Egy halmozottan hátrányos helyzetű ország
Tisztelt Hölgyek, Urak ott Európában: bocsánatot szeretnék kérni Önöktől Magyarország nevében, országunk viselkedése miatt. Halmozottan hátrányos helyzetű országról van szó, nehéz gyermekkora volt: nyilas testvérek, kommunista funkcionáriusok, mindenféle népség – nézzék el neki. Ne a végtelenségig persze, mert az nem várható el senkitől, de legyenek rá tekintettel. Gyerekkorában sokat nélkülözött. Anyagiakban sem bővelkedett, emellett sokáig hiányzott neki az önállóság, a véleménynyilvánítás szabadsága. Demokráciából sem volt jól eleresztve. Néha verték is. Tudom, mindez nem mentség, legföljebb magyarázat.
Nincs mentség Donald Trump és Vlagyimir Putyin iránti hivatalos imádatára sem, csakúgy, mint a baltás gyilkos és embercsempészek százainak szabadon engedésére, a saját országukban körözött, egykor politikusként foglalkoztatott köztörvényes bűnözők befogadására. Magyarázat lehet, de mentség aligha a plágiumbotrányba belebukott Schmitt Pálra, a kegyelmi botrány miatt távozni kényszerült Novák Katalinra, a színtelen, szagtalan, sótlan és súlytalan Sulyok Tamásra. Mészáros, Tiborcz és a többiek pofátlan vagyonosodására, a papi pedofília eltussolására.
Tisztelt Hölgyek, Urak ott Európában! Mi, magyarok, nem ilyenek vagyunk. Pontosabban: nem mind vagyunk ilyenek. Nem vagyunk annyira kirekesztők, mint amilyennek látszunk, és az idegeneket sem utáljuk annyira, mint azt vezetőink megnyilatkozásai alapján sokan gondolják. Mi alapvetően kedves, barátságos, normális népség lennénk: tudjuk, hogy mi a jó, és mi, ami nem az. Képesek vagyunk megkülönböztetni a színtisztát a szemenszedett-től. Csak néha, mint minden más nációt, bennünket is meg lehet vezetni. Álságos, hazug szólamokkal. Vegyék tekintetbe, hogy negyven évig hazugságban szocializálódtunk. Volt egy nagy, magát öröknek és jóságosnak hirdető hatalom fölöttünk, amelyik, ha jók voltunk, megsimogatta a fejünket és csak akkor ütött, ha jónak látta. Tartottunk tőle, de elfogadtuk. A hatalom is tartott tőlünk. Tudta, hogy nem szeretjük, de az utolsó éveiben már el sem várta tőlünk, hogy lelkesedjünk érte. Neki elég volt az is, ha nem vagyunk túl hangosak.
Most megint ilyen kormányunk van. Janicsárokat nevelnek a gyerekeinkből, szolgákat belőlünk, brüsszeleznek éjjel, nappal, minden hullámhosszon. Köztársaság tér helyett lőtereket épít, a szegénység felszámolása helyett a csókosai zsebét tömi tele. Nem várja el, hogy szeressük, elég neki, ha nem lázadunk. Vagy, ha igen, csak halkan, hogy ne zavarjon senkit. Örül, ha nem látjuk, amikor lop, de ha látja, hogy látjuk, azt sem bánja.
Ez a NER, a Nemzeti Együttműködösítés Rendszere.
Tisztelt Hölgyek, Urak ott Európában! Tudjuk, hogy mi is hibásak vagyunk, amiért idáig fajultunk, de megpróbáljuk helyrehozni. Gondolta a fene, hogy ez lesz belőle.
Elnézést!
