Vásotthalom
Két, a szerb-magyar határ alatt átvezető alagutat számoltak föl – közölte az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálata. Az egyik 34 méteres alagút Csongrád megyében, Ásotthalomnál volt, a másik pedig egy 21,7 méteres alagút Bács-Kiskun megyében, Csikéria térségében. A kézi erővel kiásott, belső támasztószerkezet nélküli alagutak életveszélyesek voltak. A készítők mindkét esetben nagy gondot fordítottak az álcázásra; a be- és kijáratot növényzettel takarták.
– Isten hozta magukat, drága migráns urak! Már vártuk Önöket!
– Te jó ég, úgy látszik, eltévedtünk. Ez itt nem Magyarország?
– Dehogynem. Kávé? Üdítő?
.– Maguk őrültek?
– Részben. A magyar kormányt képviseljük.
– Nekünk azt mondták, hogy itt bezárnak bennünket, és rosszul bánnak velünk.
– Felejtsék el ezeket a butaságokat! Önöknek egy küldetést kell teljesíteniük Magyarországon.
– Küldetést? Mi lenne az?
– Félelmet kell kelteniük a magyar emberekben. Persze, semmi túlzás. Csak szolidan, megegyezés szerint.
– Nem értjük.
–Jó fizetést kínálunk maguknak, lakhatást, szükség esetén költségtérítést. Kafetériát, gépkocsihasználatot.
– Mégis, ha megmagyaráznák!
– Bizonyára tudják, hogy a magyar kormány az adófizetők pénzét arra költi, hogy a magyar emberek féljenek Önöktől.
– Hallottunk róla.
– Mi azt tapasztaljuk, hogy hiába minden igyekezetünk, a gyűlöletet nehéz szinten tartani. Kormányunk tart attól, hogy az emberek belefásulnak a gyűlölködésbe.
– Mégis, miben segíthetünk?
– A magyar emberek többsége még soha nem látott valódi migránst. A híradóink persze tele vannak az Önökről szóló rémtörténetekkel, még a sportközvetítéseket is összerondítjuk mindenféle hazugságokkal. De hát mit tegyünk, ha a kutya sem néz bennünket. Ha meg mégis, annyira hiteltelenek vagyunk, hogy csak röhögnek rajtunk.
– Mit kell tennünk?
– Először is, vágjanak ennél a mostaninál félelmetesebb képet. Ahogyan most kinéznek, attól egy óvodás sem tud megijedni. A megjelenésük legyen marcona, barátságtalan.
– Így jó lesz? Ha vicsorgunk, és az öklünket rázzuk?
– Alakul. Majd még dolgozunk rajta. És egy-egy gépfegyvert is teszünk fotoshoppal a kezükbe.
– De ugye nem sül el? Mi attól megijedünk.
– Nincs mitől félniük, migráns urak. Mi adunk a minőségre, nem az a célunk, hogy maguknak bajuk essék, hanem, hogy a magyar emberek féljenek Önöktől.
– Értjük. A pénzt biztosan megkapjuk?
– Maguk nem bíznak bennünk?
– Nem.
– Ezek szerint ismernek bennünket.
– A pedagógusokat is átvágták. Meg az egészségügyieket. A devizahiteleseket. A fiatalokat, az öregeket. A kismamákat, a nagymamákat.
– Önökkel ez nem fordulhat elő. Egy kisebb összeg, előlegként, már ott is van a számlájukon. És most nézzék meg ezt az alagutat. Maguk ásták ki a két kezükkel.
– Ez nem alagút. Ez egy lyuk.
– Nem nyitok vitát. Alagút. Most pedig pihenjenek, holnap korán reggel kezdünk.
