Volt vezető ügyész: nem változott semmi, Polt árnyéka még mindig ott van

Már az első intézkedések is sokat elárultak

Hegedűs András szerint érdemes a Magyar Közlönyben megjelent döntések alapján megvizsgálni, mennyire volt önálló személyiség Nagy Gábor Bálint, aki valamivel több mint egy évig töltötte be a legfőbb ügyészi posztot. Emlékeztetett arra, hogy elődje, Polt Péter szolgálati viszonya 2025. május 9-én szűnt meg, az új legfőbb ügyészt pedig röviddel később kinevezték. Az ügyészek napját is egy nappal elhalasztották, hogy az ünnepségen búcsúztathassák Polt Pétert, majd az új vezető mondhatta el nyitóbeszédét. Hegedűs szerint ebben Nagy Gábor Bálint a korábbi legfőbb ügyész munkásságát méltatta, és lényegében azt az ígéretet tette, hogy ugyanazon az úton halad tovább.

A volt vezető ügyész szerint ezt a benyomást erősítették az első személyi döntések is. Nagy Gábor Bálint megvonta Belovics Ervintől a főtitkári posztot, és Konrád Richárdot bízta meg a feladattal, miközben a személyzeti főosztályvezető-helyettesi pozícióba Kövér Vajkot nevezte ki. Hegedűs András arra hívta fel a figyelmet, hogy mindkét kinevezett olyan családi háttérrel rendelkezik, amely a kormányzati elithez köti őket. Szerinte már az első két intézkedés azt az üzenetet hordozta, hogy az új legfőbb ügyész nem szakított a korábbi személyi és hatalmi struktúrával.

A két fiatal ügyész karrierútját sem tartja szokványosnak. Elmondása szerint néhány év kerületi ügyészségi munka után kerültek a Legfőbb Ügyészség személyzeti osztályára, rövid időn belül véglegesítették őket, majd osztályvezetői pozícióig jutottak. Hegedűs szerint ez nem a hagyományos ügyészi pálya, és a kinevezések azt mutatják, hogy bizonyos embereknek rendkívül gyorsan nyílt meg az előrelépés lehetősége.

Az aranykonvoj-ügyben minden az akció előtt történt

A beszélgetés másik központi témája az aranykonvoj-ügy volt. Hegedűs András szerint különösen fontos Hajdú János június 29-i gyanúsítotti kihallgatása, mert a vallomás az addig elterjedt értelmezéstől eltérő irányt rajzol ki. A volt vezető ügyész szerint Hajdu nem egyszerűen magára vállalta volna a felelősséget, hanem részletes vallomásában Farkas Örs szerepére is utalt. Állítása szerint Farkas Örs március 3-án az IH-hoz rendelte, majd titkosszolgálati vezetők előtt tájékoztatást adott arról, hogy március 5-én végre kell hajtani az akciót. Másnap már a NAV képviselői is bekerültek a körbe.

Hegedűs szerint komoly kérdéseket vet fel, hogy Farkas Örsnek nem volt hatásköre sem a NAV, sem a TEK utasítására, hiszen azok más minisztériumokhoz tartoznak. Emellett szerinte az ügyészségi és nyomozati folyamat időrendje is rendkívül problematikus. Úgy látja, hogy az akciót már március 4-én eldöntötték, miközben az AH feljelentése csak március 5-én érkezett meg az ügyészségre. A NAV-nál már előzőleg jelezték, hogy csak akkor járhatnak el, ha erre az ügyészség kijelöli őket, ezért a feljelentés megírásában is részt vettek. Mire azonban az ügyészséghez eljutott a dokumentum, az akció már zajlott.

A volt vezető ügyész szerint a Hajdu-vallomás alapján több magas rangú tisztségviselő szerepét is meg kellene vizsgálni. Ide sorolta az AH főigazgatóját, az államtitkárt, az IH főigazgatóját és a NAV bűnügyi főigazgató-helyettesét is. Hegedűs úgy vélte, a történtek alapján felmerülhet a hivatali visszaélés gyanúja, ennek ellenére a június 29-i kihallgatás óta nem értesült újabb gyanúsításokról vagy jelentősebb nyomozati cselekményekről.

Szerinte különösen érdekes az is, hogy Nagy Gábor Bálint közvetlenül az ügy kiemelt szakaszában változtatott a felügyeleti rendszeren. Hegedűs állítása szerint a kiemelt ügyek főosztályától elkerült a felügyeleti jog, és egy olyan, fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó szervezeti egységhez berendelt ügyész kapott szerepet, amelynek eredetileg nem ez volt a feladata. Így az aranykonvoj-ügy felügyelete közvetlenül a legfőbb ügyész kezébe került.

Hegedűs szerint miközben Hajdut kihallgatták és szabadon távozhatott, nem történt meg a terhelő vallomás gyors ellenőrzése. Ez azért is veszélyes lehet, mert közben lehetőség maradhatott az érintettek közötti egyeztetésre. A volt ügyész szerint az sem véletlen, hogy a különböző érintett titkosszolgálati szerveknél időközben személyi változások történtek, és több helyen belső vizsgálatok indultak. Úgy látja, ennek ellenére az ügyészség részéről nem látszik ugyanilyen határozott törekvés az események teljes feltárására.

„Csak külső vezetővel oldható meg ez a helyzet”

A Nagy Gábor Bálint távozása előtti és utáni személyi döntéseket Hegedűs András szintén az ügyészségen belüli struktúra fennmaradásaként értelmezte. Szerinte az augusztusi közlönyben több olyan intézkedés jelent meg, amelyek az előzőleg fontos pozícióba került személyek áthelyezéséről szóltak. Konrád Richárd megbízását visszavonták, majd egy másik szervezeti egységhez osztották be, Kövér Vajk főosztályvezető-helyettesi megbízását pedig szintén megszüntették, és más munkakörbe helyezték. Hegedűs ezt úgy értelmezte, hogy nem valódi elszámoltatás történt, hanem inkább gondoskodtak arról, hogy az érintettek háttérbe kerüljenek.

Közben Szabad Péter megbízása is különös helyzetet teremtett. A közlöny szerint a legfőbb ügyészséghez történt kirendelését fenntartva megbízták a Bács-Kiskun megyei főügyészi feladatokkal. Hegedűs szerint így lényegében úgy lett főügyész, hogy közben továbbra sem a megyei főügyészségen dolgozik, hanem megtartja korábbi státuszát. A volt vezető ügyész szerint azt még tisztázni kell, hogy milyen felügyeleti mandátummal rendelkezik az aranykonvoj-ügyben.

Hegedűs András mindezek alapján arra jutott, hogy a legfőbb ügyész személyének megváltozása önmagában kevés lesz. „Csak külső vezetővel oldható meg ez a helyzet” – fogalmazott, mert szerinte annyira belterjessé vált az ügyészségi közeg, hogy egy kívülről érkező vezető nélkül nehéz valódi változást elérni. Példaként Ligeti Miklóst említette, aki korábban a Kriminológiai Intézetben dolgozott, ugyanakkor ügyészi képzést is kapott, vagyis szerinte rendelkezik azzal a szakmai háttérrel, amely alkalmassá teheti a feladatra. Hegedűs arra is emlékeztetett, hogy korábban Györgyi Kálmán, sőt Polt Péter is kívülről érkezett az ügyészség élére.

A műsorban szóba került a vagyonvédelmi és vagyonvisszaszerzési hivatal terve is. Hegedűs szerint az új szervezetnél komoly szervezési kérdéseket vethet fel, hogy az ügyészségtől, a rendőrségtől és a NAV-tól berendelt munkatársak eltérő technikai és informatikai rendszerekkel dolgoznak. Saját korábbi tapasztalata alapján ugyanakkor nem tartja megoldhatatlannak a problémát. Felidézte, hogy az FBI egykori budapesti képzésén azt is bemutatták az ügyészeknek, hogyan dolgozik együtt egy szövetségi nyomozó szervezet egy olyan magáncéggel, amely a technikai és elemzési hátteret biztosítja.

A római maffiaellenes főügyészség példáját is érdemesnek tartja Magyarországon tanulmányozni. Ott az eltérő szervezetekből érkező szakembereket úgy dolgoztatták együtt, hogy mindenki a saját rendszeréből gyűjtötte ki a szükséges adatokat, majd egy közös rendszerben dolgozták fel azokat. Hegedűs szerint a személyi feltételek megteremtésénél is lehetne követni ezt a modellt: a kiemelt munkát végző szakembereknek magasabb fizetést és az előmenetelben kedvezőbb beszámítást biztosítottak. Úgy véli, megfelelő szervezéssel ezért nem feltétlenül igaz az a jóslat sem, hogy az ilyen ügyekben akár hat évig sem születhet jogerős ítélet.