Valóban nagy durranás az azeri földgázmezőben szerzett részesedés

Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Bakuból bejelentkezve tudatta: „történelmi jelentőségű” megállapodást írt alá az azeri kollegájával arról, hogy Magyarország öt százalékos tulajdonrészt vásárol a világ egyik legnagyobb földgázmezőjében, s ezáltal az ország ellátásbiztonsága új dimenzióba léphet. Az azeri fővárosban tartott sajtótájékoztatón némi részletet is elárult: a Shah Deniz mezőről van szó, amelynek éves kitermelése megközelíti a 30 milliárd köbmétert, s a kitermelt gáz egy jelentős része Európába kerül. „Gyakorlatilag a földgázszükségletünk egy komoly részével mi magunk fogunk tulajdonilag rendelkezni” – szögezte le, s úgy értékelte, hogy ez „történelmileg új helyzet Magyarország energiaellátása tekintetében”, továbbá az eddiginél sokkal nagyobb védettséget biztosít hazánk számára a „nagy energiapiaci ármozgásokkal és bizonytalanságokkal” szemben.

Szijjártó bejelentése után egyszerre tette közzé befektetői tájékoztatóit az MVM a saját oldalán, a Budapesti Értéktőzsdén és a dublini tőzsdén – számolt be róla a Portfolió. Eszerint az MVM Csoport az azeri állami tulajdonú Southern Gas Corridor CJSC-vel (SGC) kötött megállapodást az ország területén lévő Shah Deniz tengeri földgáz- és kondenzátum mező termelési megosztási megállapodás öt százalékos részesedésének megszerzéséről, és további négy százalékos részesedés megvásárlásáról az Azerbaijan Gas Supply Company-ban (AGSC), a Shah Deniz gáz- és kondenzátum mezőről termelt földgáz kizárólagos értékesítésére és szállítására létrehozott kereskedő társaságban. A gázmező tulajdonosai közé tartozik egyébként a BP, amelynek 29,99 százalékos a részesedése benne, de ott van mellette még a többi között a Lukoil (19,99 százalék) és a török TPAO 19 százalékkal. 

Vajon tényleg akkora történelmi üzlet a Shah Denizben szerzett magyar részesedés, ahogy azt Szijjártó mondta? Holoda Attilát kérdeztük. 

„Elég nagy durranás” – fogalmazott az energiaipari szakértő, emlékeztetve arra, hogy ez a legnagyobb földgázmező Azerbajdzsánban, 1200 milliárd köbméternyi készlettel. Nem először került képbe a Shah Deniz, már akkor is szóba került, amikor még a Nabucco csővezeték építése volt napirenden, ami azért nem valósult végül meg, mert az oroszok felpörgették a saját vezetéképítésüket, az Északi Áramlat I.-et, már tervben volt az Északi Áramlat II., s megcsinálták a Török Áramlatot is.

Egy ilyen mezőbe bevásárolni persze nem olcsó mulatság, s az árról nem is tudunk semmit – mondta Holoda, aki szerint többszáz milliárd forintos, de akár ezer milliárdos is lehet a nagyságrend. Ennek fejében viszont ennek a földgáz-mezőnek a kitermeléséből – ami csúcsra járatva évi 30 milliárd köbméternyi – évente 1,5 milliárd köbméter gázhoz jut a magyar állami tulajdonban lévő MVM, az általa megvásárolt öt százaléknyi részesedés fejében. Az MVM érdeke pedig az, hogy ne csak a piacon kereskedjen, hanem hogy minél jobban bebiztosítsa a saját forrásait – magyarázta. Nem véletlenül száll be különféle befektetésekbe idehaza is. A Shah Denizből érkező 1,5 milliárd köbméternyi plusz gázzal pedig gyakorlatilag megduplázzák a mostani teljes termelésüket – magyarázta a szakértő, emlékeztetve arra, hogy tavaly a teljes gázszükséglet 8,5 milliárd köbméternyi volt idehaza, aminek elég jelentős részét teszi ki a saját elérésű termék.

A kulcskérdés – reagált Holoda a kérdésünkre – valóban az, hogy miként juttatják el a földgázt Magyarországra. Jelenleg is van már gázforgalmazás Európába Azerbajdzsánból, mégpedig a Grúzián át vezető Dél-kaukázusi vezetéken, amely Törökországban becsatlakozik a transzanatóliai vezetékrendszerhez, s Törökországon át eléri a TAP adriai vezetéket, ami már Görögországon keresztül Albánia, Olaszország és Bulgária irányába forgalmaz gázt. Azaz, a fizikai kapcsolat már létezik, a kérdés csak az, hogy az oroszok által épített Török Áramlatba bekerülhet-e azeri gáz – fejtegette. Szerinte ez elsősorban piaci és kereskedelmi kérdés, „s mint tudjuk, farkas a farkasnak nem vájja ki szemét”, ezért az azeri és az orosz fél bizonyára talál majd közös érdeket és megoldást a kérdésre. 

Holoda szerint feltehetően készülnek a vezetékhálózat bővítésére, már csak azért is, mert már a türkmének is jelezték, hogy szívesen értékesítenének gázt Európában – s annak is Törökországon át vezetne az útja. Ez azt jelenti, hogy erősödik majd Törökország tranzitszerepe, amit az is segít, hogy kifejezetten jóban vannak az azeriekkel, mint a testvérnépükkel, az oroszokkal pedig ugyan időnként vannak feszültségek („két nagyhatalom birkózik”), de képesek jól együttműködni. 

Arról nem szól a fáma, hogy mely tulajdonos(ok)tól kapjuk majd meg az összesen öt százaléknyi tulajdonrészünket, ez innen-onnan lecsippentve is összeállhat. Ám Holoda úgy látja, hogy a vállalat irányításában ez nem jelent akkora tételt, hogy problémát okozzon a megoldása.

Ami viszont érdekes: bejelentették, hogy a részesedés megszerzése nem emeli a magyar államadósságot, mert az MVM saját forrásaiból, hitelekből állja a cechet – mutatott rá a szakértő, utalva Lantos Csaba, az MVM tulajdonosi joggyakorlójának, az energiaügyi tárca vezetőjének a nyilatkozatára, miszerint a magyar energiavállalat történetének legnagyobb befektetését a vállalat saját erőforrásaiból finanszírozza. Igen ám, de az MVM állami vállalat – emlékeztetett Holoda, aki szerint hasonló történet rajzolódik ki, mint anno a Magyar Fejlesztési Bank esetében.

De akárhogyan is, a tulajdonszerzés jelentős fejlemény szögezte le Holoda Attila. Ugyanis „napelem ide, szélerőmű oda, a gáz használatát egyelőre nem lehet megúszni, különösen nem úgy, hogy a magyar lakosság fogyasztása – a komoly, évi 4,5 milliárdról 3 milliárd köbméterre történt csökkenés ellenére – még mindig jelentős, s a fűtési célból felhasznált energiahordozók 59 százaléka még a földgáztól függ”. Mint hozzátette: ezt pedig nem lehet átállítani egyik pillanatról a másikra.