Volt főügyész: senki sem érinthetetlen, Polt Péter sem
Nem pusztán személycserére, hanem az ügyészség teljes működésének átalakítására lenne szükség – erről beszélt Ihász Sándor volt fővárosi főügyész a KlikkTV Mélyvíz című műsorában. Szerinte Nagy Gábor Bálint távozása összefügghet az aranykonvoj-üggyel, de ennél jóval szélesebb problémáról van szó: az elmúlt másfél évtizedben az ügyészség fokozatosan elveszítette függetlenségét, és a politikai hatalomhoz igazodó működés vált meghatározóvá. Úgy véli, az elszámoltatás csak akkor lehet hiteles, ha azt jogállami keretek között, alapos bizonyítással és mélyreható intézményi reform kíséri.
Nem a lemondás a lényeg, hanem az, ami mögötte van
Ihász Sándor szerint Nagy Gábor Bálintot eleve nem lett volna szabad legfőbb ügyésznek megválasztani, mert álláspontja szerint sem szakmailag, sem emberileg nem rendelkezett azokkal a képességekkel, amelyek egy ilyen tisztség betöltéséhez szükségesek. A volt fővárosi főügyész hangsúlyozta: ezt nem utólag, a lemondás után kezdte állítani, hanem már kinevezésekor is hasonló kritikákat fogalmazott meg.
Úgy látja, a választások után látványosan felgyorsult ügyészségi munka éppen azt bizonyítja, amit korábban sokan feltételeztek. Szerinte az elmúlt években nem azért maradtak el bizonyos eljárások, mert ne lettek volna megfelelő bizonyítékok vagy feljelentések, hanem mert az ügyészség működése politikai szempontokhoz igazodott. A mostani aktivitás ezért szerinte inkább önleleplezés, mint cáfolata a korábbi kritikáknak.
A volt főügyész szerint két magyarázat lehetséges arra, hogy miért indultak meg hirtelen korábban érinthetetlennek tűnő ügyek. Az egyik szerint az ügyészek végre megszabadultak a politikai nyomástól, a másik szerint viszont az új hatalomnak akarnak megfelelni. Ihász az utóbbit tartja valószínűbbnek, mert úgy véli, a megfelelési kényszer ugyanúgy veszélyezteti az ügyészség függetlenségét, mint korábban a politikai lojalitás.
Évek óta romló tendencia
A beszélgetésben Ihász Sándor azt állította, hogy az ügyészség problémái nem egyetlen ügyre vagy személyre vezethetők vissza. Szerinte már 2010 óta jól látható volt az a folyamat, amely során politikailag érzékeny ügyekben eltérő mérce érvényesült. Példaként korábbi önkormányzati és országos ügyeket említett, valamint utalt arra is, hogy az Európai Unió jogállamisági jelentései rendszeresen kifogásolták a magyar igazságszolgáltatás és ügyészség működését.
Kiemelte, hogy az ügyészség piramisszerű, erősen hierarchikus szervezet, ahol a vezetői elvárások meghatározóak. Szerinte számos ügyész szakmailag felkészült, és tisztességes munkát szeretne végezni, azonban a szervezeti kultúra, az utasítási rendszer és a vezetői lojalitás hosszú időn át korlátozta a mozgásterüket.
Úgy fogalmazott, hogy nem minden ügyész volt politikailag elkötelezett, ugyanakkor a vezetői kinevezéseknél szerinte egyre inkább a lojalitás vált elsődleges szemponttá. „Nem az volt a kiválasztás alapja, hogy legyen önálló karaktere vagy szakmai hitelessége valakinek, hanem az, hogy megfeleljen a vezetői elvárásoknak” – fogalmazott.
Ihász szerint emiatt önmagában egy legfőbb ügyész leváltása sem oldja meg a problémát. A teljes szabályozási rendszert, az ügyészség alkotmányos helyzetét, valamint a büntetőeljárási szabályokat is át kellene tekinteni.
Jogállami elszámoltatást sürget
A volt fővárosi főügyész szerint Nagy Gábor Bálint lemondása részben az aranykonvoj-üggyel is összefügghet, de úgy véli, valójában előremenekülésről van szó. Állítása szerint ezzel megpróbálta elkerülni, hogy személyesen kelljen válaszolnia az ügyészség működésével kapcsolatban felmerülő kérdésekre, illetve arra, hogy egyes ügyekben miért nem történtek korábban érdemi intézkedések.
Ihász részletesen beszélt arról is, hogy jogilag milyen nehézségei vannak egy hivatalban lévő vagy volt legfőbb ügyész felelősségre vonásának. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ügyészek mentelmi joggal rendelkeznek, ráadásul az ügyészek ellen kizárólag ügyész nyomozhat, ami szerinte komoly rendszerhibát jelent.
Ennek ellenére úgy véli, sem Polt Péter, sem Nagy Gábor Bálint, sem más közjogi méltóság nem tekinthető érinthetetlennek. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy minden esetben kizárólag jogállami keretek között, bizonyítékokra építve szabad eljárni. Szerinte nem politikai bosszúról, hanem tényszerű vizsgálatokról kell szólnia az elszámoltatásnak.
A volt főügyész úgy fogalmazott: a múlt feltárása mellett legalább ilyen fontos annak biztosítása, hogy a jövőben ne ismétlődhessenek meg hasonló visszásságok. Ehhez nem elég személyeket lecserélni, hanem mélyreható intézményi reformra, új szabályokra és átlátható működésre van szükség. Csak így érhető el, hogy az ügyészség ismét valóban független intézményként működjön, amelynek tevékenysége nem politikai viták tárgya, hanem természetes része egy jogállam mindennapi működésének.
