Vásárhelyi Mária: az ügynöklisták közzététele nem a múlt feltárását, hanem a társadalmi békétlenség szítását szolgálja

A Klikk TV Forró vonal című műsorában Németh Péter Vásárhelyi Mária szociológussal beszélgetett az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról. A kutató nem magát a teljes körű nyilvánosságot kifogásolja, hiszen régóta annak híve, hanem azt a módszert, ahogyan most az 53 ezer nevet tartalmazó listát közzétették. Szerinte a hiányos adatbázis megfelelő magyarázat és háttérinformáció nélkül történő publikálása súlyos károkat okozhat az érintetteknek, miközben a múlt megismerését sem segíti.

150-200 ezer emberből csak 53 ezer neve került elő

Vásárhelyi Mária arra hívta fel a figyelmet, hogy becslések szerint 1947 óta mintegy 150-200 ezer embert foglalkoztattak ügynökként. Ehhez képest most mindössze 53 ezer név vált nyilvánossá, vagyis az érintetteknek csupán körülbelül az egynegyede. A szociológus szerint egyáltalán nem világos, milyen szempontok alapján éppen ezek a nevek kerültek a nyilvánosság elé, miközben az iratanyag jelentős része továbbra is hiányzik.

A jelentések legalább 40 százaléka nem található meg, a beszervezési dossziékból pedig mindössze kilencezer maradt fenn. Ráadásul a listán különböző státuszú emberek szerepelnek: olyanok, akik valóban jelentéseket írtak, olyanok, akik aláírták a beszervezési nyilatkozatot, de soha nem jelentettek, és olyanok is, akik beszervezési nyilatkozatot sem írtak alá. „Itt össze vannak keveredve a nevek, és hát mindenkire fröccsen a sár, aki rajta van ezen a listán” – fogalmazott.

Nem mindenki volt beszervezett ügynök, aki a listára került

A szociológus szerint a nevek közzététele helyett az egyes történeteket kellene feltárni, mert önmagában egy névsorból nem derül ki, ki milyen körülmények között került kapcsolatba az állambiztonsággal, és milyen tevékenységet végzett. Példaként Surányi Györgyöt említette, akinek a neve szintén összefüggésbe került az ügynökügyekkel, ám saját elmondása szerint soha nem írt alá beszervezési nyilatkozatot, csupán megpróbálták beszervezni. Aki azonban kizárólag a listát nézi, nem ismerheti meg ezeket a körülményeket, csak a nevet látja.

Németh Péter felidézte Lezsák Sándor esetét is, akiről kiderült, hogy megfigyelték, és akitől a miniszterelnök bocsánatot is kért. Vásárhelyi Mária azonban azt kifogásolta, hogy más érintettek becsületének sérelme nem kapott ugyanilyen figyelmet. Szerinte Surányi György vagy Várszegi Asztrik emberi méltósága és becsülete éppúgy fontos, mint Lezsák Sándoré. Úgy vélte, a politikusok hajszolták bele a történészeket ebbe a helyzetbe.

Emberi sorsok vannak az akták mögött

Vásárhelyi Mária hangsúlyozta, hogy az ügynöki múlt megítéléséhez nem elegendő egy név vagy egy dokumentum. Azt is tudni kell, milyen körülmények között történt a beszervezés, milyen kényszerhelyzetben volt az érintett, és ténylegesen milyen tevékenységet végzett. Volt, aki karrierizmusból vagy előnyökért vállalta az együttműködést, másokat viszont súlyos fenyegetésekkel kényszerítettek erre. Példaként említette, hogy valakit azzal zsarolhattak meg, nem kap gyógyszert az édesanyja, ha nem írja alá a beszervezési papírokat.

A kutató saját tapasztalataira is hivatkozott: számos ügynöki jelentést olvasott, és az általa vizsgált dokumentumok 70-80 százalékát teljesen érdektelennek, olyan iratnak találta, amely nem tartalmazott az érintettre nézve káros információt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének kifejezetten ártó szándékkal készült jelentések is. Éppen ezért tartja különösen fontosnak, hogy minden esetet a maga összefüggéseiben vizsgáljanak meg. A teljes iratanyag nyilvánosságát továbbra is támogatja, de szerinte a mostani, hiányos névsor közzététele helyett a történetek megismerésére és bemutatására kellett volna helyezni a hangsúlyt.