Új korszak kezdődhet az oktatásban – de kellene hozzá egy új miniszter

Mint pár napja nyilatkozták, akár megnyugtatónak is lehetne gondolni, amit a napokban tapasztaltunk: az oktatási kormányzat végre mintha a PDSZ és a szakma kéréseinek megfelelően gondolkodna az iskolák újranyitásáról. Kikérték végre a véleményüket, esetleg együtt ebédeltek Maruzsa államtitkárral?

Nem. Sőt, a szakmai álláspontunkra sem voltak kíváncsiak. Mi is csak a sajtóból, Facebook-bejegyzésekből értesültünk a mától érvényes változásokról. Ezt követően, természetesen átnéztük a hatályos rendelkezést, ami meglehetősen szűkszavú mind az óvodák, mind az iskolák esetében. Sajnos nem tér ki az újranyitások biztonságos protokolljának feltételeire.  

A munkájukból hosszú ideje kieső szülőknek bizonyára megkönnyebbülés, hogy végre munkába mehetnek, a gyerekeket pedig biztonságban tudhatják.

Egyetértünk, de ezzel együtt, az óvodák teljes nyitása mindenképpen komoly kockázati tényező. Alapvető probléma, hogy ha valaki, mint vírushordozó megjelenik ebben a közösségben, akkor nem tudjuk, hogy ilyenkor mit kell tenni, semmilyen útmutatással nem találkoztunk a minisztériumtól erre vonatkozóan. Válasz nélkül maradt az a kérdésünk, hogy mi a teendő akkor, ha a szülő, nagyszülő érintett volt a fertőzésben, ezt a saját és az intézmény érdekében lelkiismeretesen közli is? Amit ráadásul nem is lenne szabad eltitkolni. Az erre vonatkozó protokollt az intézményeknek a nyitással egy időben meg kellett volna kapniuk a minisztériumtól.

Elhamarkodottnak, kockázatosnak tartják az intézmények megnyitását?

Inkább a módját. Egyértelmű, hogy van egy gazdasági nyomás – ezt mindannyian érzékeljük –, amire lépni kell. A kisgyermekek felügyeletét meg kell szervezni, ami nem könnyű feladat, de nagyobb körültekintéssel képzelnénk el. Az sem világos, hogy a járvány előtti munkarend tért-e vissza, mert ha igen, akkor hároméves kor felett kötelező az óvodai jelenlét. Ez viszont telített csoportokat jelent, a fizikai kontaktus – ami ugye nem ajánlott – elkerülhetetlen. Ezekre a kérdésekre az intézetvezetők nem kaptak semmilyen útmutatást. A PDSZ álláspontja szerint, a mától hatályos nyitás tényét lehet kezelni, ha kellő körültekintéssel történne. Azt üdvözöljük, hogy az iskolákban nem tették kötelezővé a bejárást és a digitális oktatás továbbra is választható, de azt tudni kell, hogy a tanév június 15-ei lezárultáig hármas feladatot kell ellátniuk a pedagógusoknak. Végezni az online oktatást, felügyeleti kötelezettséget kell ellátni – és felzárkóztatási teendői is adódhatnak.

Ezt egyszerre végezni némileg fizikai abszurditásnak tűnik. A jelen helyzetben létezik egyáltalán optimális megoldás?

Azzal egyetértünk, hogy a felzárkóztatást biztosítsák, megfelelő szervezettséggel összehangolható a többi kötelezettséggel, de ha három hétig hármas feladatot kell végezniük a pedagógusoknak, akkor ezért járjon méltányos bérpótlék, amiről szintén egy szó sem esett.

A minisztérium mindezt miként tartja kivitelezhetőnek?

Egyelőre annyit tudunk, hogy június másodikáig fel kell mérniük az iskoláknak, hogy melyik szolgáltatásra milyen igény mutatkozik. Ezt követően válik konkréttá a hármas kötelezettségű feladatok leosztása. A helyzetet bonyolítja a szakképzés, ahol érthető módon, a digitális oktatás nem képes teljes mértékben megadni a gyakorlati tudást, amihez elengedhetetlen a személyes jelenlét mind a diákok, mind a pedagógusok részéről. Ebben az esetben is az intézmény vezetőjére hárítják, hogy visszatér-e a járvány előtti munkarendre vagy meghagyja a digitális oktatás lehetőségét. Nincs egy központilag áthidaló megoldási javaslat.

Lehet, hogy tévedek, de én úgy értelmezem az elmondottakat, hogy az EMMI ismét a lovak közé dobta a gyeplőt, hadd száguldjon szabadon és irányítás nélkül az oktatás. Aztán, ha valamiből botrány lesz, arról az adott intézmény tehet, ha megoldják sufnituningban a buktatókat, akkor meg kihúzhatják magukat, hogy milyen okos és ügyes a minisztérium.

Van egy ilyen értelmezhető jelentésük a történteknek. Ezt igazolja a Maruzsa államtitkárral történt levelezésünk is. Arról írt, hogy nem akarják túlszabályozni a járvány utáni nyitást, bár ő nem azzal indokolta mindezt, hogy nem akarják vállalni a felelősséget. Ellenkezőleg, arra hivatkoznak, hogy a PDSZ kritikáit veszik figyelembe, amikor kellő szabadságot biztosítanak egy helyzet kezelésére.

Ügyes válasz. Bár eddig úgy tudtuk, hogy egy minisztérium azért van, hogy döntéseket hozzon és azokért vállalja a felelősséget.

Amikor az intézmények kezéből kivettek minden érdemi döntéshez adható jogot és ilyen lebéklyózott lehetőségek között rájuk hárítani a „döntés szabadságát”’ több mint cinikus hozzáállás.

Milyen visszajelzéseket kaptak? A hányatott körülmények ellenére, elérték-e a pedagógusok, de főként a diákok idén a jövőjüket befolyásoló érettségi elvárható színvonalát?

A járvány kitörésekor a biztonságra való törekvés miatt, az elhalasztás mellett a PDSZ az online jegymegajánlás lehetőségét pártolta volna, de nem értünk célba. Feszegetjük annak a lehetőségét, hogy miután a szóbeli vizsgák 15-20 százalékban sikeresebbek, mint az írásbelik, s mindazok, akik idén csak írásbeliztek, azok versenyhátrányba kerülhetnek s ennek kiegyenlítését kérjük a minisztériumtól.  Maruzsa Zoltán államtitkár erre reagálva, annyit közölt, hogy várjuk meg az írásbeli vizsgák szerdán megtekinthető eredményeit és amennyiben határozott eltérést mutatnak az eddig megszokott átlaghoz képest, akkor felvethető a kérdés, hogy az idei évfolyam hátrányba kerül-e az előző évek érettségizőihez képest. Mivel ennek a veszélye évekre meghatározhatja a tanulmányaikat vagy azok sikertelenségét, valamilyen kompenzáció, díjmentes középszintű vizsga lehetősége elengedhetetlen kell, hogy legyen annak, aki igényli. Többek között ezért is szorgalmazzuk, hogy az őszi vizsgaidőszakot hozzák előre augusztusra.

Új korszak kezdődhet-e az oktatásban?

Elvileg igen, mivel sokkal magasabb eszközhasználati alapon áll a pedagógustársadalom, mint két hónappal ezelőtt. Hogy ezzel a lehetőséggel tud-e élni az az oktatási hatalom, amelyik a rendszerváltás óta, a legkorszerűtlenebb pedagógiai rendszerrel állt elő, az már egy másik kérdés. A járvány következtében képződött egy olyan szakmai alap a pedagógusok áldozatos munkájának és kreativitásának köszönhetően, amire lehetne építeni – ha volna hozzá egy megfelelő vezetés.