Ujhelyi Sándor nemkívánatos személy lett, mert nyilatkozott az ellenzéki sajtónak

Bő három hétig önkénteskedett a Keleti pályaudvarnál több civilszervezettel együtt a kormányzati segítség hiányában többek között a Migration Aid. A szervezet alapító-aktivistája úgy gondolta, hogy magától értetődően folytatja a karitatív munkát az új, a kormány által három hét után kézbe vett ellátás helyszínén is. Tévedett.

„A tegnapi nappal nemkívánatos személlyé lettem nyilvánítva, kidobtak a tranzitváróból azzal az indokkal, hogy nyilatkoztam a 168 órának, ami úgy tűnik, tilos.”

A megdöbbentő eset indokáról a Fővárosi Kormányhivatal Védelmi Bizottságának munkatársa „tájékoztatta” a karitatív civilszervezet alapítóját. „Gyakorlatilag rendőrrel dobattak ki a tranzitváróból és amikor az okokról kérdeztem a kormányhivatali alkalmazottat, becsületére legyen mondva, tisztességgel közölte, hogy ’ilyen döntés született’. Mert nyilatkozni mertem.”

Ujhelyi a BOK-csarnokban nem sima tolmácsként, hanem az önkéntes tolmácsok koordinátoraként is működött, felügyelte az információs pultot, tette, amit a Keletiben az első menekültcsoport megérkezésétől minden nap. Segített a rászorulóknak. „Minden olyan kérdéssel, amit a napi rutinnal nem rendelkező tolmácsok nem tudtak megoldani, hozzám jöttek, s én voltam a kapcsolattartó az összes hatósági illetékessel. Az én feladatom volt az extra kérdések megoldása is.”

Nem titkolta azt sem, hogy mit mondott a hetilapnak, bár értetlenül áll a tény előtt, hogy ez „kiverhette a biztosítékot”. 

„Mivel tudtam, hogy ’finoman’ kell nyilatkoznom, figyeltem a mondandómra s az újságíró is korrekten adta vissza a szavaimat. Utaltam arra, ami tény, hogy az induláskor komoly nehézségek adódtak a csarnokban. A cikk végén viszont az is szerepel, hogy a későbbiekben kialakult egy konstruktív munkakapcsolat a védelmi bizottsággal. Amikor bármilyen segítségre szükség volt, ígéretet kaptam a teljesítésére.”

Megemlített egy példát is. „Hétfőn jeleztem, mindenképpen szükség lesz pénzváltóra, mert a menekültek többségénél dollár van vagy hrivnya, ami gondokat okozhat. A védelmi bizottság vezetője akkor annyit közölt, hogy ez nem életszerű probléma, de csütörtökön már kezdték telepíteni a pénzváltópontot. Minden, amit jeleztem feléjük az az előző három hét gyakorlatának tapasztalata volt, a gyakorlati életből tudtam, hogy mit kell csinálni és mire van szükség.”

A sajtóban ezzel együtt összességében pozitív beszámolók jelentek meg a csarnokban kialakított ellátásról, aminek az okát Ujhelyi abban látja, hogy olyanokat kérdeztek, akik nem mertek a valóságról nyilatkozni. „A karitatív szervezetekben pláne nem. Ott minden jó, mindennel meg vagyunk elégedve.”

Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem lehet elmondani az igazságot még egy ilyen ártalmatlannak tűnő tevékenységről sem, mint a menekülteket segítő kormányintézkedések. 

„Kampányidőszak van” – válaszolt tömören az egyszerűnek tűnő kérdésre a Migration Aid vezetője. „Küszöbön a választás és ilyenkor nem lenne jó, ha kiderülne, hogy a menekültek ellátása körül bizony sok gond van. Pedig az lenne mindenkinek az érdeke, hogy ezeket kibeszéljük és utána megoldjuk.” 

Példaként hozta fel az egy hete Pintér Sándor belügyminiszternek írt levelét, amire bár eddig konkrét választ nem kapott, de rövid időn belül történtek gyakorlati intézkedések a Keleti pályaudvaron az ellátás könnyítésére. „Tudtam, hogy ha megírom a levelet, azt Pintér úr nem dobja egyenesen a szemétkosárba. Most viszont a védelmi bizottság illetékes vezetői az első napokban nagyon flegmán viselkedtek. Néhány nap elteltével azonban belátták, hogy tarthatatlan az általuk eredetileg kitalált koncepció. Ugyanis eleinte mindig ez volt a válasz a felvetéseimre, hogy ’más a koncepció’.”

Ilyen volt például, hogy a kijelölt területről a menekültek eleinte csak busszal mehettek ki és be, azért, mert ez egy tranzitzóna. „Ez azért volt probléma, mert sokan már eleve Magyarország területén tartózkodtak, nem csak Budapesten és elmentek a Keletibe vagy a Nyugatiba segítséget kérni, ahol közölték, hogy el kell menni a BOK-csarnokba.  Ezt meg is tették, megálltak a bejáratnál és nem engedték be őket. Eleinte megpróbáltam bekísérni őket, de a védelmi bizottság munkatársa nyersen letorkollt, hogy mit képzelek és kizavart a menekülttel együtt. Ekkor fogtuk magunkat és visszamentünk a Keletibe, hogy szálljanak fel a buszra, amivel be tudnak menni az ellátásukra kialakított területre. Végül ezzel a ’koncepcióval’ kapcsolatban is belátták, hogy tarthatatlan és kiskatonák kísérték a gyalogosan érkező menekülteket az egyik bejáróhoz.” 

Ennél jóval feszültebb körülmények alakultak ki az érkező cigány családokkal szemben, akiket érthetetlen okból egy idő után leordítottak a rendőrök. „Holott semmi egyebet nem akart a cigány család, mint a hozzájuk tartozó három hónapos csecsemőt elhozni a kórházból, mielőtt buszra raknák őket” – számolt be a tranzitzónában megélt tapasztalatairól Ujhelyi Sándor, a Migration Aid alapítója a Klikk FM műsorában.