Választani kell, a világ melyik részéhez akarunk majd tartozni
Európa nélkül nem érthető meg a magyar politika sem – állapítja meg blogbejegyzésében Rajnai Gergely, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője. A kutató két, ugyanazon a napon elhangzott beszédet hasonlított össze. Miközben Orbán Viktor Tusványoson tartott előadást, Magyar Péter egy székesfehérvári „alternatív nagygyűlésen” beszélt. Mindketten a magyar választások európai és nemzetközi kontextusát adták meg, ám a hazai visszajelzések mégis elsősorban a jóval kisebb jelentőségű és rövidebb kifejtést kapó hazai témákat emelték ki a beszédekből. Ez jól mutatja, hogy a magyar média és sok esetben az olvasóközönség is elsősorban a belpolitikai fejleményekre kíváncsi, zárójelbe téve az európai kontextust – véli a kutató.
„A tusnádfürdői beszédből már hosszú évek óta megkapjuk Orbán Viktor kitekintését a világra; megérthetjük, hogyan képzeli el a globális folyamatokban Magyarország szerepét. Idén Magyar Péter is csatlakozott hozzá, és saját külpolitikai víziójának alaptételeit vázolta fel Székesfehérvárott” – írja blogjában a kutató, és hozzáteszi: a két beszédet egymás mellé téve, kirajzolódik, hogy a két legnagyobb politikai erő vezetői hogyan ítélik meg a 2026-os választás európai összefüggéseit.
Tulajdonképpen mindkét beszéd érdemi része elhangozhatott volna egy tetszőleges európai ország kampányában is. Orbán központi tézise szerint az Európai Uniónak elsősorban gazdasági, kisebb mértékben politikai, de semmiképp sem „háborús” szövetségnek kell lennie, olyannak, amely keresztény alapokra építve, kulturális közösséget alakít ki és tart fenn, valamint a közös gazdasági fejlődés alapjait rakja le. Ehhez fontos, hogy egyfajta nemzetközi semlegesség jellemezze az EU-t, képes legyen tárgyalni Amerikával, Kínával és Oroszországgal is, és minden nagyhatalommal rendezett legyen a viszonya. Ebben az unióban a magyar miniszterelnök szerint minden országnak, így Magyarországnak is geopolitikailag nyitottnak kell lennie, ami lehetőséget ad arra, hogy hidat képezzen Kelet és Nyugat között.
Magyar Péter ezt a víziót ismerte már a korábbi beszédekből, éppen ezért, ennek elutasítására építette saját külpolitikai elképzelését. Ahogy ő fogalmazott: Magyarország nem lehet kompország, egy esetleges a Tisza-kormány vezetése alatt „hídfőállás” lenne. Az orbáni közvetítő szerep Kelet és Nyugat között tehát elvetendő, helyette egyértelműen a Nyugathoz kell simulnia a magyar külpolitikának. Nem az a fontos, hogy önálló, az uniót akár reformáló álláspontot képviseljen a magyar kormány, hanem az, hogy minél szervesebb része legyen az európai és euroatlanti szövetségnek. A nyugati mintát követni kell, nem a magunk képére formálni. „Ez természetesen nem jelenti a nemzeti érdekek képviseletének feladását, sőt, Magyar szerint épp akkor lehetséges hatékony érdekképviselet, ha jól illeszkedünk az erős nyugati szövetségi rendszerbe, ami a nemzeti érdek előremozdításának eszköze” – summázta a Székesfehérvárott hallottakat Rajnai Gergely.
Magyar Péter beszéde az európai fősodorba illeszkedik, Orbán álláspontja az euroszkeptikus jobboldal érveit erősíti, s ez egymással ellentétes politikai küzdelem két végpontját testesíti meg. Mindkettőt képviseli legalább egy, de inkább több párt a legtöbb országban, így a magyar politika szervesen illeszkedik az európai környezetbe, és ezáltal a választásnak nemzetközi tétet is ad. „Ez a programnyilatkozat elengedhetetlen lépés volt a Tisza részéről, mert Magyarország jövője nem képzelhető el vákuumban, csak a nemzetközi környezetet figyelembe véve, ráadásul, kijelöli a potenciális szövetségesi köröket is” – szögezi le a kutató, és megjegyzi: eddig Magyar kevésbé koncentrált az európai kontextusra, miközben Orbán Viktor már évtizedek óta ebben gondolkodik.
Orbán számára a Patrióták csoportja, Magyarnak elsősorban az Európai Néppárt tagjai azok, akik nemzetközi partnerek lehetnek a kifejtett nézetek alapján, így világos, ki kinek a támogatását szeretné és tudja elnyerni. Ezt tovább segítette, hogy mindketten kitértek ideológiai szövetségeseik legfontosabb, országokon átívelő témájára: Orbán a bevándorlást, Magyar – bár önmagát konzervatívként pozicionálja – a liberális demokrácia erózióját jelölte meg problémaként, és ezek a mondatok valóban bármelyik európai országban szinte ugyanígy elhangozhattak volna.
„Miközben a vezetők ezen a nyári napon az európai és nemzetközi összefüggéseit adták meg a magyar választásoknak, a hazai visszajelzések mégis elsősorban a jóval kisebb jelentőségű és rövidebb kifejtést kapó hazai témákat emelték ki a beszédekből. Orbán esetében a választási előrejelzés és a digitális polgári körök megalakítása, Magyar esetében pedig a korrupció kiemelése került a címlapokra” – jegyzi meg bírálóan a sajtóreakciókról Rajnai Gergely.
