Heti egyenleg: Ha az előválasztásra a Marson került volna sor, akkor is elleneztem volna!

Vidám hangulatú, ám puskaporos vitával folytatódik az április 3-i eredmények értékelése a Heti egyenlegben. Bánó András e heti vendégei, Magyar György ügyvéd és Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász a választási törvényt és az előválasztás intézményét elemezve keresik az ellenzék tétovaságának okait.

„Tessék a nyilvános élve boncolást abbahagyni!” - hangsúlyozza Magyar György az ellenzéki pártok egymásra mutogatásával kapcsolatban.

„Ez a választás nem volt lefutott az első pillanattól kezdve. Jóllehet, ilyen rendszerben nem szoktak a hatalmak megbukni választáson,” itt mégis volt esély, éppen azért mert megszületett az összefogás, véli Szentpéteri Nagy Richárd.

Az ellenzéki pártok között nem volt igazi egység, pusztán egy egymásra utaltság, amit a választási törvény kényszerített rájuk. „Én technikai együttműködésről beszéltem mindig és beszélek most is, nem ideológiai együttműködésről. A választót sem nagyon érdekli az ideológiai különbség és együttlét, az viszont érdekelte őket, hogy van-e esély a váltásra.” – mondja Magyar György.

Szentpéteri Nagy nem ért egyet. „Valami kikényszeríti az összefogást, de szerintem ez nem a választójogi törvény” – mondja. „Ez az egész politikai rendszer kényszeríti ki parancsolóan az összefogást. Másképpen nem lehet egy ilyen rendszert megdönteni.”

„Az előválasztásnak számtalan hátránya van. Az egyik az, hogy az ilyesfajta dolgokat demokráciákban szokás csinálni. Éppen kifejtettük, hogy Magyarországon nem demokratikus a politikai rendszer. Itt félelem uralkodik az emberek szívében, legalábbis az emberek egy részének szívében. Ők nem nagyon szeretnek előválasztáson mutatkozni, amikor nyilvánvaló, hogy ők az ellenzékre szavaznak.” Következésképpen az előválasztás nem adhat kellő képet a választóközönségről – véli Szentpéteri Nagy.

Magyar György szerint azonban az előválasztás egy versenypozíciót teremtett, ami aktivizálta a választóközönséget és a versenytársakat is, ami pozitív.

Az előválasztásnak számtalan veszélye van, mondja Szentpéteri Nagy. Miféle veszélyek? „Azt hittem, hogy ez evidencia. Az, hogy egymásnak ugranak a jelöltek. Olyan politikai kultúrában, ahol csak kettő párt van, és tényleg csak kettő párt van, ott ez nem érdekes.” Itt viszont „már az előválasztást megelőző hatpárti megállapodásnál elromlott minden. Az előválasztásról nekem annyira irdatlan rossz véleményem van, hogy nehéz szavakba önteni.”

Abban egyetértenek a vendégek, hogy az előválasztás után lelassult az ellenzék, két hónapig semmi sem történt, arra is noszogatni kellett őket, hogy állítsanak alternatív köztársasági elnökjelöltet. „Miért kell megmozgatni az embereket októberben, amikor az a célunk, hogy októberben mozgassuk meg őket?” - kérdezi az alkotmányjogász.

„Ez nem az előválasztás tematikájának a hibája. Ez a szereplők magatartáskultúrájára vezethető vissza. Mert az előválasztásnál nem csak az a fontos, hogy mozgósít, az is fontos, hogy tematizál.” - mondja Magyar György.

Amikor az előválasztás körüli ünneplés elcsitult, és a pártok zárt szobákban kezdtek egymással egyezkedni, „minket, civileket kidobtak az ablakon, megmondom neked őszintén, ’ez a mi ügyünk, ez a mi játékunk, aus!’ Következésképpen minket lehetett használni – bocsánat, felháborodás helyett – szavazatot számlálni, lehetett programot küldeni, hogy mindenkihez eljusson, például a Nyomtass Te Is!, lehetett minket arra használni, hogy vitákat rendezzünk, fórumokat, hogy a jelölteket megismerjék az emberek.”

„De hiszen épp te mondtad, bocsánatot kérek, hogy valamiféle leülés az előválasztás után lesz. Hát, hogy ezt azért láttad-e, mert az előválasztás önmagban ilyen, vagy mert ismered a szereplőket, az tejesen mindegy” – kontráz Szentpéteri Nagy. „Ha az előválasztásra a Marson került volna sor, akkor is elleneztem volna!”

„Szeretettel kérdezem, hogy akkor ezt nem lehetett előre látni?” - szegezi a kérdést Magyar Györgynek a politológus.

„Mi civilek sokkal többet látunk” – mondja Magyar. „Nem foglalkoztak a pártelitek a mi megjegyzéseinkkel.”