A demokrácia diktatúrája

Ugyanezen a térképen megtalálható a Karácsony Benő emlékmű – egy kő – is, amely a fotó szerint az emlékparkban áll.

Wass Albert erdélyi magyar íróról (Válaszút, 1908 – Florida, 1998) a Google térkép szerint öt utcát, teret, öt emlékparkot neveztek el és négy szobrot említ a forrás. (Valójában több, mint ötven Wass Albert szobor, illetve emlékhely van Magyarországon.)

Ha a demokrácia jegyében a pártokra szavazó többség választhat populista kormányt, miért ne választhatná a kultúra trónusára is azt, akit akar? Például Wass Albertet Karácsony Benő helyett. Vagy bárkit, bárki és bármit, bármi ellenében? Ki határozhatja meg, miben dönthet a többség és miben nem? És miért ebben igen, abban nem? Az ország jövőjét meghatározó pártokban igen, irodalomban, zenében, kábítószerfogyasztásban, gyereknevelési szokásokban, a halálbüntetés visszaállításában nem?

Vajon miért nem? Talán, mert a többség mindenben döntő szavának elfogadása csökkenti az emberiség túlélésének az esélyét.

A többség – csak hogy néhány hányaveti példát említsünk – nem tisztelte a magántulajdont a magyar állam korai szakaszában. Ha László király ezt büntetés nélkül hagyta volna, mert „a többség erre szavaz”, jó döntésnek neveznénk? Ugorjunk! A többség a zsidók társadalomból való eltüntetése mellett „szavazott” a 20. század első felében Magyarországon. Ez a vélemény elfogadható volt? Ad absurdum, a legtöbb ember, ha megkérdezték volna, hogy akar-e iskolába járni, vagy inkább lógni akar, bizonyára az utóbbi lehetőségre szavaz. A népfelség véleményét ismerve, az adott kormányzatnak el kellett volna fogadni az oktatás megszüntetését? Ha a többség Wass Albertet olvassa és nem Karácsony Benőt, akkor Wass Albert a magyar irodalom csúcsa? Természetesen fontosnak tartom Wass Albert műveinek kiadását, terjesztését, mert jó író, és számtalan honfitársam számára katartikus élmény. De hogy ő legyen a magyar irodalom csúcsa, amit meg kell őrizni a jövőnek? Ne már! Szabolcska Mihály verseit bizonyára sokkal többen olvasták, mint Ady költeményeit. De hol van ma Szabolcska? 

Népművelőként, íróként, tanítóként egész életemben a felnőtt ember saját maga által kedvelt, igényelt, fogyasztott kultúrájának jogáért tettem, amit tettem. Azért a kultúráért, ami az én ízlésemtől gyakran igen távol állt, de másoknak, a többségnek mindennapi kenyere volt, és az ma is, a lakodalmi rocktól Wass Albertig. 

Hol van a demokrácia határa? Mi az, amiben a többség dönthet, és mi az, amiben nem? Mi az, amit szó nélkül el kell fogadni, és mi az, amit nem? Sőt, mi az, ami ellen minden eszközzel küzdeni kell, akár az életünk árán is, bár ami ellen küzdünk, az a többség döntése?

Hogyan lehet indulat nélkül válaszolni ezekre a kérdésekre, és úgy válaszolni, hogy ne bántsam meg a többséget, a többség érzékenységét azzal, hogy a választását, a döntését az egész nemzetre, az emberiségre, a jövőre, tehát gyermekeinkre, unokáinkra nézve is – udvariasan szólva – hibának, véteknek, baklövésnek tartom?

Nógrádi Gábor

Kutyafuttató Karácsony Benő emlékpark

Karácsony Benő emlékkő