Ujhelyi: az MSZP sikerrel lobbizott azért, hogy Magyarországon legyen az egészségügyi készletraktár
Hat uniós tagállamban, köztük Magyarországon képez közös európai készleteket életmentő és létfontosságú orvostechnikai és védőfelszerelésekből az Európai Bizottság – ezt az uniós vezetők jelentették be a napokban. Ujhelyi István, az MSZP EP-képviselője részben saját pártja sikerének érzi a döntést, mert mint azt a Hírklikknek adott interjújában elmondta: az Orbán-kormány eleinte minden uniós programban való részvételtől húzódozott, a „rescEU” raktárkészlet kapcsán pedig épp az MSZP politikusa volt kénytelen lobbizni a Bizottságnál, hogy a magyar jelentkezést elfogadják.
– Érdemi vita alakult ki a DK és a kormány között a lélegeztetőgépek tárolására alkalmas magyarországi raktárbázis felépítése kapcsán: a felek egymást hazugozták le a nyilatkozataikban. Ön még idén áprilisban, épp arra szólította fel a kormányt, hogy csatlakozzon egy ehhez kapcsolódó programhoz. Most akkor ki hazudik?
– Hazugságról nem beszélnék, inkább félreértés van a felek között. A „tájékoztatásért” felelős külügyi államtitkár alpári, kocsmai stílusát pedig nem szeretném kommentálni, az mindig önmagáért beszél. Valóban van egy olyan uniós program (rescEU), amelynek keretén belül, az EU egy eszköztartalék-készletfelhalmozási feladatot hirdetett. Ez egyike volt azoknak az intézkedéseknek, amelyeket tavasszal, még a járvány első hullámában, az unió megtett. Emlékezzünk vissza, annak idején a Fidesz minden lehetséges fórumon azt kiabálta, hogy az EU nem segít semmit, Brüsszel csak akadályozza a védekezést. Ez természetesen már akkor blőd hazugság volt. EP-képviselőként, márciustól kezdve, számos alkalommal írtam a kormány különböző illetékeseinek, azt tudakolva, hogy melyik uniós védekezési programban akarnak részt venni, illetve melyik uniós járványügyi, vagy ahhoz kapcsolódó támogatással kívánnak élni. A kormányzati válaszok rendre csak pökhendi elutasítások és félmondatos lepattintások voltak, érdemben egyedül a Belügyminisztérium válaszolt. Először ők sem voltak nyitottak például a rescEU-hoz kapcsolódó raktárkészlet-programra, de többszöri levélváltásunk végén, már március végére kiderült: Magyarország csatlakozik ehhez a lehetőséghez. Április elején hivatalos levelet is írtam az illetékes uniós biztosnak, hogy támogassam a magyar pályázat sikerét.
– Némileg szokatlan, hogy egy ellenzéki politikus a magyar kormány pályázata mellett lobbizzon.
– Már bocsánat, de épp az a szokatlan, hogy ez egyáltalán szokatlan. Vannak olyan ügyek, amelyek Magyarország érdekét szolgálják. Ilyenkor nem kérdés, hogy minden megválasztott képviselőnek támogatnia és segítenie kell a megvalósulást. Ettől még mindent elkövetek, hogy 2022-ben az egyesült ellenzék le tudja váltani a mostani kormányt, hisz' az Orbán-rezsim egyik legkérlelhetetlenebb ellenfele vagyok. Rendszeresen szerepelek is a NER céltábláján. A legszélsőségesebb pillanat az volt, amikor egy engem ábrázoló bábut akasztott fel az egyik kormánypárti provokátor. De ez kevésbé érdekel, engem minden támadás csak megkeményít. Az a Fidesz bűne, hogy mindent reflexből és zsigerből lever az asztalról, amit az ellenzék javasol. Az általam szorgalmazott és vitt Európai Egészségügyi Unió koncepcióját is igyekeztek először megfúrni a legutóbbi Európai Parlamenti szavazás idején, majd – miután belátták, hogy jelentős többség sorakozott fel a koncepció mellett – végül ők is igennel szavaztak a teljes állásfoglalásra.
Annak idején, az első EP-ciklusomban javasoltam, hogy ne csak ellenzéki kerekasztal legyen, de létesüljön egy olyan nemzeti kerekasztal is, ahol az EP-képviselők rendszeresen meg tudják vitatni, hogy bizonyos kérdésekben mi a közös nemzeti érdek. Mondanom sem kell, egyedül a Fidesz nem volt hajlandó még csak meg sem fontolni az ötletet. A nemzeti érdek nem jobb- vagy baloldali, hanem egyetemes és közös. A közlekedési és turizmus bizottság első alelnökeként például nem volt kérdés, hogy amikor a magyar fuvarozók számára hátrányos rendelkezést akartak elfogadtatni a nyugati tagállamok képviselői, akkor a szakbizottság másik magyar – egyébként kormánypárti – tagjával együttműködve, igyekeztünk megakadályozni a módosítást. A most bejelentett uniós raktárkészlet kapcsán is az volt a magyar érdek, hogy ez a bázis nálunk létesüljön. Ezért lobbiztam mellette én is.
– Szükség volt erre a „lobbizásra”?
– Mindenképpen, hiszen a Fidesz vezetői és képviselői iránti bizalom – különösen a felhatalmazási törvény abszurditása miatt, amelyet épp ebben az időben erőltettek át – komolyan meggyengült az európai intézményekben. A hazai propaganda persze igyekszik az ellenkezőjét hangoztatni, de a valóság az, hogy a Fidesz az EU-ellenes kirohanásai miatt, jelentősen vesztett érdekérvényesítő képességéből. Mindannyiunk számára az az érdek, hogy a magyar kormány ne ellenségként, hanem partnerként tekintsen az Európai Unióra. Az, hogy részt veszünk ebben az eszközkészlet-programban, nemcsak a járvány elleni védekezésünknek, de az uniós viszonyainknak is hasznos.
– Mennyibe kerül Magyarországnak ez a készletfelhalmozás és a raktár biztosítása?
– Tulajdonképpen semmibe, mert minden költséget az Európai Unió fizet. A magyar kormánynak át kell ugyan vállalnia a kiadások húsz százalékát, de csak egyfajta előfinanszírozásként, ezt is visszakapjuk idővel. A korábbi vitákban ez volt szerintem a félreértés. A „rescEU” az Európai Unió polgári védelmi mechanizmusának egyik eleme. A hat tagállamban (Magyarország, Dánia, Görögország, Svédország, Németország és Románia) lévő bázisok létrehozásának célja, hogy megteremtsék a különböző katasztrófa-elhárítási képességek, eszközök felhalmozását. Nem csak járványügyi helyzetre kell gondolni: légi erdőtűzoltás, sürgősségi egészségügyi orvos-csoportok, egészségügyi evakuáció, valamint orvostechnikai eszközök tekintetében is stratégiai mentési célú európai uniós készlet jön létre hazánkban is. Az eredeti kiírás szerint, az eszközöket az adott befogadó tagállamnak kell beszereznie, a költségeket az unió visszatéríti. Ez utóbbi kapcsán – látva a kormányzati lélegeztetőgép-beszerzés minimum furcsa anyagi- és szakmai döntéseit – felmerülnek bennem kérdések, de lássuk meg működés közben a dolgot.
– Említette az Európai Egészségügyi Uniót, amelyet Ön kezdeményezett, és amelyre legutóbb Ursula von der Leyen is hivatkozott évértékelő beszédében. Hol tart most ennek a megvalósítása?
– Ez egy valódi sikertörténet – eddig. Jóval a járványhelyzet előtt elkezdtünk már dolgozni azon az átfogó egészségügyi koncepción, amely minőségi minimum-követelményeket állítana a közegészségügyben és ezzel nemcsak garantálná a betegbiztonságot és az európai szintű ellátást, de hosszú távon megszüntetné a tagállami ellátórendszerek közti óriási különbségeket is. Gondoljon csak bele, hogy egy magyar orvos kilencszer többet keres, ha Belgiumban dolgozik. Háromszor akkora az esélye annak, hogy valaki kórházi fertőzést kap Magyarországon, mint például Németországban. A rendszerek és a protokollok különbsége miatt, a nyugati tagállamokban jóval nagyobb eséllyel diagnosztizálják még időben a daganatos betegségeket, mint a keleti tagállamokban. Szerintem tarthatatlan, hogy egy európai polgár életének minősége, egészsége – és így túlélése – azon múlik, hogy melyik uniós tagállamban él. Ez egy szolidaritásra épülő európai közösségben nem tartható tovább.
Az általam szorgalmazott koncepciót hazai és nemzetközi szakmai szervezetekkel közösen készítettük el, amelyet elsőként az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója vett a nevére. Ez került be később fontos pillérként abba a parlamenti állásfoglalásba és stratégiába, amelyet még a nyári szünet előtt fogadott el az EP. Most pedig az Európai Bizottság elnöke állt be támogatólag az Európai Egészségügyi Unió koncepciója mögé, ami egyértelműen kijelöli az utat. Most az a következő lépcsőfok, hogy az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács is pozitívan álljon a dologhoz. Bízom benne, hogy a magyar kormány is beáll az általam javasolt Európai Egészségügyi Unió programja mögé. Ez például egy olyan fontos, nemzeti érdek, amely megint nem tűri meg a kicsinyes politikai harcokat.
