Vidnyánszky Orbán Machbetje

A Foreign Policy cikke bemutatja Vidnyánszky Attilát, az 56 éves rendezőt, akit szoros kapcsolat fűz Orbán Viktor nacionalista miniszterelnökhöz. Vidnyánszky számos fontos tisztséget visel a magyar színházi életben, egyebek mellett a Nemzeti Színház igazgatója. E posztok zömét Orbán Viktor 2010-es újbóli hatalomra jutása után kapta, és augusztus elején egy újabbat nyert el: a budapesti SZFE új kuratóriumának elnöke lett.

A cikk az SZFE körül azóta történtek, az általuk kiváltott nemzetközi tiltakozás felidézése kapcsán rámutat, hogy a hazai tiltakozók között ott van Vidnyánszky színész fia is. 

Az SZFE nem az első olyan állami egyetem, amelyet magánalapítványoknak ad át Orbán, aki ilyen módon, már hat egyetemen ragadta meg a hatalmat – emlékeztet a szerző. A hivatkozási alap az, hogy ki kell küszöbölni az állami befolyást és modernizálni kell az elavult oktatást. Míg azonban a többi ilyen eset csendben zajlott le, a kormány meglepetésére az SZFE hallgatói ellenkeztek – ezért gondolja Csáki Judit színikritikus, hogy Vidnyánszky afféle Macbeth, akit a saját konoksága juttatott el a szakadék szélére. 

Vidnyánszky legutóbb konzultáció nélkül két új rektor-helyettest és egy kancellárt nevezett ki, és a közösség ezt a konfliktus eszkalálását célzó lépéseknek tekintette. „Vidnyánszky ellen van a helyi és a külföldi művészeti közösség. Orbán a járvánnyal foglalkozik, és nem érdekli a művészet. Ha a dolgok túlságosan messzire mennek, habozás nélkül feláldozza majd Vidnyánszkyt, aki eladta a lelkét a politikának, és most megfizeti az árát” – véli Csáki. Vidnyánszky évek óta durván beavatkozott a színházi világba, és ezért „pápának, messiásnak, démonnak és titánnak” is nevezik a támogatói és ellenfelei egyaránt. Különösen a keresztény és konzervatív körök csodálják, és ő azzal érvel, hogy ezeknek a köröknek kell előtérbe kerülni a liberális dominancia évei után, mert – amint egy tévéinterjúban mondta –, az SZFE-nek is az eddiginél inkább „a nemzetre, a hazára és a kereszténységre kell összpontosítani” – idézi fel a cikk szavait. Ám a bírálók szerint, ez a nézőszám drámai csökkenéséhez vezetett a Nemzeti Színházban. 

A mostani tiltakozás kapcsán, Vidnyánszky különösen erősen közeledett a Fidesz retorikájához, például amikor „Lenin-fiúknak” minősítette a tiltakozókat, és azzal vádolta őket, hogy külföldi szervezetek manipulálják őket, és azoktól adományokat fogadnak el. A szerző szerint, Vidnyánszky régen úgy érzi, hogy kirekesztik: egyebek között arra panaszkodott, hogy a magyar színházi közösség kárpátaljai származása miatt üldözi. 

De például Schilling Árpád, Vidnyánszky egyik legszókimondóbb ellenfele elismeréssel szólt arról, hogy mi újat hozott a rendező a magyar színházművészetbe, ám mindez Vidnyánszky számára nem volt elegendő ahhoz, hogy elfogadottnak érezze magát. Németh Gábor, az SZFE előadója, forgatókönyv-író szerint, a Fidesz kihasználta Vidnyánszky frusztráltságát. 

A szerző felidézte Vidnyánszky Attila pályafutásának egyes állomásait, és némelyiken helybeliekkel is beszélt, akiket szintén idézett. Megállapította: Vidnyánszky soha nem szentelt különösebb figyelmet a bírálóinak. Ellenfelei szerint, a legutóbbi lépései, az, hogy lojalistákat nevezett ki az SZFE vezetésébe, azt jelzik: eltökélt szándéka, hogy bármi áron, de megtartja az SZFE feletti ellenőrzést. Sok vonatkozásban nincs veszteni valója, túl messzire ment (a politikában), és nem fog visszatérni a komoly színházcsináláshoz. „A tehetséges és nagyhatalmú Vidnyászky, aki belebonyolódott a színházi közösség nagy részével – ezen belül a saját fiával – való leszámolásba, jó téma lenne egy színdarabhoz, de ki írná meg? A színházi közösség túlságosan megosztott” – idézte a cikk Czinki Ferenc írót. 

A szerző egyébként  kért interjút Vidnyánszky Attilától is, de az nem válaszolt a kérésre.