Száz éve született Zenthe Ferenc

A Tenkes kapitányával belopta magát a tévénézők szívébe, a Szomszédok Taki bácsijaként pedig azoknak a generációknak a tagjai is imádják, akik még meg sem születtek a Magyar Televízió teleregényének forgatásakor – írja emlékező írásában a femina.hu.

Gyönyörű helyen, Salgóbányán látta meg a napvilágot, a kertjükből rá lehetett látni a salgói várra. Az édesapja itt dolgozott bányafőmérnökként – tízéves koráig itt éltek. Mindig is szerette a természetet, gimnazista korában erdészmérnök szeretett volna lenni. Nem véletlen, hogy élete utolsó éveiben egy fővároshoz közeli, 300 fős településre költözött második feleségével, hogy újra élvezze a zöld környezetet.  

Édesapjával gyakran járt moziba, beszippantotta a filmek világa is. Kései gyerekként született, amikor világra jött, a bátyja 20, a nővére 17, az apja már 50 éves volt, így miután nyugdíjazták, felköltöztek Budapestre, és a fiatal Zenthe (ekkor még Ramesfoher) a nyíregyházi katolikus internátusba került, hogy jó nevelést kapjon. Itt tanult nyolc évig. 

Miután elvégezte a gimnáziumot, már küszöbön állt a második világháború. Négy szemesztert végzett el a közgazdaság-tudományi egyetemen, de otthagyta, és Pécsi Sándorral együtt, 1941-ben jelentkeztek a Színművészeti Akadémiára. Palóc tájszólása ellenére felvették, a háború miatt azonban 1942-ben félbe kellett hagynia tanulmányait, mert behívták katonának. 

1944-ben szerelt le, a színművészetis osztályfőnöke pedig megkérdezte, vissza akar-e menni a főiskolára, vagy valamelyik pesti színházban játszana. Arra kérte, küldje inkább egy olyan vidéki teátrumba, ahol jó igazgató, jó társulat és jó rendezők dolgoznak. Így került 1945-ben Pécsre. Ezt követően, Győrben, Debrecenben, majd 1952-től a fővárosi Madách Színházban játszott, amelynek mindvégig hű tagja maradt. 83 évesen még négy darabban játszott, a következő évben már csak egy szerepet kapott. 

Prokopp Dórának az Aranykorban azt mondta, inkább ösztönösen, mint tudatosan építette a pályáját, és bár a filmipar elkényeztette, szerinte egy színész igazán a színpadon színész. 

– A színpadon van kapcsolat. A filmgyárnál meg a tévénél technika van, ott készen kell lenni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Sok mindenki beleszól: a vágó, a rendező, az operatőr, a világosító. De én a filmekkel lettem népszerű, mert a színházat kevesebben látják – magyarázta a Filmmúzeum műsorában. 

1954-ben a 2x2 néha 5 című filmmel robbant be, amit olyan alkotások követtek, mint a Kölyök, a Fapados szerelem, A Tenkes kapitánya, a Princ, a katona, a Tüskevár és a Bors című sorozatok, A beszélő köntös vagy az 1983-ban készült és Oscar-díjra is jelölt magyar-NSZK koprodukció, a Jób lázadása, amelyben egy Tisza-menti, módos falusi zsidót alakított. 

Egyik leghíresebb szerepe a Szomszédok Taki bácsija. nagyon sajnálta, hogy 13 év után egy tollvonással megszüntették. Az egyik jelenetben épp a 2x2 néha 5 főcímzenéjét énekli a fiatal Zenthe Ferenc, mire Böhm bácsi (Máriáss József) megjegyzi, hogy nagyon szereti ezt a régi magyar filmet. Taki bácsi arra a kérdésre, hogy látta-e, azt válaszolja, hogy ezt nem. 

A Magyar Rádió 1959 és 2007 között futott, A Szabó család című rádiós telenovellájában még tovább játszott, mint a Szomszédokban. Amikor bekerült Európa leghosszabb életű családregényszerű rádiójátékába, ő volt a legfiatalabb, aztán évtizedekkel később, a 2006. július 30-án, 86 évesen elhunyt Zenthe lett a legidősebb. Amikor az általa megformált Tibort kiírták (a történet szerint vízbe fulladt), olyan sok felháborodott hallgatói levél érkezett a rádióba, hogy vissza kellett hozni egy új szereplő, Kárpáthy Zoltán hangjaként.

Nem zavarta, hogy sokszor a szerepeivel azonosítják, és beskatulyázzák. Ennek okát is az Aranykorban magyarázta el.–  A külsőm meg a hangom, az agyam, a gondolkodásom az én kis skatulyám, ebből ne vegyenek ki. Ez a skatulya lehet nagyon nagy, mint Latinovitsnak vagy Mensárosnak, és lehet akkora, mint az enyém. A hatása az, hogy szeret a közönség. Én meg szeretem a közönséget.