Vége a kétharmados teljhatalomnak? Így írnák át Magyarországot
Hogyan lehet megakadályozni, hogy egyetlen politikai erő ismét korlátlan hatalomhoz jusson? Ez volt a központi kérdése annak a beszélgetésnek, amelyben Laczó Adrienn ügyvéd, Fleck Zoltán jogszociológus és Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász az új alkotmány lehetséges irányairól, a kétharmados többség korlátozásáról, valamint az Alkotmánybíróság szerepéről fejtette ki véleményét.
A vita apropóját az adta, hogy a Tisza Párt jogi vezetője korábban arról beszélt: olyan új választási rendszert és alkotmányos berendezkedést szeretnének kialakítani, amely hosszú távon megakadályozza, hogy bármely politikai erő ismét olyan mértékű kétharmados felhatalmazást szerezzen, amellyel a teljes intézményrendszert saját politikai érdekei szerint alakíthatja át.
A résztvevők ugyanakkor hangsúlyozták: önmagában a kétharmad megszerzésének megnehezítése nem elegendő. Sokkal fontosabb olyan alkotmányos garanciák kiépítése, amelyek még rendkívüli parlamenti többség esetén is megakadályozzák a fékek és ellensúlyok lebontását. Szerintük a jövő alkotmányának egyik legfontosabb feladata éppen az lehet, hogy ne ismétlődhessen meg az elmúlt másfél évtizedben kialakult hatalomkoncentráció.
Fleck Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy egyetlen intézmény sem képes önmagában megvédeni a demokráciát. Véleménye szerint a jogállam fennmaradásának valódi záloga az, ha a társadalom maga is azonosul az alkotmányos értékekkel, és aktívan részt vesz azok védelmében. Úgy fogalmazott: a demokratikus kultúrát folyamatosan tanulni és erősíteni kell, mert a válsághelyzetek mindig kedveznek az autoriter törekvéseknek.
A beszélgetés során többször szóba került az Alkotmánybíróság helyzete is. A szakértők szerint az intézmény az elmúlt években elveszítette korábbi súlyát, részben azért, mert hatásköreit jelentősen szűkítették, részben pedig azért, mert megváltozott a bírák kiválasztásának rendszere. Szentpéteri Nagy Richard úgy vélte, hogy a testület függetlenségének helyreállítása az új alkotmány egyik kulcskérdése lehet.
Felmerült annak lehetősége is, hogy a jövőben az alkotmánybírák kiválasztása jóval átláthatóbb módon történjen. A résztvevők szerint érdemes lenne olyan nyilvános jelölési folyamatot kialakítani, amelyben a szakmai alkalmasság mellett a társadalom is képet kaphat a jelöltek felkészültségéről és alkotmányos szemléletéről.
A vita kitért a parlamenti mandátumok időbeli korlátozására is. A résztvevők közül többen úgy vélték, hogy az új szabályozás hozzájárulhat ahhoz, hogy ne alakuljon ki egy bebetonozott politikai elit, hanem folyamatosan érkezzenek új szereplők a közéletbe. Ugyanakkor hangsúlyozták: önmagában ez sem jelent garanciát a demokratikus működésre.
A szakértők egyetértettek abban, hogy Magyarország előtt történelmi lehetőség állhat egy olyan új alkotmány megalkotására, amely az elmúlt évtizedek tapasztalataiból kiindulva erősebb intézményi garanciákat, szélesebb társadalmi részvételt és stabilabb fékeket épít be a politikai rendszerbe. Abban azonban szintén konszenzus mutatkozott, hogy a jogállam végső biztosítéka nem csupán a jogszabályokban, hanem a demokratikus kultúrában és a társadalmi részvételben rejlik.
