Vár az utas, áll a MÁV
December 2-án hó esett Magyarországon, talán 4-8 centiméter vastagságban. Nyolckor ültem autóba Budapesten (javíthatatlan vagyok), a kocsim érzékelője szerint a reggeli hőmérséklet -1 és +1 fok között ingadozott. Zuglóból hajtottam a Váci út és a Dózsa György út kereszteződéséhez és különösebb viszontagságok nélkül értem el úti célomhoz. Visszafelé sem volt probléma: a szokottnál kicsit talán lassabban haladt a forgalom.
Még délelőtt leültem a számítógéphez: meglepetéssel és szomorúan konstatáltam, hogy a vonattal közlekedő ideérkezők és innen távozók többórás idegtépő várakozásra kényszerültek.
A Magyar Államvasutak Zrt. az első igazi téli napon teljes csődöt mondott. A szerelvények álltak, késtek, lerobbantak, az utasok tájékoztatása és az on-line jegyértékesítés is „lefagyott”.
Állítólag a váltók is! A Nyugati pályaudvaron egy oroszul beszélő férfi háborgott és viszonylag kulturált szavakkal magyarázta, hogy náluk aztán brutálisan keményen büntet Tél tábornok, de a vonatok akkor is járnak. Itt nincs fogcsikorgató hideg (ma sem volt az), de ami elromolhatott a MÁV-nál, az hétfő reggelre bekrepált.
Hónapok óta hallom a rádióban és a tv-ben, hogy a gépkocsimat készítsem fel a zord időkre: gumicsere, fagyálló, fagyásmentes ablaktörlő folyadék, akkuellenőrzés stb. Úgy tűnik, hogy az ország monopolhelyzetben lévő (a GYESEV-et most hagyjuk) kötöttpályás állami közlekedési cége nem foglalkozik a téli átállással és abszolút nem érdekli, hogy a napi többszázezres utazóközönsége hogyan jut el a munkahelyére, orvoshoz vagy külföldre.
A Prágába eredetileg 9.40-kor induló EC Metropolitan ötórás (!) késéssel futott a Nyugatiból. Ja, és kártérítés nuku, hiszen vis major helyzet van. Plusz 1 fokban! Két éve Dortmundból indultam egy kisvárosba és gázolás történt a szárnyvonalon. Egy óra késés volt és a vonaton lévő képernyő elnézést kérve tájékoztatott a balesetről, valamint kárpótlásul a kényelmetlenségért felkínált minden utasnak egy pohár sört, vagy egy üdítőt. Naná, hogy gratis! Csak jelzem, hogy a szintén állami Deutsche Bahn évi 4,4 milliárd (!) utast szállít, és bizony nagyszerű élmény a németeknél vasúttal közlekedni. Ott tisztaság, rend, fegyelem van, itt pedig egy kis hóeséstől azonnal káosz!
Gyerekkoromban – a múlt század második felében – 424-es „gőzpacik” húzták a vagonokat és én mindig tisztelettel néztem a hatalmas monstrumokat. Azóta kicserélték a mozdonyokat és személykocsikat, de valami nem változott: a szemlélet és a „tradicionálisan” alacsony színvonalú – ma már egyáltalán nem olcsó – szolgáltatás. A MÁV –nál még mindig nem vették észre, hogy 1990-ben „váltóállítás” volt Magyarországon, ami normális esetben azt jelentené, hogy a vasút is a versenygazdaság része. Nálunk azonban nem az.
Ezzel a szemlélettel, ezzel a hozzáállással, ezzel a nívóval még mindig csak a Kiváló Szocialista Nagyvállalat címre jogosult az állami vasúttársaság. Nekem még mindig cseng a fülemben a régi munkaerőtoborzó mondat, hogy „HÍV A VASÚT, VÁR A MÁV!” Korszerűsítve és aktualizálva: „VÁR AZ UTAS, ÁLL A MÁV!”
