Minden normális kereszténydemokrata liberális demokráciában szeretne élni 1. rész

Orbán Viktor anno arra tett ígéretet, ha hatalomra kerül, teljesen át fogja alakítani Magyarországot.  Meg is tette. Szerinte „a magyar modell egy kereszténydemokrata szellemi alapokon álló modell”. Valóban ilyen lenne?

Persze, hogy nem az, csak el kellett valahogy nevezni. Először kereszténynek nevezte, később lett csak kereszténydemokrata, sőt, először még azt sem döntötte el, hogy mit nevezzen el: a társadalmi modellnek, vagy a politikai rendszernek adja ezt a nevet. A tanácsadói sok mindent lefordítottak neki, az MCC, a Mathias Corvinus Collegium kiadója állítólag azért adja ki a könyveket, hogy Orbán elolvashassa. Bár ő maga is tudná angolul olvasni, de azért magyarul mégis kényelmesebb. Vagyis Orbán tájékozódik, bár nem olyan nagyon, mint mondják róla, hiszen az anyagokat zanzásítva kapja meg a tanácsadóitól. Sokszor még magyar szerző nevére sem emlékszik, példa erre Csizmadia Ervin, akinek a neve az egyik tusványosi beszédében nem jutott eszébe. Orbán végül is egy középszerű intellektusú ember. De visszatérve a kérdésre, az nem mindegy, hogy mit nevezünk el. Mert a politikai rendszer lehet demokrácia, vagy nem. Ha nem, akkor van mindenféle neve, de még a demokrácián belül is különbözőképpen hívják. 

Ma mit nevezünk demokráciának? 

A demokrácia alatt ma már azt értjük: liberális, alkotmányos demokrácia. A két fogalom tulajdonképpen ugyanazt jelenti, ez egy korlátozott demokrácia, amiben még a többségnek is van korlátja, méghozzá a jog. Vannak emberi jogok, hatalommegosztás, vagyis még a többség sem csinálhat meg mindent. Ha demokráciáról beszélünk, akkor ugyan választunk négy évente, és a többség azt csinálja, amit elgondolt, de azért bizonyos dolgokat nem tehet meg, mert van egy alkotmány, amin nem léphet túl. Vagyis ez egy Alkotmánnyal korlátozott, azzal észszerűvé tett demokrácia, amiből nem lesz a többség zsarnoksága. Merthogy egy demokráciából bármikor a többség zsarnoksága lehet, amire már sokan figyelmeztettek, többek között Alexis de Tocqueville, aki a XIX. század első felében arra hívta fel a figyelmet, hogy még az amerikai demokráciából is könnyen lehetne, de az Alkotmány megvédi. Persze, vannak más mechanizmusok is, amik megvédik a rendszert a többség zsarnokságától. Vagyis ez a fajta a liberális demokráciafelfogás azt jelenti, hogy liberális, politikai, közvetett, vagyis képviseleti demokrácia, ami korlátozza a jogokat, és még a demagógok lehetőségeit is kevésbé engedi meg. Egy normalizált rendszer, ami hosszú évtizedekig, de az amerikai demokráciát látva, akár évszázadokig is fennmaradhat. Ahogy Fukuyama mondta, ez a történelem vége. Egy jó rendszer, és ennél egyelőre nincs jobb. Nyugaton ezt tekintik demokráciának. 

A történelemben mindig is ezt tekintették demokráciának?

Nem. Az antik Athénban vagy a középkori itáliai városállamokban nem így értették, és még úgy sem, mint Platón értette. Platón utálta – ahogy az elmúlt 2500 évben minden jelentős politikai filozófus – a demokráciát.

Miért?

Azért, mert azt értették rajta, amit a klasszikusok értettek, vagyis a csőcselék uralmát, amiből könnyen lehet zsarnokság. Arisztotelész már 2500 éve azt mondta, hogy az egyik politikai berendezkedés nagyon könnyen át tud menni a másikba, a demokráciából például a zsarnokságba. Ha tömegtársadalomról beszélünk, akkor ezt egyébként diktatúrának hívják. Méghozzá azért, mert a demokráciában megjelenik a demagóg – ez a szó valójában abból a korból van –, és kihasználja a demokráciának azt a gyengeségét és lehetőségét, hogy a tömeggel fel lehet jutni a hatalom csúcsára, és ha ott van, a demagógia folytatásával fenntartja a hatalmát. A XX. században egyébként ezt már permanens forradalomnak hívták. Ez könnyen lehet, hogyha nem erősek az alkotmányos demokrácia intézményei, az alkotmány azonban védi őket. Én viszont az alkotmányban eléggé hiszek, különösen egy olyan helyen, mint Magyarország, ahol jobb, ha mindent leírunk. Mert az Alkotmány arra való, hogy bizonyos szabályokat ne lehessen megváltoztatni. Vagyis nagyon jó, hogy demokrácia van, és valaki akár egy szavazattal is lenyomja a többieket, de az is jó, ha van néhány olyan kérdés, amit kiveszünk a demokratikus többség által eldöntendő kérdések hatálya alól, és ezeket berakjuk az Alkotmányba. Ilyenek például az emberi jogok, amit semmilyen, még a 90 százalékos többség sem akadályozhat, nem mondhatják például azt, hogy nincs gyülekezési szabadság. Az emberek ma már ezt értik demokrácián, nem azt, amit az antik világban értettek, vagy ahogy a politikai filozófusok értették. Az elképzelés úgy 70 éve a politológia születésével jött létre, és tulajdonképpen ez a liberális demokráciának az elmélete, vagy, ha úgy tetszik, az alkotmányos demokráciának a tudománya. A demokráciát a politikatudomány nagyon szépen leírja, ez egy angol anyanyelvű tudomány, nagyon nyugatias, nagyon angolszász, és angolul van persze. Nem úgy, mint a filozófia, ami inkább görög, és vannak olyan diszciplinák, amiknek a héber az anyanyelve, vagy a francia. Az alkotmányos demokrácia kifejezetten angol, inkább amerikai, és XX. századi. A diktatúra ezt nem is tudja rendesen elmagyarázni, ilyeneket mond, hogy hibrid rezsim, de nincs is igazán szava rá. Ha ma a Lajtán túl valaki azt a szót kiejti a száján, hogy demokrácia, mindenki úgy fogja érteni, hogy liberális, vagyis alkotmányos demokrácia. Nem úgy, mint Platón értette, és méltán utálta, nem úgy, mint Arisztotelész mondta, aki veszélyeket látott, mert az amerikai demokráciáig minden demokrácia fölszámolta önmagát. Nem volt tartós demokrácia soha a világban egészen az Egyesült Államok alapításáig. Azóta viszont van. Nem kell hasra esni tőle, nem egy nagy dolog, csak azt kell kitalálni, hogy milyen dolgot írjunk bele az alkotmányba, és akkor megmarad.

Mit takar a kereszténydemokrácia? 

A kereszténydemokrácia egy áramlat, egy irányzat, egy ideológia, amit úgy is mondhatnánk, hogy politikai ideológia, egy felfogási rend, egy eszmerendszer. A liberális demokráciánál politikai rendszerről beszéltünk, a kereszténydemokrácia azonban nem politikai rendszer, hanem egy ideológia. Ami egyébként nagyon szép ideológia, de nem lehet a kettőt összekeverni. Orbán persze a magyar közönségnek ezt adta be. Nyugaton egyszerűen nem értik, amit pedig értenek belőle, az lesújtó. Épp azért utálják, mert megértették. Magyarországon azonban nem értik, mert itt ezeket a dolgokat nem szokás mondogatni. Egy normális kereszténydemokrata az egész európai kontinensen liberális demokráciában szeretne élni, és nem kereszténydemokráciában, mert a kereszténydemokrácia nem egy politikai rendszer. A liberális demokrácia az egy politikai rendszer, az nem egy áramlat, az a politikai rendszernek a neve. Más szóval alkotmányos demokrácia. Vagyis minden normális kereszténydemokrata liberális, vagyis alkotmányos demokráciában szeretne élni, mert az egy stabil politikai rendszer, és azzal évszázadokig el lehet lenni.

(Folytatjuk)