar változatában Antant) 1904-ben született meg Nagy-Britannia és Franciaország között. A szerződés kezdetben inkább politikai egyeztető keret volt a gyarmati ellentétek elsimítására, de az 1. világháború kitörésével átalakult katonai együttműködési szervezetté – írja az Euronews.

Amikor a világháború derekán patthelyzet jött létre egyfelől az Antant, másfelől a császári Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia között, az Egyesült Államok közbelépése döntő fölényhez juttatta az antanthatalmakat. Ez tette lehetővé számukra Európa és a Közel-Kelet térképének újra rajzolását, benne gyászosan Magyarországgal is.

A Versailles-i és trianoni békediktátumok után az egyezmény hivatalosan nem szűnt meg, és jogi értelemben ma is létezik. Megkötésének 100. évfordulóján II. Erzsébet brit uralkodó és Jacques Chirac francia elnök Párizsban együtt emlékeztek meg a történelmi szerződésről, Tony Blair brit miniszterelnök társaságában.

Mindez – legalábbis elvileg – azt jelenti, hogy a két európai nukleáris hatalom között a katonai együttműködés keretrendszere a NATO-tól és az Európai Uniótól függetlenül ma is fennáll.

Bizonyos értelemben az Antant egy korabeli globális NATO-nak is nevezhető, mert nyitott volt a partneri kapcsolatokra, és ebben részes volt a cári Oroszország, Japán és később Olaszország is. Egy időben Tripla Antantnak is nevezték, Oroszország részvétele folytán. A szerveződés mögött természetesen ott állt az alapítók teljes gyarmati rendszere és kvázi-államai.

A kérdés most hasonló: képes-e a demokratikus Európa megvédeni saját magát az Egyesült Államok nélkül?

„Most, hogy az Egyesült Államok feladta a szabad világ vezetőjének szerepét, Európa egyedül van. Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy kifogytak a lehetőségekből” – írja Hans-Dieter Heumann volt német diplomata. A bonni egyetem kutatója, aki nagykövet volt Washingtonban, Moszkvában, az uniónál és Párizsban is, egyben katonai szakértője a Bundeswehr kutatási részlegének.

A diplomata szerint a szuverén európai katonai lehetőségek feltárása már korábban is az asztalon volt, de most rendkívül sürgető lett. Azért, mert továbbra sem világos, hogy Donald Trump stratégiai célt követ-e az Oroszországhoz való igazodással, hogy éket verjen Moszkva és Peking közé, vagy csak a rövid távú megoldást keresi, hogy Kínára tudjon összpontosítani a következő években. Tömören fogalmazva: nem tudjuk, mit akar tenni az amerikai elnök a NATO-val a következő években.

Nyugtalanságra ad okot Donald Trump többszöri kijelentése is, hogy a védelmi garanciát csak azoknak hajlandó biztosítani, akik befizetik a „klubtagsági díjat", amit ráadásul a nemzeti GDP 5 százalékára akarna emelni. Egy ilyen követelmény több tagország számára egyszerűen teljesíthetetlen, és nem is biztos, hogy megéri nekik.

Jelenleg a felek egymást nyugtatják, hogy hűségesek maradnak a NATO bevált és működőképes rendszeréhez, és biztos az is, hogy az Egyesült Államok nélkül Európa biztonsági rendszere végzetes helyzetbe kerülne.

Nem volna sem lehetséges, sem szükséges a NATO „leváltása", amit eleve jelez Giorgia Meloni véleménye, hogy inkább a NATO hatókörének kiterjesztése lehetne egy további lépés. Az olasz miniszterelnök szerint a kollektív védelem pillérét jelentő nevezetes 5. cikkely hatályát ki kellene terjeszteni a nem-tag Ukrajnára is, kötelezve ezzel a tagokat a segítségnyújtásra. Ehhez viszont teljes konszenzust kellene elérni a szervezeten belül, aminek az esélye minimális. Nem beszélve arról, hogy olyan precedenst teremtene, ami megnyitná a NATO-védelem igényével fellépő további országok sorát, akár még Európában is.

Mégis, nagyon rövid időn belül túl sok aggasztó jel érkezett a tengerentúlról ahhoz, hogy Európa újra kényelmesen hátradőljön abban a biztonságos fotelben, amelyet 70 éven át élvezett. A kialakuló fenyegető helyzet sziréna-szerűen, alig néhány nap alatt riasztotta az európai nemzeteket, felkészülve arra a hatalmas kárra, amit Amerika hitelességének és teljes megbízhatóságának megrendülése kiválthat. Nagyon valószínű, hogy sokkal biztosabbat nem is fognak tudni a NATO idei közgyűlése előtt, melyet Hágában rendeznek június végén.

Újjáéledhet-e az Antant gondolata?

A The New Statesman két brit szerzője már az ukrajnai háború előtt felvetette, hogy Franciaországnak és az Egyesült Királyságnak meg kellene újítania az Entente Cordiale-t, hogy megvédje a Nyugatot a rá leselkedő többféle fenyegetéstől.

Érvelésük szerint a Nagy-Britannia és Franciaország közötti kapcsolat az, ami Európához köti az angolszász szférát, aminek megroppanását nem szabad megengedni. Az Európai Unió önmagában nem tudja magához kötni az USA-t, és Britannia sem képes egyedül Amerikához kapcsolni Európát. Mindez csak akkor valósulhat meg, ha az Antant politikai szelleme, azaz a brit-francia kapocs újra kikovácsolódik.

A szerzőket az Aukus biztonsági paktum körüli viszály riasztotta meg, ami egy bonyolult amerikai-ausztrál-brit-francia vitába és sértődésbe torkollott. Attól tartottak, hogy a két európai hatalom más-más irányba húz a globális térben, aminek mélyreható következményei lehetnek a Nyugat jövőjére nézve. 

A bizonytalanságot előkészítette a Brexit ellenségeskedő folyamata és annak végeredménye, ami a kölcsönös gyanakvás légkörét teremtette meg. Szította a szerződéses vitákat a Covid-oltóanyag beszerzése és a halászati jogok ügye is, és migrációs ügyekben is több komoly vita tört ki.

Mégis, a jelen kép szerint az ukrajnai háború okozta veszélyhelyzet újra összerántotta a két ország kormányzatait, és az invázió óta az immár harmadik brit kormány az Oroszországgal való szembeszegülés egyik legkeményebb hangadója.

Az Antant felélesztése valószínűleg elmarad, de a logikájához és értékrendjéhez hasonlatos törekvésnek széles a tere

Az új európai önvédelmi kezdeményezés magyar elnevezése még bizonytalan (Coalition of the Willing), ezért egyelőre a Hajlandóság Koalíciójának nevezzük, bár inkább közös akaratot jelent arra nézve, hogy az unió teremtse meg összehangolt szuverén védelmi kapacitását, amihez az Európai Bizottság csillagászatinak mondható forrásokat kíván teremteni.

Az európai újrafegyverzési programban a következő négy évben a tagállamok akár 800 milliárd euróval növelhetnék a közös és a nemzeti védelmi kiadásokat. Ursula von der Leyen mindezt azután mondta, hogy Donald Trump közölte: felfüggeszti Ukrajna katonai segélyezését.

Mire lehet képes Európa önmagában?

Az egyes országok összesített katonai képességeit vizsgáló index nem csak a fegyverzetre és az állomány létszámára tér ki, hanem a hadviseléshez szükséges olyan tényezőkre is, mint a gazdasági erő, az infrastruktúra, a tudományos fejlettség vagy a szállítási kapacitások.

Az Egyesült Királyság a legerősebb Európában

Az adatok értékelésekor a nukleáris erőket nem veszik figyelembe, csak mint elrettentő tényezőt. Az erősorrend megállapítása a hagyományos eszközökkel vívott hadviselésre vonatkozik, és így lehet például Izrael a lista 15. helyezettje, megelőzve nála gazdaságilag jóval robosztusabb országokat is. Eközben a szintén nukleáris Észak-Korea csak a 34. helyig jut el.

A mérések azt is figyelembe veszik, hogy egy ország mennyire képes tartósan elbírni egy elhúzódó, legalább egy éves katonai konfliktust, amihez már az egészségügyi ellátórendszert, az energiaforrásokat, az átlagéletkort, a műszaki értelmiség arányát, és más társadalmi tényezőket is figyelembe kell venni.

Természetesen számítanak az illető ország földrajzi adottságai, a nagy ipari infrastruktúrák védhetősége, az élelmiszer-tartalékok, és egyre fontosabb katonai szerepet játszanak a megújuló energiaforrások is.

A sok pénz tehát önmagában nem elég. Összességében nem csak az a szempont, hogy ki mennyit fordít védelmi célokra, hanem hogyan képes kiépíteni és működtetni a katonai rendszerét, összehangolva a társadalom képességeivel.

A globális alaptény az, hogy a világ összes nemzetét tekintve, az első öt helyezett között nincs európai szereplő. A legerősebb haderővel az Egyesült Államok rendelkezik, majd Oroszország és Kína következik, de ennek a három országnak az összesített képességei nagyjából azonosak. Rajtuk kívül még India és Dél-Korea is megelőzi az európai hatalmakat.

Az európai lista szerint a térség legerősebb katonai szereplője az Egyesült Királyság, majd szorosan a nyomában Franciaország következik. Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem az Európai Unió vagy a NATO, hanem a földrajzi-kulturális értelemben vett Európa a vizsgálat tárgya.

A további helyezettek lemaradása már jelentősebb. Ebbe a csoportba tartozik (sorrendben) Törökország, Olaszország, Németország, Spanyolország és Ukrajna. Utóbbi esetében az orosz agresszió óta eltelt három év hozott hatalmas előrelépést, és nem csak a neki juttatott hadianyagot, hanem azok felhasználását, a kapcsolódó szakértelmet és a tanulási képességet is tekintve.

Az európai lista élbolyában található még Lengyelország, Svédország és Hollandia.

Az Égi Pajzs többet érhet, mint tízezer katona

A londoni The Guardian feleleveníti azt a korábbi tervet, amelyet az orosz agresszió kezdete óta fejlesztenek, és várhatóan le fogják porolni a következő hónapokban. A jelen katonai és politikai helyzet kulcskérdése Ukrajna légvédelmének fenntartása, ami nélkül semmilyen egyenlő alapú békekezdeményezés nem lehetséges.

Az európai vezetésű légvédelmi terv megállíthatná vagy legalábbis nagymértékben csökkenthetné az orosz légitámadások pusztítását, tartják a lap által megkérdezett szakértők. Az úgy nevezett Sky Shield (Égi Pajzs) programot a NATO-tól elkülönítve működtetnék, és 120 vadászgépet telepítenének mellé. A terv a Kijev és Nyugat-Ukrajna elleni orosz támadásokat védené ki anélkül, hogy szélesebb körű konfliktust provokálna Moszkvával.

Támogatói szerint a Sky Shield vállalhatja Ukrajna három működő atomerőművének védelmét, valamint a kulcsfontosságú Odessza és Lviv városok oltalmát. A tervezők szerint a rendszer nagyobb katonai, politikai és társadalmi-gazdasági hatást érhet el, mint 10 000 európai szárazföldi katona telepítése, míg humán kockázatai alacsonyak.

A javaslat támogatók között van Philip Breedlove, a NATO korábbi legfelsőbb európai parancsnoka, Sir Richard Shirreff, a brit hadsereg volt tábornoka, valamint Aleksander Kwaśniewski volt lengyel elnök. Egyetért a tervezettel Gabrielius Landsbergis volt litván külügyminiszter, aki szerint „a Sky Shield megvalósítása fontos eleme lenne Európa katonai felemelkedésének, hatékonyan támogatva Ukrajna biztonságát”.

A terv frissített változata a héten új lendületet kapott, miután Zelenszkij elnök botrányszagú találkozón ütközött Donald Trumppal és csapatával a Fehér Házban. Azóta az Egyesült Államok leállította a katonai segélynyújtást és visszafogta a hírszerzési információk megosztását Kijevvel, ami arra készteti Európát, hogy a kontinens vállaljon vezető szerepet Ukrajna támogatásában, amíg a háború folytatódik, és biztonsági garanciákat kell nyújtania az országnak bármilyen békemegállapodás részeként. Az érvelésnek része az is, hogy akár csak pár órás szakadás az amerikai támogatásokban emberéletekbe és katonai veszteségekbe kerülhet.

A Sky Shieldet az ukrán fegyveres erőkkel együttműködő egykori királyi légierős tisztek (RAF) készítették, de az európai védelmi minisztériumok eddig nem mutattak iránta komolyabb érdeklődést. A támogatók azonban most úgy vélik, hogy az elmúlt hét eseményei is bizonyítják Ukrajna légterének fontosságát, mint a Kijevnek nyújtott biztonsági garanciák részét.

Nyugati politikai körökben korábban aggodalomra adott okot, hogy a Sky Shield azt kockáztatná, hogy a NATO-tagállamok vadászgépei közvetlenül konfliktusba kerülhetnek az orosz légierővel, ami az ellenségeskedés kiszélesedéséhez vezethet, ha bármelyik fél egyik repülőgépét megtámadják vagy lelövik.

A rendszer támogatói azonban azzal érvelnek, hogy Moszkva 2022 eleje óta nem nagyon merte harci gépeit a frontvonalakon túlra repíteni, és az orosz egységektől való távolságtartás több mint 200 kilométer lenne.

Ezzel szemben Oroszország rendszeresen támadja Ukrajnát rakétákkal vagy nagy hatótávolságú drónokkal, és a nyugati vadászjárőrök segíthetnek Kijevnek ezek kiiktatásában. Egy ilyen lehetőség most még nagyobb hangsúlyt kap, mivel Kijev jelenlegi légvédelme nagyrészt amerikai elfogókra épül, amelyek utánpótlására a Fehér Ház tilalma kiterjed.

Ha tehát Európa valóban gyors és hatékony segítséget kíván nyújtani, és ehhez meg is teremti a forrásokat, akkor Ukrajna védelme több fokozattal javulhat.

Paradox módon, mindez az Egyesült Államok tárgyalási pozícióit is javíthatja, amennyiben valóban az a szándéka, hogy azonos nyomást gyakoroljon a szembenálló felekre a tűzszünet, majd a békekötés érdekében.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. április 9.-i adása itt nézhető meg: