Végső ultimátum, vagy újabb trumpi vámblöff

Somfai Péter 2025. július 18. 14:20 2025. júl. 18. 14:20

Bár mindkét oldalon szívesen befejeznék a háborút, erre aligha számíthatunk rövid időn belül. Így összegezte az orosz-ukrán háború friss fejleményeit Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértő. Annak kapcsán kérdeztük, hogy az amerikai elnök hétfőn 50 napos ultimátumot adott az orosz elnöknek a háború lezárására: ha nem ülnek tárgyalóasztalhoz, 100 százalékos másodlagos vámok bevezetését helyezte kilátásba Oroszországgal és a vele kapcsolatban álló valamennyi országgal szemben.  Donald Trump ugyanis csalódott Putyinban, ezért növelik az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokat. Eközben a frontokon változatlan erővel harcolnak.

Elképzelhetően tartaná az ultimátumban határidőként megszabott 50 nap alatt befejezni ezt a háborút?

Nem. 

Kissé bővebben?

Az ukrán vezetőket könnyű amerikai oldalról rábírni, hogy üljenek le a tárgyalóasztalhoz, mert Ukrajna ezer szálon függ az USA és a NATO jóindulatától, támogatásától. Kijev túlélése a nyugati fegyverszállítmányoktól, pénzügyi és politikai támogatástól függ. A NATO csak akkor tudja hosszabb távon biztosítani Kijevnek a szükséges fegyvereket, ha ezzel az amerikaiak is egyetértenek, illetve ők is adnak eszközöket. Jelenleg – most legalább is úgy tűnik – kizárólag akkor, ha a fegyverek árát az európaiak kifizetik. Ebben az esetben odahaza Trump szavazói boldogok lesznek, végül pedig Ukrajna támogatása is megoldódna. A másik oldalon, Oroszország esetében nincs ilyen komoly amerikai nyomásgyakorlási képesség. Moszkvának 5500 atomtöltete van, részben raktáron, sőt hadrendből kivonva, szétszerelésre várva, de körülbelül 1700 közvetlenül a „piros gombon” található, azaz azonnal indítható. Oroszország nem függ gazdaságilag Washingtontól, sőt a nyugati világtól sem, legalább is addig, amíg India és főleg Kína kereskedik vele. Ezért aztán nincs akkora kényszerítési potenciál az amerikai elnök kezében sem, amit minden gond nélkül be tudna váltani. Nem vagyok benne biztos, hogy azokat a nagyobb távolságra bevethető német (Taurus) és amerikai (Tomahawk, ATACKMS, SLAM-ER) rakétákat és robotrepülőgépeket a közeljövőben átadnák az ukrán hadseregnek. Az valóban túl kockázatos lépés lenne. Eleve Kijevnek most légvédelmi eszközökre lenne nagyobb szüksége. 

A belengetett vámok azért komolyan hangzanak. Nem így látja?

Nyilván kellemetlen helyzetbe hozhatja Oroszországot egy ilyen szankció, és persze Magyarországnak, Szlovákiának és mellesleg Ausztriának sem tetszene, mert mindhárman komoly vevői vagyunk az orosz energiahordozóknak. De Trump szemében mi kishalak vagyunk, az igazi fenyegetést Kínának és Indiának szánta. Ez a két ország, de mindenekelőtt Kína a fő célpontja. Indiát valamilyen szinten még talán el is lehet ijeszteni az orosz üzleti kapcsolatoktól, de Kína biztosan nem mond le az orosz energiahordozókról csak azért, mert Trumpnak ez nem tetszik. Van egy harmadik oldal is: az oroszok Dél-Amerikától kezdve, mindenütt számos üzleti szállal rendelkeznek, Brazília is veszi az olcsó orosz műtrágyát, amit Európában már nem lehet eladni. Említhetném az afrikai kontinens országait is, ahol szintén jelentős az orosz jelenlét. Ami a büntető vámokat illeti? Már látszik, hogy az amerikai elnök e téren kifejezetten frusztrált lett, már neki is leesett, ami az első pillanattól kezdve látszott: Putyinék átverték őket. Az sem jött jól Moszkva számára, hogy Marco Rubio megerősödött a kormányban, ő pedig korántsem oroszbarátságáról ismert. Most egy személyben külügyminiszter és nemzetbiztonsági főtanácsadó. Ha eddigi karrierje során sem volt Moszkva nagy barátja, mostanra sem szerette meg Putyinékat. Valószínűleg Rubio jelezte az elnöknek, hogy orosz részről igazából nettó időhúzás, ami a konfliktus megoldása körül „folyik”, és rávehette a főnökét, hogy csavarjon egyet a présen. Jól látszik tehát, hogy a hangzatos, de sehová sem vezető nyilatkozatok, egyeztetések helyett Washington most már valódi eredményt várna el, mondjuk legalább egy tűzszünetet. 

A nagy hatótávolságú rakéták átengedéséről mit gondolhat Rubio?

Most szivárgott ki egy hír ezzel kapcsolatban, magam is húsz perce olvastam: senki nem feltételezi sem róla, sem a katonai tanácsadókról, hogy nagyon erősködnének az Ovális irodában ukrán kezekbe adni olyan nagy hatótávolságú rakétákat, amikkel Szentpétervárt vagy Moszkvát közvetlenül támadhatnák. Ez tényleg erős lépés volna, és biztosan nem vinne közelebb a békéhez. 

A németek is már jó ide lebegtetik a Taurusok átadását, amelyek hatótávolság szempontjából minőségi lépést jelentenének a jelenlegi Storm Shadow rakétákhoz képest. A németek „óvatosságában” is ennyire biztos?

Eddig ezt a lépést ők sem merték meglépni. A háttérben egyfajta húzd meg-ereszd meg tárgyalások folynak.

Szóval ebben az állapotában nem lehet katonailag befejezni a háborút…

Semmiképpen. Látszik, hogy az oroszok ezerrel próbálnak előre menni, miközben teljesen megváltozott a háború menete. Már nincs esély a „hagyományos” áttörésre, a páncélos ékek meg a gépesített eszközök ideje részben lejárt, de feladatkörük mindenképpen átalakult. Gyakorlatilag mindkét oldalon egyre inkább drónokkal vívják a háborút. Amíg régen a páncélos tartalékok tartóztatták fel az áttört ellenséges erőket, addig most Ukrajnában erre mindkét fél pilóta nélküli repülőeszközök tömegét veti be. Hadd vegyem kölcsön kedves kollégám, Takács Márk találó megállapítását: Ukrajnában drónokkal szaturált a harctér, mindkét fél részéről több tucatnyi köröz minden négyzetkilométer felett. Az oroszok a közelmúltban rendeltek 200 ezer katonai terepmotort Kínából, mert felismerték, hogy ezek alkalmazása esetén egy-egy rakétával vagy drónnal legfeljebb egy vagy két katonát lehet „kiiktatni”. Most az oroszok havonta pár száz négyzetkilométert elfoglalva, darálják magukat előre, ha jól emlékszem a számokra, a múlt hónapban 400 négyzetkilométert jutottak előrébb, miközben minden négyzetkilométer elfoglalása legkevesebb 25-30 katonájuk halálába kerül, de ennek háromszorosa a veszteség súlyos sebesültekben. 

Trump azt is mondta: ha az oroszok nem hagyják abba, akkor olyan szankciók következnek, amikbe Oroszország gazdaságilag bele fog roppanni. Megengedheti ezt egy atomhatalom?

Arra gondol, nem veti-e be ilyen helyzetben a taktikai atomfegyvereit Putyin? Hogy nem akarja majd egyszerűen elsöpörni Ukrajnát? Én ettől nem félek, mert mindkét oldalon hála' Istennek, reálpolitikusok ülnek. Ezt inkább csak Trumpból nézném ki, de neki sem hagynák a tanácsadói. Orosz oldalon minden befolyásos politikusnak nagyon komoly titkosszolgálati, vagy szakértői múltja van, beleértve Lavrov külügyminisztert is, aki 53 éve külügyes, de az elnök körüli egykori KGB-s stáb is reálpolitikusokból áll. Másrészt most Oroszország sikeresen terjeszkedik Afrikában, részben kiszorítva onnan a franciákat, akik ott a „rothadó kapitalizmust” képviselik. Moszkva relatíve sikeresen pozicionálta magát a globális nyugat elleni harc egyik vezetőjének, azaz a harmadik világ barátjának. Ezeket a pozíciókat egyetlen pillanat alatt le lehetne rombolni az atomfegyver bevetésével. Ráadásul ezzel Kína jóindulatát is elveszíthetné Oroszország. És ha mégis megtennék, mi volna a céljuk ezzel? A területek elfoglalása? Ukrajna jelentős részén – különösen a harcok térségében – orosz ajkú a lakosság egy része. Őket érné a legsúlyosabb csapás. A frontvonal is relatíve közel van az orosz határokhoz, eltekintve a déli részeket, de ott pontosan a Dnyeper képez természetes határvonalat, és a folyó látja el ivóvízzel egy csatornán keresztül a Krímet. Gazdaságilag önmagukat lőnék lábon az oroszok egy ilyen lépéssel. Az atomfegyvert nincs értelme bevetni. Ha mondjuk a NATO támadó erői Moszkva vagy Szentpétervár, netán a Kaukázus előterében állnának, más lenne a helyzet, akkor talán szóba jöhetnének a taktikai atomfegyverek, de a NATO és Oroszország közötti háborúra lényegében nulla az esély.

Oroszország olyan gyenge, hogy a trumpi értelemben meg lehetne roppantani?

Meggyengíteni lehet, de ezzel sem érnének el sok mindent, ugyanis Kína nem hagyná összeroppanni. Kína már értésére adta a világnak: ebben a konfliktusban nem hagyhatja veszíteni Oroszországot. Természetesen azt se szeretné, ha nagyot nyerne… 

Mennyiben gyengíti Putyin hazai tekintélyét az elhúzódó háború?

A harcok nem orosz területen zajlanak. Az orosz nagyvárosi középosztály fiataljai nem mennek a frontra, még mindig van annyi pénz az orosz rendszerben, hogy a vallási vagy etnikai kisebbségi területeken, illetve a börtönökben toborozzanak. A fronton az orosz erők támadnak és – bár kétségtelenül lassan – folyamatosan nyomulnak előre. A putyini rezsim túlélése nem forog veszélyben. 

A legfrissebb hírek szerint Oroszország jelezte, hogy hajlandó tárgyalni…

Trumpék korábban – lényegében – rábólintottak arra az orosz feltételre, hogy a határokat a jelenlegi status quo mentén jelöljék ki. Ebbe talán már az ukránok is belemennének, mert jól látszik, hogy lassan olyan nagyok az emberveszteségek, illetve a gazdasági károk, ami akár nemzethalálhoz is vezethet. Alig születik gyerek, menekülnek az országból a fiatalok. Putyin azonban ennél korábban, jóval több területet követelt, nem tudni, ebből engednek-e az oroszok. Eddig mindig abban bíztak, hogy hátha összeroppan az ukrán védelem, és akkor az egész Fekete-tengeri partvidéket lehet „vinni”, ha Moszkva szándékain múlna, akkor Ukrajna elveszítené 2014 előtti területének több mint a felét. Ebbe sem az amerikaiak, sem a NATO nem nagyon mehet bele.