Emléktáblát avattak Alfonzó tiszteletére
Emléktáblát avattak a magyar artista, színész és humorista, Markos József „Alfonzó” tiszteletére a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ kezdeményezésére. Az ünnepélyes eseményen a művész pályafutása és öröksége előtt tisztelegtek, kiemelve Alfonzó pótolhatatlan szerepét a hazai szórakoztatóiparban.
Markos József, közismert művésznevén Alfonzó (1912–1987) a 20. századi magyar varieté és kabaré kiemelkedő, groteszk humorú alakja volt. Pályafutása a bűvészmutatványoktól a komikus színpadi szerepekig ívelt, és egyedülálló, intellektuális humorával vált halhatatlanná.
Eredeti szakmája szerint elektromechanikus volt, de már fiatalon érdeklődött a szórakoztatás iránt. Pályáját bűvészként kezdte, és a húszas években már a Markos József és Alfonzó néven lépett fel. Az Alfonzó művésznevet egy spanyol bűvész ihlette, akinek show-ját látta. Ekkor még elsősorban a precíz, látványos illúziókra épített. A második világháború alatt munkaszolgálatosként a vészkorszakot a Fővárosi Nagycirkuszban élte túl – írja a Színház Online.
A háború utáni időszakban fordult a humor felé. Kifejlesztette azt az egyedi, groteszk és intellektuális komikus stílust, ami haláláig a védjegyévé vált. Ez a stílus jórészt a külsőségekre épült: a nagy méretű szemüveg, a ballonkabát, a kopottas viselet és a jellegzetes kalap. Figurája a kissé együgyű, de alapjában véve mélyen gondolkodó „kisember” szimbólumává vált, aki a hétköznapi abszurditásokat figurázza ki.
Alfonzó a Vidám Színpad egyik oszlopa lett, ahol sorra aratta sikereit a kabarészínpadokon. Később a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsoraiban is rendszeresen feltűnt, ahol rövid, máig emlékezetes szkeccseivel hódított. Legendás előadásai közé tartozik a „bűvészképzés” (amely a bűvészetet parodizálta), vagy a televízióban játszott, szavak nélküli, arckifejezésekre épülő komikus karaktere.
Filmjei közül kiemelkedik az 1965-ös A tizedes meg a többiek, ahol Szovjet Iván szerepében nyújtott felejthetetlen alakítást.
Alfonzó nem csupán szórakoztatott; finom iróniával kritizálta a társadalmi jelenségeket, és művészi tevékenységéért Érdemes Művész (1974) és Kiváló Művész (1982) elismerésben részesült. A magyar humor és előadóművészet egyik legnagyobb hatású, megismételhetetlen alakjának tartják.
