Újonnan kreált arisztokrácia vezeti az országot a diktatúra, a zsarnokság felé 2. rész

Orbán be tudja váltani azt az ígéretét, hogy átalakítja Magyarországot? Tényleg át lehet törvényekkel, rendeleti kormányzással és „mézesmadzaggal” az engedelmeseknek formálni egy országot? Vagy csak ideiglenesen tudja ezt „végigverni”? 

Persze, hogy meg tudja tenni, hiszen átalakította. Csinált egy új politikai rendszert, nem liberális demokráciát, nem alkotmányos demokráciát, hanem egy új rendszert. Mindegy, hogy hívjuk, hibrid rezsim, vagy autoriter rezsim, vagy alkotmánytalan, mindegy. Ő is adott nevet neki, egyszer azt mondta, hogy illiberális, ami nem demokrácia a mai felfogás szerint, máskor azt, hogy keresztény. Először csak keresztény volt, aztán később lett kereszténydemokrata alapú. Ő is érezte, hogy teoretikusan és elméletileg is el kell helyeznie ezt a rendszert, de hibás volt, ahogy megtette. Az viszont igaz, amit arról mondott, hogy átalakítja az országot. Átalakította teljesen. Ez a rendszer teljesen más, mint ami ’90 és 2010 között volt, ez nem demokrácia. Azt a rendszert valóban átalakította. Az összes elemét felsorolhatjuk annak, hogyan számolta föl az összes autonóm intézményt. De ezt már százszor is elmondtuk. Nincs új a nap alatt, továbbra is egy olyan irányba haladunk, ahol minden egyes nappal egyre jobban számolódik fel a jogállamiság maradéka. Mi pedig megyünk egy új rendszerbe, ami a diktatúra felé halad. 

Az oktatást épp most, a szemünk előtt választják ketté elitoktatásra és a maradéknak szánt, minimális tudást biztosító oktatásra. Már az oktatók szintjén is ezt teszik, a közszolgálati hivatásokra való képzést kínáló Nemzeti Közszolgálati Egyetem pedagógusképzést indít magyar és történelem szakon is. Készül az új kulturális törvény, amit – ha elfogadnak – totális központosítás és egységesítés jöhet a kulturális életben. Az egészségügyben egyre inkább a magánegészségügybe terelik azokat, akik meg akarnak gyógyulni, ha pedig valaki azt nem tudja megfizetni, akkor meghal.  Mindez milyen Magyarországot vetít előre? 

Diktatúrát természetesen, vagy mondjuk úgy, hogy önkényuralmat, zsarnokságot. Mondhatnánk azt is, hogy egy kreált arisztokrácia uralkodását. Itt most tényleg kialakítanak egy felsőbb osztályt, és ezen kívül lesznek az alsóbb osztályok. Ahogy Lánczi András filozófus, az MCC Politikai Filozófia Európai Centrumának vezetője mondta, a lopás a rendszer lényege, hiszen ki kell alakítani a tőkés osztályt, az új elitet, ha úgy tetszik, ezt a kasztot. Ez már valóban új társadalomfelfogás, egyáltalán nem keresztény, hiszen nem politikai rendszerről beszélünk, hanem társadalomról, ami legkevésbé sem keresztény. Annak épp az lenne a lényege, hogy mindenki egyenlő, de itt az egyenlő esélyeket is elveszik az emberektől. Ha egy pillanatra megint visszatérhetek a klasszikusokhoz: Platón azt mondta, háromféle berendezkedés van: a monarchia, az arisztokrácia, és a demokrácia. A monarchia az, amikor egy ember uralkodik, az arisztokrácia az, amikor egy csoport uralkodik, és a demokrácia az, amikor a nép uralkodik. Arisztotelész azt mondta, valóban ez a háromféle berendezkedés van, de mind a háromnak van egy jó változata meg egy rossz változata. A középkorban, és aztán az újkorban is mindenki így osztotta fel az egyes berendezkedéseket, a rendszereket. Ha ennek alapján nézzük, akkor a mienk valójában egy arisztokrácia berendezkedés kialakítása felé megy. Vagyis egy csoport uralkodik. Persze a csoporton belül piramisszerű hierarchia van, de végeredményében is egy elitképzés folyik itt, az MCC-ben, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, az egészségügyben. Ami nekik jár, az a többieknek nem. Tehát valóban kettéosztják így a társadalmat a felső tízezerre, ami most már nagyobb is, mint tízezer, és a maradékra. Ezt a rendszert társadalmilag valójában arisztokráciának nevezné Platón. Csakhogy az arisztokrácia szó mögé valamilyen nemességet képzelünk, ahol kulturáltság van, hagyományok vannak. Ez a mostani magyar változat nem ilyen. Nem örökölt arisztokrácia. Jobb országokban a nemesség akár évszázadokon át megy tovább. Ezen kívül van még a természetes arisztokrácia. Ez Amerikában alakult ki, ahol az alapító atyák a XVIII. század végén arra gondoltak még, hogy előbb-utóbb kialakul egy olyasfajta réteg, amely természetesen foglalja el a jobb pozíciókat, mivelhogy rátermettebb, erkölcsösebb, okosabb, műveltebb. Nálunk most épp ellenkezőleg, erőszakos állami eszközökkel kialakítanak egy arisztokráciát, ami azonban nem úgy szelektál, hogy a legnemesebbek, legrátermettebbek, legerkölcsösebbek kerülnek föl. Tulajdonképpen kontraszelektált, és a legerkölcstelenebb, leggátlástalanabb alakok kerülnek oda, ahol valójában látjuk is őket. Műveletlenek és tahók. Ez az, ami nagyon különös. Ráadásul ennek az indoktrinációja, befolyásolt tanítása folyik, ami azt mutatja, egy olyan szellemiségnek történik az átadása, ami egyáltalán nem arisztokratikus, hanem gőgös, úrhatnám, urizáló. Ez egy neofita, túlzásokba eső, rossz arisztokrácia lesz. Kialakul egy olyan társadalom, amit osztálytársadalomnak is lehet mondani, és amit marxista és platonista szempontból is le lehet írni. Ugyan egy arisztokrácia kialakítása folyik, csak nem a legrátermettebb, hanem a leggátlástalanabbak, és a legnagyobb bűnözők arisztokráciájáé. Egy bűnöző állam bűnöző arisztokráciája alakul ki. 

Ennek az országnak azért volt kultúrája. Azok, akik az adott ágazatokban dolgoznak, látják, hogy merre tartunk, de csak egy részük tiltakozik. A magyar értelmiség, vagy akit eddig annak hívtunk, inkább hallgat. De miért? 

Ennek több oka van. Az egyik az, hogy mégis csak könnyebb betagozódni, anyagilag ezerszer jobban jár vele az ember, egyik pillanatról a másikra milliomos lesz. Magyarul: megéri betagozódni, és könnyű. A diák is az MCC-n tanulja a sok marhaságot, tudja, hogy marhaság, de ezzel ki tud kerülni külföldi egyetemekre, a legjobb helyekre, és bár tudja, hogy marhaság, megéri két-háromszor azt mondogatni. Ez egy jó kis stratégia, mert sokkal nehezebb orvosnak menni, minthogy az ember elmenjen MCC-diplomatának. 

És az eddigi kultúránk egyszerűen lehullhat rólunk? 

Azt mondják az optimisták, hogy nem. De nem ez számít. Ők azt nem bánják, hogyha egy tehetséges költő egy saját maga által alapított, senki által nem olvasott lapban írogat. Nyugodtan csinálja. Ők az intézményeket veszik át, a továbbtanulás lehetőségeit maguknak birtokolják, és ez a probléma. Oda pedig csak megalázkodva, úgy értem, kompromisszummal lehet bekerülni. Meg kell kötni a kompromisszumot. De ez nem egy nagy kompromisszum, elég annyit mondani, hogy „Allah az egyetlen isten, és Mohamed az ő prófétája”. Ha ezt bemondja, akkor el van felejtve minden. Ezzel az egy mondattal be lehet kerülni, és ha ezt kimondja valaki, onnantól kezdve már „a mi kutyánk kölyke”. Ez könnyű. És ezt a könnyű mondatot ki nem tudja elmondani? Legfeljebb nem hisz benne igazán. Géza fejedelem sem hitt a kereszténységben, de tudta, hogy arra van szükség ahhoz, hogy megtartsa az akkori alakuló államot. Ezért úgy csinált, mintha keresztény lenne, hitte is, meg nem is, inkább nem, de már a fia igen, Szent Imre meg tökéletesen elhitte. 

Meddig mehet még így?

A végtelenségig tarthat. De most azért vannak mozgások, megmozdultak a dolgok belülről is. Az, hogy most még több az ellentmondás benne, mint az egyetértés, ilyenkor így szokott lenni. A Fidesz-táboron belül megindult a helyezkedés az erjedés, a mozgolódás, és ebből még minden lehet. Az is lehet, hogy nem lesz belőle semmi, de megvan az esélye annak is, hogy mozgolódás legyen. Ami nem lesz jó, de mégis jobb lesz annál, mint ami most van. Ugyan nem az ellenzék csinálja, hanem a társadalom mozgolódik, és ebből bármi lehet. Van ügy.

(Az első részt itt olvashatják.)