Ünnep Romániában
Megszavazta a bukaresti képviselőház szerdán azt a törvénytervezetet, amely a „trianoni szerződés napjává" nyilvánítja június 4-ét Romániában. A jogszabály szerint, ezen a napon a történelmi esemény jelentőségét népszerűsítő rendezvényeket tartanak, amelyekhez az állami és helyi hatóságok logisztikai, vagy költségvetési támogatást nyújthatnak. A trianoni szerződés jelentőségét tudatosító tudományos, oktatási, kulturális rendezvényekről a román közszolgálati médiának is be kell számolnia. A kormánynak és a helyi hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy június 4-én, az első világháborút lezáró, Magyarország határait kijelölő békeszerződés évfordulóján, kitűzzék a köztereken Románia nemzeti lobogóját. (mti.hu)
Természetesen szomorú szívvel konstatálom a döntést. Sokszor megfordultam a szomszédos országban, és személyesen szerzett tapasztalatok, valamint rengeteg őszinte beszélgetés alapján merem kimondani: a Romániában élő magyarság sajgó szívvel fogja tudomásul venni, hogy nemzeti történelmünk egyik legfájdalmasabb napja a román nép számára most már hivatalosan is ünnep. A centenáriumi évforduló és a közelgő június tehát nem hoz enyhülést, nem hoz megértést, ellenkezőleg: a frissen elfogadott törvény feltépi a száz éve ejtett, de még nem gyógyult sebet.
A törvény egyik kezdeményezője, egy szociáldemokrata szenátor így érvelt: „Tudomásul kell vennünk, hogy az utóbbi években voltak nacionalista vagy akár idegengyűlölő megnyilvánulásokat tanúsító politikai erők Budapesten, például a Jobbik vagy a Fidesz, amelyek folyamatosan románellenes elméleteket és politikai elveket hangoztattak, és a román nemzetet sértő törvényeket hoztak – a trianoni szerződésről megemlékező törvényt vagy az etnikai alapú magyar állampolgárságról szóló törvényt” (forrás: szekelyhon.ro)
Azaz arra hivatkozik a román politikus, hogy a magyar parlament jobboldali pártjai szavaztak meg először olyan törvényeket, amelyek sértik a románság önérzetét és Románia érdekeit. A mostani törvényt elsöprő többséggel szavazta meg a bukaresti képviselőház, és ne legyen kétségünk: az államfő azt alá is fogja írni. Miniszterelnökünk és külügyminiszterünk ezt bizonyára nagyon fájlalja, de ami ennél sokkal fontosabb és szomorúbb, hogy a Romániában élő magyarság újabb megaláztatást szenvedett el és megint vesztett. Itt lenne az ideje, hogy a Karmelita kolostorban és a Bem téri minisztériumban keménykedő „főmagyarok” elgondolkodjanak a történteken, és változtassanak provokatív magatartásukon. Persze, lehet tovább keménykedni – az eredmény viszont előre borítékolható. Nincs hova fordulnunk segítségért, hiszen nincsenek szövetségeseink és ismét egyedül maradtunk.
Május 5-én – a történelem érettségi napján – a magyar miniszterelnök közösségi oldalán ezt posztolta: „Az érettségizők történelmet írnak. Hajrá!” A fényképen – Orbán Viktor mögött, jól láthatóan – egy földgömb volt, amelyen világosan kirajzolódtak a Trianon előtti „Nagymagyarország” határai. Ezt a fotót Bukarestben is látták.
Közeleg június 4., a Nemzeti Összetartozás Napja. Aggódva figyelem, hogy az elkövetkező egy hónapban még hány pofonba szaladunk bele.
