Újra lejtmenetben a gazdaság
Tudjuk, a tények makacs dolgok, de a politikai érdekek miatt a propaganda hajlamos időnként eltekinteni ettől. Az év első heteiben megjelent kormányzati értékelések meglehetősen rózsaszín képet festettek a 2020-as, pandémiával nehezített esztendő társadalmi, gazdasági folyamatairól. Ennél talán valósabb az a kép, amelyet a napokban tett közzé dr. Katona Tamás professzor, statisztikus, demográfus, a Pénzügyminisztérium volt államtitkára, a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke.
Az országok többségében a gazdaság szinte leállt, a világkereskedelmi forgalom erőteljesen visszaszorult, a világgazdaságban recesszió lépett fel. A fertőzés terjedése ugyan nyáron kis mértékben lassult, de a második hullám – ősszel – még erőteljesebb humanitárius válságot okozott. A kormányok ezért igyekeztek a tavaszi időszak kormányzati intézkedéseitől eltérő, a gazdasági körforgást kevésbé lassító, korlátozó módon reagálni a kialakult helyzetre. De ez a megközelítés egyetlen országban, így Magyarországon sem vált be. A Miniszterelnökséget vezető miniszter most további gazdasági lassulásról beszél.
A harmadik negyedévben a GDP – szezonálisan és a naptárhatás kiszűrésével számított adatok szerint is – jelentősen, 11 százalékkal nőtt az előző negyedévhez képest, állapítja meg Katona Tamás is, de hozzáfűzi: ugyanakkor 4,8 százalékkal esett vissza az előző év azonos időszakához viszonyítva. A negyedik negyedévben a bruttó hazai termék 1,4 százalékkal emelkedett az előző negyedévhez mérten, de 4,1 százalékkal visszaesett az előző év azonos időszakához képest. Előzetes adatok alapján, végül is 2020-ban 5,1 százalékkal zsugorodott a magyar gazdaság. Az elemző úgy látja, ez az öt százalékot alig meghaladó visszaesés önmagában nem kritikus, de a következményei súlyosak lehetnek. Valószínűleg hosszabb távon is negatívan hatnak majd, mert a gazdaság hanyatlásának leállítását megnehezítik az utóbbi évek gazdaságpolitikai hibái.
Mindenekelőtt a kormány protekcionizmusát emeli ki a professzor. Az utóbbi évtizedben minden közpénzből fedezett beruházásnak, vásárlásnak a nyertesei, beszállítói kizárólag egy szűk körből kerültek ki, kizárva az érdemi, egyre gyakrabban még a formális versenyt is, ami a vállalkozások nemzetközi szinten mérhető versenyképességének visszaesését eredményezte. Ezt tetézte a kormány tartósan prociklikus gazdaságpolitikája is. Nem készült fel ugyanis arra a lassulásra, amely a koronavírus-járványtól függetlenül is bekövetkezett volna. A veszélyhelyzet idején hozott intézkedések, a költségvetési előirányzatok közötti átcsoportosítások azt tanúsítják, hogy még ebben az időszakban is több forrást bocsátottak a járvánnyal összefüggésbe nem hozható célokra, mint a járvány elleni valóságos lépésekre, például az egészségügyi és szociális intézmények munkájának segítésére.
Decemberben – egyetlen hónap alatt – a kormány 2 251 milliárd forintos költségvetési hiányt állított elő az élsport számára, az egyházaknak és a kormányhoz közeli alapítványoknak utalt megmagyarázhatatlan összegekkel, amikkel lényegében a klientúra anyagi helyzetét igyekezett megszilárdítani – szemben a közérdekkel. Ez a költekezés 80 százalék fölé emelte a GDP-arányos bruttó államadósságot, ami – a magánnyugdíj-pénztári vagyon elköltését is figyelembe véve – lényegesen meghaladja az államadósság korábbi maximumát.
A gazdaságpolitika hibái a foglalkoztatásban is törést okoztak. Bár a foglalkoztatottsági adatok kedvezőtlenebbek a korábbi adatoknál, a kormányzati propaganda növekedésről beszél, azt állítva, hogy sikerült pótolni a járvány miatt bezárt vagy tönkrement munkahelyeket. Ezt a KSH mintavételes lakossági felmérésének adataival támasztják alá, ami például – a korábbitól eltérően – a foglalkoztatottak közé sorolja azokat is, akikről feltételezik, hogy ha a gyermekgondozási ellátás igénybe vétele előtt dolgoztak, annak lejárta után automatikusan visszakerülnek majd a korábbi munkahelyükre. Így jön ki az a kedvező adat, miszerint januárban az előző hónaphoz képest 135 ezerrel nőtt a statisztikailag foglalkoztatottak száma.
Katona Tamás szerint ez szemfényvesztés. A november és január közötti három hónap átlagában a foglalkoztatottak száma 4 millió 601 ezer volt, 26 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A munkaerő-felvétel adatai alapján január hónapban a foglalkoztatottak száma már csak 4 millió 537 ezer volt, 97 ezerrel kevesebb, mint egy hónappal korábban, és 55 ezerrel – 1,2 százalékkal – alacsonyabb, mint egy évvel korábban. A 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 1,5 százalékkal kisebb az egy hónappal, és 0,7 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbinál.
A magyar gazdaság állapotának valós megítélését, a társadalmi folyamatok értékelését talán a legkifejezőbben a munkanélküliség számai mutatják. A november és január közötti trimeszterben 209 ezer volt az aktív munkanélküli, 30,6 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Az év első hónapjában – a kormányzati propagandával ellentétben – a foglalkoztatók mindössze 12 ezer új álláshelyet jelentettek be, 28,6 százalékkal kevesebbet, mint egy hónappal, és 22,8 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel azelőtt. Ezen belül a piaci munkahelyek száma 31,5 százalékkal csökkent, a januárban bejelentett új álláshelyek több mint egyharmada csupán közmunkát kínált a jelentkezőknek. Még ennél is lehangolóbb, hogy az első hónap végén a nyilvántartott munkanélküliek 12,8 százaléka 25 éven aluli fiatal volt, 58,1 százalékuk az első munkahelyét kereste, tegyük hozzá: reménytelenül. Az állástalanok 25,5 százaléka az elhelyezkedés szempontjából a legkiszolgáltatottabb korcsoportba tartozó 55 éven felüli. Az utóbbi tíz esztendő elhibázott oktatáspolitikájának „eredménye” is megmutatkozik: az álláskeresők 39,2 százaléka legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezett.
A KSH korábbi elnöke úgy véli, ahhoz, hogy az ország valós társadalmi és gazdasági helyzetét tisztán lássuk, a valós tényekre kell támaszkodni. A számok torzítása sehová nem vezet. Olyan, mintha egy elsötétített, álló vagonban ülve, annak örülnénk, hogy valójában zavartalanul robog velünk a szerelvény.
