Dr. Weltner János: a kormány fontossági listáján nem szerepel az egészségügy

Az egészségügy helyzetének leírására nagyon sok mutató van, és biztosan találni köztük olyat, amiben jók vagyunk, de egészen biztos, hogy van pár olyan, amely az ellenkezőjét jelzi. Az ilyen összehasonlításoknál alapvető kérdés, hogy mit hasonlítunk össze, miből számoljuk a százalékot – mondta Weltner János.

Az nagyon jól hangzik, amit Takács Péter egészségügyi államtitkár nyilatkozott, miszerint az Európai Unió országaiban minden száz fekvőbeteg közül hat-hét érintett az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéssel, míg ez az arány Magyarországon négy százalék volt – vélte a főorvos. Csakhogy itthon az egészségügyi intézetek jelentési kötelezettsége pusztán elméletileg létezik, a jelentéseket azonban nem ellenőrzi senki. A jelentett adatok minőségéről gyakorlatilag nem lehet tudni. Az is tény – mondott egy példát a szakember –, ha megoperálnak egy beteget lágyéksérv miatt, akkor másnap, de legkésőbb harmadnap hazamegy, és ha sebfertőzése van, az nem a kórházban derül ki, hanem a területileg illetékes rendelőintézetben, ahol megjelenik a seb gennyesedése miatt. Ezt jelenthetik, de már nem fekvőbetegként, tehát nem találkozik egymással a kórházi és a járóbeteg adat. Még kevésbé, ha a háziorvos látja el a beteget akár húgyúti fertőzés miatt, amit egy kórházi katéterezés nyomán szedett össze, mert ezek az adatok sem találkoznak. 

„Régen voltak olyan vizsgálatok, amikor összefuttatták a különböző ellátóhelyeken keletkező adatokat. Ezekből egészen pontos információkhoz lehetett jutni, de most nem tudjuk, hogyan történik a hazai adatelemzés, még kevésbé azt, hogy ezt miként csinálják az EU tagállamaiban. Az, amit az államtitkár mond olyan szép, hogy kétséges, hogy ez lenne a valóság” – fogalmazott Weltner János. 

Mi a véleménye arról, hogy az államtitkár arra is hivatkozott, hogy az EU-ban a fekvőbetegek mintegy harmada kap legalább egy antimikrobiális szert, míg Magyarországon ez az arány 16 százalék volt, és ez az államtitkár szerint kedvező eredmény, mert az antibiotikumok alkalmazása számos nem kívánt következménnyel járhat? – kérdeztük. A főorvos szerint az utóbbi állítás igaz, mert az, hogy mikor és mennyi antibiotikumot adnak a kórházban fekvő betegeknek, egyrészt attól függ, mi okozza a betegséget, mert ha baktérium, akkor feltétlenül szükséges az antibiotikum. Ugyanakkor vannak, akik megelőzésképpen kapják, de ebben az elmúlt évtizedben jelentős visszalépés történt, tehát rövidebb ideig és kevesebb antibiotikumot adnak az orvosok. „De ezen a téren a hazai protokollok érdemben nem különböznek az európaitól, legfeljebb arról lehet szó, hogy több fertőzéses megbetegedésben szenvedő kerül kórházba és kevesebbet gyógyítanak otthon. Mert önmagában az, hogy azért kapnának nálunk kevesebb antibiotikumot, mert a betegek „jaj, de egészségesek, vagy ritkán betegszenek meg”, ez nem tűnik valószínűnek. Lehet, hogy így van, de akkor ezeknél a betegségeknél betegcsoportonként kéne megnézni, mi a különbség.” 

Az pedig, hogy az államtitkár szerint az egészségügyi ellátás olyan betegeket kezel, akik immunrendszere eleve legyengült, sokszor több különböző krónikus betegségben is szenvednek, ezért a fertőzések is könnyebben elérik őket, szintén igaz lehet. Ez lehetne akár egy számszerűsíthető kijelentés is, de nem ismerek ilyen részletes adatokat – magyarázta Weltner János. Szerinte az biztos, hogy a szervátültetett betegek, az autoimmun betegségekben szenvedők – például a Chrohn-betegek, reumások – immunhiányos állapotba tudnak kerülni, például azért, mert olyan gyógyszert kapnak, amitől az immunrendszerük valóban legyengül, vagy ha a táplálkozás nem megfelelő, akkor is az immunrendszer szenvedheti meg. Tehát nagyon sok olyan tényező van, amitől egy embernek az immunrendszere legyengül, de hogy ezek a hazai társadalomban más gyakorisággal fordulnának elő, mint máshol, arra nincs adat. Ahogyan arra sem, hogy azok a rosszul táplálkozó emberek – a legszélsőségesebb példa a hajléktalanok – immunrendszere különböző vitaminhiányok és táplálkozási problémák miatt milyen gyakran hiányos, de szerinte erre senki sem tud választ adni, mert erre sincs adat. Általában igaz az, hogy sok rossz állapotú beteget kell kezelni. Erre szomorú példa, hogy azok, akiknek a daganatos betegségét a szűrésprogram gyengesége vagy hiányossága miatt késve ismerik fel, valóban legyengülnek a betegségük miatt. „Biztosan vannak olyan jól körülhatárolható betegcsoportok, akikre igaz az államtitkár állítása, de hogy ez milyen gyakran fordul elő, azt a megbízható hazai adatok hiányában nem lehet megmondani.”

Tehát leginkább nem a legyengült immunhiányos betegeket kezeli a magyar egészségügy, ami viszont felszínre hoz egy másik kérdést. Az alulfinanszírozottság miatt ugyanis a kórházak igyekeznek csak azt ellátni, akit feltétlenül szükséges. Ennek van három kiemelt momentuma, akiket tehát muszáj ellátni: a területileg ahhoz a kórházhoz tartozókat, vagy azokat, akinek daganatos betegségük van, vagy akut betegeket, akiket a sürgősségire küldenek, legyen akár vakbél-, vagy epehólyaggyulladásuk, vagy embóliájuk valamelyik erükben. Viszont, ha már őket ellátták, alig marad kapacitás az „egyszerűbb” és fertőzés szempontjából kevésbé kockázatos esetekre, mint például egy sérv-, vagy epeműtétre, ezekre nagyon hosszan kell várakozni – sorolta a főorvos.  

Az antibiotikum-rezisztencia globális probléma, de ezzel sem magyarázható a kórházi fertőzések kisebb vagy nagyobb száma. Gyakori gond az indokolatlan antibiotikus kezelés, vagy a be nem fejezett kezelés, A háziorvosnál például a felsőlégúti huruttal jelentkező betegeknél, ha azt egy vírusfertőzés okozza, nem kell antibiotikum, ha bakteriális fertőzéstől van, akkor kell. „Van egy viszonylag egyszerű teszt, ami háziorvosi szinten is elvégezhető, és amivel el tudná dönteni a háziorvos, hogy kell-e antibiotikum vagy sem.” Emellett ellen kell állnia annak, amikor maguk a betegek követelik, mert „különben sosem gyógyulnak meg”. Ez viszont részben betegoktatási, részben a háziorvosok felszereltségének a kérdése. Ha nagyon sok antibiotikumot adunk, vagy rossz javallat alapján, vagy adott esetben valaki két nap után jobban lesz, és nem szedi be a teljes mennyiséget, akkor könnyen kialakul az antibiotikum-rezisztencia. De azt sem kizárt, hogy a gyógyszeripar inkább a daganatos betegségekre adott gyógyszerekkel foglalkozik, mert ez a jövedelmezőbb, és háttérbe szorult az antibiotikumok fejlesztése. „Ilyenkor az orvos csak azt teheti, hogy visszatér az éveken át nem használthoz, és reménykedik, hogy az újra jó lesz.”

Miért nem árulja el a kormány, hogy hány kórházi fertőzés történt, még akkor sem, ha azt a parlamentben is kérik már? Erre a felvetésünkre a főorvos azt válaszolta, az egészségügyi szakmai, minőség-ellenőrzési funkciók el vannak sorvasztva, alig van nyoma annak, hogy szakmai kontroll lenne. Helyre kéne állítani azt az ÁNTSZ-, és azt az országos szintű szakmai hálózatot, ami „legelteti a szemét a magyar betegellátáson” és észreveszi a hiányosságokat és azt jelzi a kormánynak, amely aztán a nép szeretetéből kifolyólag reagál ezekre. Lehet ez demagóg, de ez lehetne a megoldás. „Ehelyett olyan, mintha az egészségügyi állapottal és ellátással kapcsolatos gondokat a szőnyeg alá söpörték volna és senki sem szeretné, ha emelgetnék a szőnyeg szélét. A kormány sürgősségi, vagy fontossági listáján úgy tűnik, hogy nem az egészségügy vagy az oktatás van felül. Így minden, ami ki tudná mutatni, hogy az egészségügy nem jól működik, vagy jobban is működhetne, hogy hiányosságai vannak, káros a kormánynak” – summázta Weltner János.