Monspart Sarolta nevét kapta a margitszigeti futókör
Az idén elhunyt legendás futóbajnokról nevezték el a népszerű sporthelyszínt a Margitszigeten. A méltán stílszerű eseményen a főváros részéről Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes, a család részéről a sportolónő férje, Feledy Péter volt jelen.
A Nemzet Sportolója 34-szeres tájfutó magyar bajnok volt, de kipróbálta magát sífutásban is, amelyben hatszor lett országos bajnok. Az 1970-es tájfutó-világbajnokságon ezüstérmet szerzett váltóban, 1972-ben azonban már első magyarként övé lett az egyéni világbajnoki cím. 1976-ban világbajnoki bronzérmet nyert a magyar tájfutó váltóval, és még ugyanebben az évben – első nem skandinávként – megnyerte a Svédországban rendezett ötnapos tájfutó versenyt, az O-Ringent.
Maratonfutásban is kiváló eredményeket ért el. 1972-ben hazai sporttörténelmet írt, amikor elindult a csepeli maratonon, nők ugyanis addig nem indulhattak a klasszikus számban. A versenyt nemcsak lefutotta, hanem három órán belüli idejével Európa leggyorsabb női maratonfutója lett, 1976-ban elért 2:48:22 órás ideje 1982-ig magyar csúcs volt. 1980 és 1990 között a magyar tájfutó válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett.
Gy. Németh Erzsébet az eseményről megemlékezve idézte Monspart Sarolta kivételes akaraterejét, amit a kullancscsípés okozta traumát követően, példaértékűen vitt véghez. Erről így vallott a többszörös bajnok: „Ha sántán is, de elkezdtem haladni, futni, először két bottal, aztán egy bottal, aztán bot nélkül. Még versenyeken is indultam, és persze hátul mentem végig, de akkor is csináltam! Hamarabb futottam 7 perces ezreket a rossz lábammal, mint hogy a lelkem rendbe jött volna. De végül rendbe jött. Megtanultam alázatosnak lenni.”
A főpolgármester-helyettes szerint a sportolónő „egy nemzetet tanított meg arra, hogy a célhoz vezető út legalább olyan fontos, mint maga a cél. Megkérdőjelezhetetlen a küzdelem, az, hogy ez a küzdelem sokszor nehéz, az is egyértelmű, hogy soha nem adjuk fel, és a táv végén fantasztikus pillanatokkal jutalmaz minket a megérkezés – ezek adnak értelmet a futásnak, ezek adnak értelmet életünknek. Ezek kísérték Monspart Saroltát minden legyőzött kilométer során. Budapest örökké büszke lesz rá, minden megkezdett margitszigeti kör rá emlékezik, minden lépés közelebb visz bennünket közös példaképünkhöz.”
Mai posztjában emlékeztetett arra, hogy Monspart Sarolta a margitszigeti futókör kapcsán is bölcs gondolatokat hagyott az utókorra s nem mellesleg a hölgyekre:
„A nőknek a Margitszigeten mindig szembe kell futniuk a menetiránnyal. És, ha velünk szemben egy jó pasi fut, akkor el kell esnünk. A pasik jó fejek, és felsegítenek. Ha nagyon jó a hapsi, akkor nagy bajunk van, és be kell kísérjen minket az öltözőig. Addig megtudjuk, hogy szabad-e vagy házas, vagy, hogy mi a foglalkozása. Majd ezektől függően, vagy odaadjuk a telefonszámunkat, vagy nem. Ha rosszul láttuk, és mégsem helyes a fiú, leporoljuk magunkat, továbbfutunk, és futunk a következő áldozat felé."
