2026-tól Magyarország így, vagy úgy, de más lesz

Kitért a hatalmas szombati tüntetésre, amely – mint a Die Pressében írta –, azt mutatta, hogy nem jött be Orbán stratégiája, hogy ugyanis identitáspolitikával elterelje a figyelmet a szociális és gazdasági problémákról, és megossza az ellenzéket.

Orbán 2015 óta szinte szünet nélkül kétharmados többséggel kormányoz, és az ellenzék minden választással gyengült.

Jövő tavasszal esedékes a parlamenti választás, és lehetséges, hogy most másként lesz: a Magyar Péter vezette Tisza Párttal 2024-ben olyan új ellenzéki erő jött létre, amely a felmérésekben már megelőzte a Fideszt.  

Magyar nem ideológiailag száll szembe Orbánnal, hanem olyan valakiként, akinek valós esélye van a miniszterelnök leváltására. Ő is nacionalista retorikát használ, és tudatosan keresi a kapcsolatot a vidéki lakossággal.

Magyar a populista válasz Orbán illiberalizmusára: sok más populistához hasonlóan, tudatosan homályban hagyja álláspontjait, így a különböző választói csoportok akár egészen ellentétes reményeket is vetíthetnek rá.

Az ellenzéki nyilvánosságban a meglévő fenntartások ellenére, Magyart az „utolsó esélynek” tekintik. Az eddigi ellenzéki pártok visszalépnek a javára. Ez annak a szinte apokaliptikus magatartásnak a kifejeződése, hogy „most, vagy soha”. 

Ez a magatartás pedig Orbán politikájának és retorikájának radikalizálódása láttán nem túlzás.

A rezsim, amely saját meghatározása szerint „illiberális” volt, egyre inkább a nyílt tekintélyelvűség felé tart. A 2026-os választás ezért az irányok közötti választás lesz.

Így, vagy úgy, de Magyarország a választás után más lesz. Az egyik lehetőség, hogy Orbán autoriter módon tovább építi ki a hatalmát. A másik lehetőség, hogy Magyarnak sikerül megállítani ezt a kurzust.   

Homályos remény, hogy Magyar a liberális-demokratikus irányba vezető utat választja-e. Magyarországnak azonban most más reménye nincs.