Vannak kockázatok – ezt is üzente a jegybank a kamat mérséklésével

Mint arról a Hírklikk is beszámolt, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa 75 bázisponttal, 12,25 százalékra csökkentette az alapkamatot a keddi ülésén. A lépés után tartott sajtótájékoztatón Virág Barnabás a többi között arról beszélt, hogy a befektetők év végi kamatvárakozása 11 százalék körül van, ez a jelenlegi információik alapján reális forgatókönyv. Mint a Portfolió tudósításában olvasható, az alelnök hozzátette, hogy az a 7-8 százalékos infláció mellett folyamatosan emelkedő reálkamatot jelenthet majd.

A vártnál nagyobb kamatcsökkentés után egyébként kedden gyengülésnek indult a forint az euróval szemben, így ismét eltávolodott a 380-as szinttől a magyar deviza, aztán szerdán délelőtt megütötték, így az euró jegyzései 385 fölé lendültek.

Vajon reális a jegybanki alapkamat csökkentésének a mértéke? Egyáltalán, milyen hatásai lehetnek? Bod Péter Ákost kérdeztük.

A korábbi jegybankelnök azzal indította a választ, hogy megjegyezte: a beszélgetésünk pillanatában (szerdán délután) 385 forint volt egy euró. Az egynegyed százalékos kilendülés – napjainkban egy-két forint – pedig nem sokat számít a magas euró-árfolyam miatt. „A hír tehát ezidáig nem megrázó” – mutatott rá.

Különösnek igazán csak a mértéket tartja a közgazdász professzor, aki szerint a 75 bázispont ugyanis nem nevezhető „szokásosnak”. Mint magyarázta: ha visszaemlékezünk, akkor a nagy pánik utáni 18 százalékos szintről először 17, majd 16, 15, 14, 13 százalékosra vitte le a kamatot a jegybank, s ez alapján most ismét 100 bázispontos vágást, és ezzel egy 12 százalékos kamatot vártak. Igaz, az is benne volt a latolgatásban, hogy marad a 13 százalék, mert közben a világ még kockázatosabbá vált – tette hozzá.

Ezt a két értelmezést hidalta át némileg meglepő módon – de csak a mértékét tekintve – az MNB, ugyan lejjebb vitte a szintet, de nem 100, hanem csak 75 bázisponttal. Ennek Bod Péter Ákos szerint egyszerre két üzenete van: egyrészt az, hogy mérsékelte a kamatot, mert az inflációs ütem mindenütt – egész Európában, majd megkésve, és jóval magasabb szintről nálunk is – csökken, tehát mérsékelni lehet a jegybanki kamatokat. A korábbi jegybankelnök azért arra felhívta a figyelmet, hogy a miénk még így is a világ tíz legmagasabb alapkamata között van; a tízes társaságban olyanok vannak, mint Törökország, Argentína vagy Nigéria. Ugyanakkor – s ez az üzenet másik fele – a jegybank nem egy egész egyszázalékos (100 bázispontos) mérséklést hajtott végre, hanem 0,75 százalékosat (75 bázispontosat), amivel finoman arra utalt, hogy az elemzők és a döntéshozó tagok is érzékelik, vannak kockázatok.

Mindez azon nem változtatott, hogy a forint viszonylag stabil, ám ehhez a stabilitáshoz 12 százalékos kamatszint párosul, s nem 5, 6, 7 százalékos, ahogy mondjuk a cseheknél, lengyeleknél, románoknál – hívta fel a figyelmet. Merthogy így lehet csak fenntartani a forint viszonylagos stabilitását, ami azért nagyon-nagyon fontos, mert ha a forint megbillenne, akkor megbicsaklana az egész dezinflációs (inflációleszállítási) folyamat – fejtette ki. Ha a románok, csehek, lengyelek 6-7 százalékkal meg tudják oldani, kell magyarázat arra, miért kell az MNB-nek ekkora kamatszintet tartani – vetette fel, meg is adva a választ. A magyarázat ugyanis adott: ők nem olyan magas hegyről ereszkednek lefele, mint mi, s mi csak megkésve követjük őket az infláció csökkenésében, a kérdés csak a sebesség, nehogy orra bukjunk a végén.

Vajon milyen hatások lehetnek? – kérdeztük. Bod emlékeztetett arra, hogy a kereskedelmi bankokat a kormány nyomatékosan megkérte (megfenyegette? – a szerk.), hogy vigyék lejjebb a kamatszintet, s ezt ők meg is tették. Igaz – jegyezte meg – egyébként is mérsékelték volna a kamatokat, mivel tisztában vannak azzal, hogy a pénzromlás itt marad a nyakunkon, ám előbb-utóbb már egy számjegyűvé válik, s ha üzletet akarnak, azaz hitelt akarnak kihelyezni, akkor az ügyfeleknek elfogadható kínálattal kell előállniuk. A bankárok pedig – tette hozzá – nem a magunk mögött hagyott rémisztő és brutálisan magas inflációval számolnak, amikor hitelt nyújtanak, hanem előretekintenek: ha magas is az infláció (az uniós átlag többszöröse), de legalább már nem két számjegyű, s ebben az esetben már meg tudják hirdetni az egy számjegyű kamatot. 

„A jegybank lépése nem okozott nagy meglepetést, bár az alapkamat csökkentésének a mértékén lehet hümmögni, de eljutottunk idáig, s úgy látom, hogy ez nem lendítette ki a forintot” – mutatott rá Bod Péter Ákos. Aki szerint azonban a félelem – ami miatt az MNB is eltért a korábbi néhány hónap trendjétől – az, hogy a kockázatok nőnek, s azok Magyarország esetében különösen nagyok. Nincs rendben a költségvetés; a tavalyi drámai helyzetéhez képest ugyan nagyot javult a folyó fizetési mérleg, de továbbra is törékeny; a magyar államadósság kockázati besorolása nincs messze a bóvlitól; a külgazdaság és a külpolitika helyzete törékeny; az uniós pénzekhez való hozzáférésünkhöz egymásnak ellentmondó, egymást kizáró sajtóhírek jelennek meg, s a valóságot csak kevesen ismerik; az energiaárak megindultak felfelé, s az energiaellátás technikai, technológiai, piaci körülményei nagyon aggasztóak – sorolta a példákat. „Vannak tehát kockázatok, s a Magyar Nemzeti Bank azt üzeni – azt is kell üzennie –, hogy figyel: a 75 bázispontos alapkamat-mérsékléssel azt mutatja, hogy a csökkentés nem automatikus, hanem a helyzettől függ”.

Milyen további lépésekre kell számítanunk? – kérdeztük. „A továbbra is irdatlan magas kamatszint nyilván kifejezi a törékenységet, meg azt is, hogy volt egyszer valamikor egy túl hirtelen kamatmérséklés, amit a forint drasztikus gyengülése követett” – mondta a professzor, utalva a tavaly év vége táji 430 forintos árfolyamra. Ezért az MNB-nek két törekvése van: egyfelől viszi le a nagyon magas jegybanki alapkamatot, másfelől folyamatosan les a háta mögé, nem tornyosulnak-e ott árnyékok. Ez a kettősség pedig velünk marad – összegezte Bod Péter Ákos.