Vásárhelyi Mária: a Fidesz a földön fekvő embert rugdossa

– Emlékszünk még Szájer Józsefre? 

– Ha nagyon megerőltetem a memóriámat, akkor eszembe jut egy ereszcsatornán leereszkedő, pucér fenekű ember, hátán hátizsákkal… Persze, hogy emlékszünk, de már lekerült teljesen a napirendről…

– Éppen ezért hoztam szóba: vajon miért van az, hogy a jobboldal minden, fel- és kihasználható dolgot ismétel – lásd 2006 –, addig a bal, vagy liberális oldal szinte pillanatok alatt elengedi még a legsúlyosabb ügyeket is? A Szájer-esetről a Fidesz kijelentette, hogy az le van zárva, és tényleg, le van zárva. Pedig lenne még dolog e körül, nem? 

– Nem tudom. Én úgy érzem, kifejezetten Szájer Józsefre fókuszálva ki van maxolva ez a téma. Én egyébként sem kedvelem, amikor egy – egyébként megszégyenült, talaját vesztett – ember áll a célkeresztben. Hiszen itt nem csupán egy emberről, hanem az általános fideszes mentalitásról van szó: a kormánypártok mássággal szembeni gyűlöletpolitikájáról, képmutatásáról, álszenteskedéséről, hazudozásáról…

– Pontosan erre gondolok.

– Ebben igazad van, de hát nagyon kevés az a felület, ahol az ellenzék elmondhatja, hogy mit gondol, ugyanakkor annyira hiszterizált, túlfeszített a politikai közélet, annyira sok a botrány, hogy minden nagyon gyorsan kisöprődik a nyilvánosságból. Legalábbis azok számára, akik racionálisan akarnak reagálni az őket körülvevő világra. Más azok helyzete, akiket azért fizetnek, hogy folyamatosan gyűlölködjenek és uszítsanak vagy akik “vallásos hittel” tekintenek a Fideszre. Szeretném hinni, hogy mi – kormánykritikus ellenzékiek – azért igyekszünk racionálisan viselkedni.

– Kétségtelen: nagyon nehéz a racionalitást fenntartani, mert valóban: naponta vannak újabb és újabb botrányok. Ez a hét például úgy kezdődött, hogy kiderült az orosz vakcina engedélyezése is manipulatív módon történt, valamint az is, hogy a színművészetisek elleni aljas PestiTv film az SZFE hivatalos facebook oldalára is felkerült… Túl sok a skandalum, és ahogy mondod: minden nagyon gyorsan kisodródik belőlünk. De hol ennek a vége?

– Teljesen abnormális az a világ, amiben élünk, olyan botrány-cunami, amelyben az ember elveszíti a tájékozódó képességét, és bizonyos mértékben az arányérzékét is. Csak kapkodjuk fejünket. Én az elmúlt időszakból egyetlen olyan napot nem tudnék mondani, amikor ne történt volna valami olyan, ami elemi módon felháborítja az embert, olyat, ami ne zökkentene ki bennünket a normális életünkből. És ez azért is elképesztő, mert ebben a pandémiás helyzetben az lenne a normális, ha a kormány arra törekedne, hogy bízzunk benne, és ezzel párhuzamosan megnyugtasson, kapaszkodókat adjon. Hogy lássuk: kézben tartja a dolgokat, hiszen önmagában a járvány elég feszültséget és frusztrációt termel. De nem ezt teszi, hanem szinte naponta pakol rá a frusztrációnkra még egy lapáttal. Olyan érzést kelt bennem az egész, mint mikor a földön fekvő embert rugdossák. Mert ez a társadalom ma nyilvánvalóan a földön van. És ezzel él vissza a kormány.

– Ráadásul, vélem én, számos olyan „rugdosás van”, ahogy te fogalmazol, amely bármely demokratikus országban a kormány bukásához vezetne…

– Elég csak az egész járvány-kezelésre gondolni… Itt semmiféle átgondolt, fegyelmezett járvány-kezelés nem történik; teljes a káosz, a szervezetlenség és a kormány összevissza hazudozik. Mostanság főleg az oltásokról van szó, értelmetlenül vásárolgatnak oltásokat, egyrészt azért, mert míg az EU-ból érkező vakcináért nem kell fizetni, az orosz és kínai oltásokon valakik ugyanúgy nagyon sokat fognak keresni, mint a lélegeztetőgépeken, és immár vakcina nagyhatalom is leszünk, másrészt mert a kormány ezt jól tudja használni politikai kapcsolatainak építésére… Ez a lázas vásárlás, más szempontból, azért is érthetetlen, mert itt már egy-két héten nem múlik semmi, és mindannyiunk számára megnyugtatóbb lenne, ha az EU által engedélyezett oltásokat kapnánk itthon is. Szóval, ha bukásról beszélünk: ha normális országban élnénk, ahol működik a demokratikus nyilvánosság, ott a járvány nem kezelésébe már régen belebukott volna a kormány vagy legalábbis a felelősök. És mivel nálunk mindenről Orbán Viktor dönt, így a felelősséget is neki kéne vállalni. Ahogyan Krekó Péter is mondta. Te tudod, hogy ki fogja beoltani az embereket? A háziorvosoknak például – mert mostanában róluk esett szó – fogalmuk sincs. És történik ez akkor, amikor már novemberben arról hallhattunk, hogy készen áll az oltási terv. Müller Cecília állítólag azért vonult vissza egy karanténnyi időre, hogy pontosítsa azt. Ehhez képest, ma senki nem tudja, hogy ki és hol fogja beoltani. 

– Ennek kapcsán kimondhatjuk, hogy az a kommunikáció, amelyet eddig használt a Fidesz, illetve a kormány, most már nem működik? 

– Nem tudjuk még. Amíg ez az összevissza beszéd, illetve a valóság lecsorog a mély rétegekbe, az idő. Azt látjuk, hogy a fiatalok között – ők ugye sokkal tájékozottabbak – már jelentős térvesztést könyvelhet el a Fidesz. Az ellenzéki összefogást kétszer annyian támogatják a fiatalok körében, mint a Fideszt. Ebben a körben biztosan állíthatjuk, hogy egyre kevésbé hatásos a hatalom kommunikációja, elsősorban azért, mert ez a generáció nem a hagyományos eszközökből tájékozódik. De akikre ők alapozzák a politikájukat, tehát a kistelepülésen élő, képzetlenebb, idősebb emberek, nos, hozzájuk még mindig nem jutott el, hogy a kormány mennyit hazudozik és hogyan csapja be őket. Ők nézik az állami tévét, hallgatják az állami rádiót, olvassák a megyei napilapot – ezek mind, száz százalékig fideszes befolyás alatt állnak – és onnan, ezekből a propagandát folytató médiumokból egyfolytában ömlik rájuk a hazugság. Ezen emberek számára nincs alternatív narratíva. 

– Hogyan jutott el a Fidesz a magasan kvalifikált fiataloktól, a kilencvenes évek időszakától máig, amikor az iskolázatlan, idős emberek támogatják?

– Ez a populisták elkerülhetetlen karrierútja. Azoknál az emberek ugyanis, akik tájékozódnak, akik beszélnek valamilyen idegen nyelvet, akik hajlandóak gondolkodni azon, amit hallanak, és nem egy elszigetelt kis közösségben élnek, előbb-utóbb leesik a tantusz… Egyébként ugyanezzel a jelenséggel találkozunk Lengyelországban, a Trumpot támogatók körében; kifejezetten ez a bázisuk. A Fidesztől pont azok a rétegek fordultak el a legélesebben, akik, a kilencvenes években a legstabilabb támogatóik voltak. Mert ők azok, akik nem egy teljesen zárt világban élnek; ma már más módon kommunikálnak és más kommunikációs eszközöket használnak, mint azok, akiket a Fidesz szinte teljes mértékig a befolyása alatt tart. 

– De azért itt is érzékelek váltást, már ami az eszközök használatát illeti. Szijjártó Péter például, a tíz fős stábjával naponta pakol ki új tartalmakat a közösségi médiába…

– Igen, de ezek a beszámolók ugyanazoknak az agymosott embereknek szólnak, akik egyébként is a fideszes médiát használják. Ugyanolyan üres propaganda, mint általában a Fidesz-kommunikáció. Nekik bizonyosan nagyon tetszik, hogy mily' fantasztikus külügyminiszterünk van, olyan, aki mint a kengyelfutó gyalogkakukk rohangászik fel és alá a világban. Az ilyenekkel a fiatalokat már nem lehet hülyíteni. Ők nem nézik meg a Facebookon Szijjártó Péter önimádattól csöpögő önreklámját, mert nem érdekli őket. 

– Azt mondtad, hogy a populistáknak ez az útjuk: kommunikációs és edukációs szinten is lefelé vezet. De van-e a populisták számára visszavezető út? Azért is kérdezem, mert az elmúlt időszak, amikorra úgy kalkuláltak, hogy az áttörést hoz majd a számukra, éppen az ellenkezőjét mutatta, vagyis, ha kudarcot vallottak, vajon vissza tudnak-e fordulni egy normális politizáláshoz? 

– Nem, ez teljesen kizárt. Hiszen népszerűségüket éppen ennek a lebutított, hazug, gyűlöletkeltő politikájuknak köszönhetik. Csak így tudnak kommunikálni. Nálunk ráadásul a kormánypárti média – a számolatlanul beleöntött közpénz ellenére – sikertelen, nem hatékony, szakmailag botrányos színvonalú. A propagandát sem tudják professzionálisan, hatékonyan, kreatívan csinálni. Együtt azonban olyanok, mint amikor az ember beáll a zuhany alá: egy-egy kis lyukon csak nagyon vékony vízsugár csordogál, de itt oly sok lyukon keresztül jön a víz, hogy végül mégis átmossa az emberek egy részének agyát. Amúgy, ez egy nagyon rosszul működő médiabirodalom. Itt van például ez a borzalmas PestiTV, amelyet, nyilván, a mi pénzünkből csináltak meg, hihetetlen energiákat ölnek bele, és fél százalékos a nézettsége. Vagy itt van az a közösségi oldal, amelyet a Fidesz indított el. Lényegében egy az egyben a Facebook dizájnját és szoftverét nyúlták le, csak éppen vonzó tartalommal nem tudják úgy megtölteni, hogy az egy szűk körön kívül bárkit érdekeljen. Ez is bukás igazából. A másik oldalon ott van például Gulyás Márton Partizánja, amelyet nagyon szűkös forrásokból, egy maroknyi csapat csinál és ma már sok százezres közönsége van, meghatározó szereplője a nyilvánosságnak. Mert a tehetség, a szakmai felkészültség, a hitelesség és az elkötelezettség többet jelent, mint a számolatlanul dőlő pénzeső. Biztos vagyok benne, hogy a Partizánt senki nem a pénzért csinálja. 

– De nekik ez különösebben nem számít, hiszen a közpénzt költik rá…

– Nyilván, ha a saját pénzükből kellene folyamatosan beletölteni a milliárdokat, akkor már régen megszűntek volna, de az adófizetők pénzéből semmi sem drága... Minden bukás! Mi van például a megyei lapokkal? Hónapról-hónapra csökken az előfizetőik száma. Mi van a Figyelővel, a PestiTv-vel, HírTv-vel, az állami TV-vel? Hány megszűnt orgánumot indítottak el százmilliókból? Akárhogy gondolkodom, nem jut eszembe egyetlen szakmailag vagy üzletileg sikeres fideszes médiavállalkozás sem. 

– Kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy mennyi felület jut az ellenoldalnak… Jut is eszembe: mennyi esélyt adsz a Klubrádiónak a túlélésére?

– Nem tudom. Az az érzésem, hogy még mindig taktikáznak, és próbálják szondázni a közvéleményt. Nem arra kíváncsiak, hogy mi mit szólunk hozzá, ez ugyanis egyáltalán nem érdekli őket, hanem arra, hogy nemzetközileg milyen lehet a visszhangja, ha bezárják. Ha tőlünk újra el tudnak venni valamit, az számukra sikerélmény. Bár nem tudom, miféle siker az, hogy a hatalom, hatalmi szóval tönkretesz valamit, ami működött és népszerű volt. Furcsa örömeik vannak. Azt tudom elképzelni, hogy megint belekezdenek abba a visszataszító játszmába, hogy kéthavonta hosszabbítják meg a sugárzási engedélyt, amivel folyamatos létbizonytalanságban tartják a rádiót és a közönségét, de az is lehet, hogy elveszik a frekvenciáját. Látszik, hogy az egész egy alaposan előkészített, megszervezett akció; két pályázó beadta pályázatát, majd kizárták őket, mondvacsinált okokkal, ők bírósághoz fordulnak, ezért felfüggesztik a pályázati eljárást, húzzák az időt, és közben lejár a Klubrádió engedélye. 

– Visszatérve a fiatalokhoz: az egyetemek erőszakos, és képmutató alapítványi kiszervezése, valamint eközben az állami vagyon átmentése ezekbe az alapítványokba, összességében a hallgatók tulajdonképpeni átverése, jelentheti-e azt, hogy hiába próbál Orbán ennek a korosztálynak mindenféle trükkel kedvezni – például az szja kedvezmény –, ezt a generációt végképp elveszítette a Fidesz? 

– Igen, jelentős részüket elveszítette, de eddig nem is fordított rájuk különösebb figyelmet. Most ugyan van ez az abnormális ötlet, amely szerint a 25 éven aluliaknak nem kell szja-t fizetniük – miért pont nekik nem kell adót fizetni, mondjuk a minimálbéren élők helyett –, de az egyetemek lenyúlásának, szerintem alapvetően nem anyagi, hanem ideológiai okai vannak. Ők azt gondolják, hogy ha a kuratóriumokon keresztül megszerzik az ideológiai befolyást az egyetemek, illetve a felsőoktatás felett, akkor ki tudnak nevelni egy új értelmiségi elitet. Olyat, amely folyamatos agymosás alatt áll, és ezért a Fidesz iránti lojalitása a tananyag része lesz. Én ebben hosszú távon nem hiszek, de tudom, hogy számukra az a legfontosabb, hogy egy felülről szervezett elitcserét hajtsanak végre, egy olyat, ahol az egyetemről már úgy kerülnek ki a fiatalok, hogy stabil Fidesz-szavazók. Éppen úgy, mint a Rákosi rendszerben. Miközben a körülmények egészen mások. 

– Abban bíznak, hogy csupa Bayer Zsolt és társai jönnek ki az egyetemekről?

– Olyanok, akik az ő írásaikon szocializálódnak. De, ismétlem: ebben én nem hiszek. Mi sem lettünk mindannyian kádáristák, pedig mi aztán tényleg egy totálisan zárt világban éltünk, nagyon kevés alternatív tájékozódási lehetőséggel. A mai fiatalokat viszont már nem lehet bezárni ebbe az országba, ha csak nem zárják le a határokat, és nem kezdik el államilag kontrollálni, zavarni a közösségi médiát… Ez azonban még Kínában sem sikerült.  Szóval, amit most tesznek, azzal csak azt lehet elérni, hogy a középosztály még inkább megpróbálja kimenteni innen a gyerekeit, külföldi felsőoktatási intézménybe bejuttatni, a legszegényebbeknek viszont még a mainál is sokkal kisebb esélyük lesz arra, hogy bejussanak egyetemre. 

– Ezek szerint az alapítványi kiszervezéseknek nem a vagyonátmentés, hanem az ideológiai átnevelés a célja?

– A vagyonkimentés is. Hát látjuk, hogy az ingatlanok hogyan mennek át az alapítványok tulajdonába, de nem ez az elsőrendű cél. 

– Azt a magyarázatot nem tartod reálisnak, hogy ezek az akciók a Fidesz félelméből is fakadnak, vagyis abból, hogy elveszíthetik a 2022-es választásokat? 

– De, persze ez is reális, és ebben az egész ügyben ez az egy biztató momentum van, hogy ezek szerint megfordul a fejükben, hogy elveszíthetik a 2022-es választásokat. Látszik, hogy nagyon iparkodnak, elképesztő a tempó, vagyis az igyekezet, hogy még az idén mindent el akarnak lopni, ami megmaradt állami tulajdonban. Ebből számomra az a megnyugtató, hogy – most még – nem arra készülnek, hogy felgyújtják Budapestet.  Persze nem ők, hanem az általuk befolyásolt B-közép… Szóval, igen, készülnek arra is, hogy ellenzékben lesznek; az ingatlan-kiszervezés és az ideológiai átnevelés is a jövőre való készülődésről szól. 

– Ezek szerint el tudod képzelni, hogy lehetséges a békés hatalomátadás?

– Nem nagyon. Azt nem tudom elképzelni, hogy teljesen békés legyen, de hogy mennyire békétlen lesz, az sok mindentől függ. A nem-békésnek lehetnek fokozatai; lehet olyan, mint 2006-ban, ami ugyan rémes volt, de csak Budapestre korlátozódott, de lehet az egész országot lángba borítani. Tehát, mint említettem, vannak fokozatok. 

– Békesi László szerint a Capitoliumnál történtek gyenge előjátéknak számítanak ahhoz viszonyítva, amire a Fidesz képes…

– Persze, ott kétezer ember volt, de nálunk bármikor ki tudnak vinni akár kétszázezret is. 

– Ha már a hatalomváltásról beszélünk: mennyire látod potenciális győztesnek az összefogott ellenzéket?

– Van esély, ha jól politizálnak, és meg tudják győzni az embereket arról, hogy van víziójuk az ország jövőjéről. A legnagyobb veszélynek most azt tartom, hogy Orbán leblokkolja az előválasztást, ami pedig nagyon-nagyon sok szempontból fontos lenne az ellenzék számára. Az előválasztásnak integráló és mozgósító ereje van, nagy felületet jelent a médiában maga a kampány, és az is lényeges, hogy a jelölteket nem pártirodákban választják ki. Ez tehát egy nagyon fontos intézmény, és Orbán Viktor nyilván azért is fenyeget azzal, hogy szeptemberig eltarthat a rendkívüli helyzet, a rendeleti kormányzás, mert meg akarja torpedózni az előválasztást. 

– Márpedig ez ellen tehetetlen lenne az ellenzék…

– Bennem él a gyanúper, hogy még az oltás szervezetlensége is az ő malmukra hajtja a vizet. Nem állítom, hogy tudatosan csinálták, csinálják, de ha valóban az előválasztás megakadályozása a céljuk, akkor nem érdekeltek abban, hogy minél hamarabb át legyen oltva az ország, és kialakuljon a nyájimmunitás. Ha ugyanis már be lesz oltva a lakosság hetven százaléka, akkor már nem lehet fenntartani a veszélyhelyzetet. A lényeg az, hogy én nem látom az elkötelezettséget, hogy az oltás gyorsan, és sikeresen menjen végbe. 

– Te mikor kerülsz sorra?

– Én egy hatvanöt év feletti, krónikus beteg vagyok, ennek ellenére semmit nem tudok. És ezt, nem pusztán a saját szempontjaim miatt tartom tragikusnak. Nem tudjuk, mikor kerülünk sorra, ki és hol fog beoltani bennünket. Fogalmunk nincs az oltási rendről, teljes a káosz. Szerintem ez bűnös magatartás, amelyért egyszer bűnhődniük kellene azoknak, akik saját, önző politikai érdekeik miatt emberek ezreinek életét veszélyeztették. Egy alaposan megszervezett, felelősen működő rendszerben, amelyben valóban „minden élet számít”, talán ezrek életét lehetett volna megmenteni. Ugyanakkor a minap hallottam azt az „érdekes” számot, hogy a koronavírusban meghalt idősek okán már 30 milliárd forintot takarított meg a nyugdíjkassza….

– Jaj… Egy pozitívumot látok, azt, ha a lakosság átlát már a hazugságokon…

– Igen… Hadd említsem meg itt a regisztrációt: azt hittük, hogy azért van rá szükség, hogy megtudják, kik akarnak „oltakozni”, és kialakíthassanak egy preferencia-sorrendet, ehelyett propaganda leveleket küldenek, amiben  Brüsszel ellen tüzelik az embereket. Ezt is erre használják, ami egyszerűen észveszejtő. Vagyis nincs olyan cél, amit a kormány – Orbán – alárendelne saját politikai céljainak. Mindenben a politikai haszonszerzés az elsődleges cél, minden más csak ezután jön.