"Jó ideje már nem eszem én sem olyan forrón a kását!"
Verebes István színész, rendező, író, újságíró, műsorvezető valódi énjét, élete igazi értelmét közel az ötvenhez a családjában találta meg. Szerinte ez így törvényszerű, ez az egyetlen dolog, aminek valóban van értelme.
Jó ideje már nem eszem én sem olyan forrón a kását! Lassultam, visszafogtam magamat, és mondjuk, ha egy interjúban egy szó sincs abból, amit mondtam neked, de jobb dumát adsz a számba, elfogadom, mint most is. Menjen! – mesélte a Nők Lapjának Verebes István, aki ezután rátért a saját könyvére is.
Azt a könyvet nagyon lassan, csaknem hat év alatt írtam, és közben bizony sokszor fogott el a bizonytalanság. Egyszerre szembesültem azzal, hogy öregszem, lassulok, és támadt fel bennem valami dac, hogy igenis lehet, sőt kell is tenni ellene, nem hagyni, hogy elhatalmasodjék…
Szerintem jobb, ha megbékélsz azzal, hogy már bácsinak néznek, akinek illik átadni a helyet. Amikor előző kötetemet dedikáltam, a sorban álló, ugyancsak gyönyörű fiatal lányok – mielőtt kicsit is kezdtem volna jól érezni magamat – kérték, hogy az anyukájuknak írjak be pár kedves szót, mert az ő kedvencük voltam. Most pedig már ezeknek a nőknek az unokájuk jött személyesen.
Hát igen, vannak jelek, de ugyanakkor meg sokkal biztosabban vagyok önmagam, mint korábban bármikor. Nincs stressz, nincs megfelelési kényszer, nincs pánik. Nem kell megcsalnom magam teljesen értelmetlen, fölös kalandokkal, van huszonkét éve egy társam, aki megérdemli a feddhetetlenségem, és éretten könyvelem el az egykori sikereket, kudarcokat, meglepetéseket, csalódásokat, jó és rossz döntéseket – nyilatkozta a színész, aki arra a kérdésre, hogy mi volt a legjobb döntése, kertelés nélkül vágta, rá: amikor megvettük Zalában a házat.
