Politikai bunkósbottal fenyegetik a tudósokat

A kormány és az MTA konfliktusa 2018 nyarán kezdődött, amikor az Innovációs és Technológiai Minisztérium javaslatot tett az akadémiai kutatóintézetek működésének felülvizsgálatára, illetve a kutatóhálózat minisztérium alá rendelésére. Ettől kezdve, a költségvetésben a kutatási támogatás már nem az akadémiánál, hanem minisztériumi soron szerepelt. Júniustól kezdődtek a pénzügyi és szervezeti viták, akkor jelentek meg először a kormányzati szándékok a kutatóhálózat átalakítására. Decemberben az MTA költségvetésének egy részét a kormány elvonta, mire egyre élesebb lett a vita az akadémiai autonómiáról. 2019-re a konfliktus tovább mélyült, amikor törvényben elválasztották a kutatóintézeteket az akadémiától, létrehozva a minisztérium alá rendelt, később HUN–REN-nek nevezett kutatási hálózatot. Az ellentétek azóta sem csendesedtek. Az idén tavasszal, a 198. rendkívüli közgyűlésen az akadémikusok beadták a derekukat, és mintegy 80 milliárd forintos „vételár”, és bizonyos béremelés ígéretének ellenében, átengedték a kutatóintézetek ingatlanait az államnak. Azóta számos éles pengeváltás történt: Schmidt Mária a „sztálinizmus maradványainak nevezte” az MTA vezetését, az utóbbi hónapokban a kormánnyal szemben kiadott, politikai töltetű akadémiai állásfoglalások és nyílt levelek fokozták a feszültséget.

De miért éri meg a hatalomnak az MTA folyamatos támadása és az állandósult vita? „Legjobban egy játékelméletből vett hasonlattal tudnám magyarázni. A társadalomtudományok is kölcsönvesznek bizonyos kifejezéseket, ezért szoktuk használni a win-win fogalmat, ami arra vonatkozik, amikor egy bizonyos szituáció mindkét fél számára kölcsönösen előnyös. Ami a kormány és az MTA ütközeteit illeti, azokra kezdetektől fogva ennek az ellenkezője igaz, egy lose-lose játék. Azt gondolom, tulajdonképpen semmilyen erkölcsi, materiális vagy egyéb haszna a politikai vezetésnek sincs abból, hogy az akadémia és a tudósok ellen méltatlan támadásokat folytat” – mondta a Hírklikknek Bán-Forgács Nóra alkotmányjogász, az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) elnökségének tagja. 

A Fidesz kormányzásának 15 éves története egészen a legutóbbi időkig az értelmiség kiszorításáról, a kutatások feletti ellenőrzés megszerzéséről, illetve az egyetemi emberek mellőzéséről, eltávolításáról szólt. „Mindegy, hogy mit csinálnak, csöndben legyenek, és ne kerüljenek sokba, s talán mindenkinek az volna a legjobb, ha elmennének az országból. Lényegében ez a kormány hozzáállása. A legutóbbi időkben viszont, amikor úgy tűnt, hogy belül megbomlott a Fidesz-KDNP korábban monolit kétharmados egysége, a kormányzat érzékennyé vált az értelmiségi kritikára” – magyarázta a TK Jogtudományi Kutatóintézetének kutatója. Ez a kritika azonban nem vált erősebbé vagy támadóbbá napjainkra, csakhogy a társadalomtudósok kritikai észrevételei, amelyek évtizedek óta léteznek, hirtelen politikai szempontból is lényegessé váltak. Megjelennek a közéletben kiáltványok, fenyegetően hangzó kormányzati deklarációk, amelyek általában a kultuszminiszter szájából hangzottak el, de az akadémiai dolgozók úgy értékelték, ezek a kirohanások a kormánypárti politikusok, sőt, akár a miniszterelnök jóváhagyásával történtek. 

Az akadémia elleni támadás mögött kétféle motivációt lát Bán-Forgács Nóra. Egy elvi, spirituális-morális dimenziót, amikor az akadémikusok, személyén keresztül a tudomány, vagy akár csak bizonyos „érzékeny” témák kerülnek célkeresztbe; valamint egy anyagi és hatalmi motivációt, amely az akadémiai ingatlanvagyon megszerzésére irányul. Szerinte a kulturális és innovációs miniszter, illetve a kormány bizonyos tagjai évek óta kiemelt, megkülönböztetett figyelmet fordítanak főleg ez utóbbira. Újabb és újabb ötletekkel álltak elő, amikor az akadémia ingó- és ingatlan vagyonát igyekeztek áron alul átjátszani a kormányhoz, majd a HUN-REN-hez, ahhoz az új, privatizált kutatóhálózathoz, amelynek vezetőit a kormány nevezte ki.

Az akadémiai vagyon sorsa szorosan összefonódik a tudomány szabadságának kérdésével, vélte az egyetemi oktató. A négy kutatóközpont ELTE-hez rendelése eleve jogi aggályokat vetett fel, ugyanis a törvény betűje szerint a kutatóhálózat kizárólag a saját belső autonómiája szerint működhet, a jogszabályok kifejezetten tiltják az egyetemekkel való egyesülést is. Ennek ellenére, a nyáron mégis megsértették ezt, amikor négy intézetet – eljárásjogi hibák, szenátusi döntési problémák mellett – kiragadtak a kutató hálózatból és beolvasztották a bölcsészettudományi egyetembe. „Ráadásul már az ELTE szenátusi döntése előtt megszületett az egyesülést jóváhagyó kormányhatározat, ami jól mutatja, mennyire formális keretek között zajlott az átalakítás” – emlékeztetett a nyáron történtekre. Mint mondta, alkotmányjogászként tudna „fogást találni” a döntésen, de elismeri, a mindenkori kormányzatnak megvan a mozgástere akár az akadémia, vagy a kutatóközpontok megszüntetésére, akár új intézmények létrehozására is. A jelenlegi Alaptörvény és az 1989-es köztársasági alkotmány egyaránt szavatolja a tudomány szabadságát, azt viszont senki és semmi nem garantálja, hogy ezt kizárólag a Magyar Tudományos Akadémián keresztül lehet biztosítani. „Az alaptörvényben szerepel a tudomány szabadságának sérthetetlensége, de ez nem védi az akadémia létét, vagy a működését. Ha a hatalom máshol vél tudományos szabadságot biztosítani a tudósainak, például kizárólag a saját intézményeken, egyetemeken keresztül, akkor a formális jogi keretek lehetővé teszik akár az MTA megszüntetését is” – mondta, és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozását említette konkrét példaként, amely mára regionális szinten is egy jelentős egyetemmé nőtte ki magát.

A kulturális és szakmai kritika elhallgattatása egészen új jelenség az utóbbi években. Az akadémiai dolgozók tapasztalata szerint korábban a hatalom olyannyira nem értékelte az értelmiség munkáját, hogy még az elhallgattatásukhoz sem vették a fáradtságot, egyszerűen irrelevánsak voltak számára. Most viszont, amikor az értelmiségi kritikák tényleg veszélyt jelenthetnek a kormányzati stabilitásra, elkezdődtek a „szájkosár-orientált” hatalmi támadások is. „A négy kutatóintézet leválasztása, privatizációja, az ingatlanvagyon átvétele mind azt a célt szolgálja, hogy a kormányzat bemutassa: teljes mértékben irányítani képes a magyar tudományos életet. Ha akarja, akár le is darálhatja, felszámolhatja vagy felmorzsolhatja bármelyik akadémiai szervezetet. Ez a fenyegetés az akadémiai dolgozók számára valóban súlyos politikai üzenet: alkalmazkodni kell a normákhoz, különben lecsap a hatalom” – szögezte le az ADF elnökségi tagja.