Ahogy várható volt, fokozódik az élelmiszerek drágulása

Sajnálatos módon beigazolódott a szakértők prognózisa: rövid távon még csak-csak hathat a kormány élelmiszerpiaci beavatkozásának legújabb „gyöngyszeme”, az eredeti bevezetése óta még ki is terjesztett árrésstop, ám valójában semmit sem nyer vele a fogyasztó. Hiszen annak április közepi bevezetése után ugyan volt egy rövid dinamika-fékeződés, ám júniusban ismét felfelé irányt vett az árak alakulása. A Hírklikk saját élelmiszerkosár-inflációja (a módszertanról ld. a cikk végén) legalábbis azt mutatja, hogy a májusi 6,48 százalékos éves áremelkedés után júniusra már 8,03 százalékos volt ez az adat. Ami annak a fényében különösen brutális, hogy – s ezt nem szabad elfelejteni – ez rárakódik az elmúlt három évben 70 százalékkal meglódult árakra, s ha a trend nem változik, akkor bizony nem is olyan sokára elmondhatjuk, hogy az élelmiszerekre kétszer annyit költünk, mint pár éve. Mindeközben persze a jövedelmek nem duplázódtak meg, sem az aktív dolgozóké, s pláne nem a nyugdíjasoké. Kivétel ez alól a mészárosokból-tiborczokból-garancsikból-rogánokból-stb. álló orbáni pénztárcák/körök.

Forrás: KSH, Hírklikk gyűjtés

Ami különösen fájó, hogy az olyan alapvető élelmiszerek ára húzza felfelé a mutatót, mint a liszt, a tojás, az olaj stb. Némi vígaszt talán az jelenthet, hogy a tejtermékek jó részének az ára viszont stagnál vagy mérséklődik.

Forrás: Hírklikk gyűjtés

Mindenesetre az biztos, hogy az idén az infláció egésze – benne az élelmiszerekével – magasabb lesz a költségvetési törvényben rögzítettnél. Nem véletlen, hogy már a kormány is megemelte az idei inflációs célt, nem szólva a jegybankról, amely, immár Varga Mihály elnökletével, egészen reális idei előrejelzést adott (s nem csak az inflációra, hanem a növekedésre is – az előbbire 4,7, az utóbbira 0,8 százalékosat). Az infláció (ismételt) elfutását a kormány olyan nagyon nem is sajnálja, hiszen – ahogy Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnöke, országgyűlési képviselő – a Hírklikknek kifejtette: a magasabb infláció pozitív a költségvetés, a költségvetési egyenleg számára. Annak idején ugyanis a 3,2 százalékos idei inflációra állították be a büdzsébe a kiadásokat és a bevételeket, ha pedig magasabb az infláció, akkor a kiadások reálértékben csökkennek, miközben a bevételek nominálisan nőni fognak. A tervezett infláció felpörgetése tehát javítja az egyenleget – magyarázta, megjegyezve: az már más kérdés, hogy ennek az árát azok fizetik meg, akik nem tudnak ehhez alkalmazkodni – ezt nevezik inflációs adónak, amit a szegények fizetnek meg, egyrészt a vásárlóerejük csökkenése, másrészt az állam szociális, jóléti, egészségügyi, oktatási kiadásainak a csökkenése miatt.

Így mérünk mi

Mint a Hírklikk olvasói már megszokhatták, az élelmiszerárak bő két és fél évvel ezelőtti elszabadulása óta hónapról-hónapra mi is közzétesszük a saját virtuális bevásárlókosarunk árváltozását. Az élelmiszer-kosarunk tartalma az adatfelvétel módja miatt technikai okkal magyarázhatóan nem egyezik meg a megelőző havi kosaraink tartalmával: a cikk szerzője által kedvelt online élelmiszer „ábécé” felületén mód van visszanézni az egy évvel korábbi saját vásárlási számlákat, így annak egyes tételeit össze lehet hasonlítani az egy évvel későbbi – esetünkben most éppen a 2025. júniusi – árakkal. Ám az egy évvel korábbi, éppen terítéken lévő hónapban nem feltétlenül ugyanazok a termékek kerültek a mi kosarunkba, mint most, így értelemszerűen a vásárlói kosaraink is eltérnek egymástól. Így a mi „inflációink” nem reprezentatív (már csak azért sem, mert a saját fogyasztásunkat és nem az átlagosat képviseli), nem tudományos, de mindenképpen iránymutatónak mondható. És az biztos, hogy mi ennyivel fizettünk többet az idén júniusban ugyanazért (márka, kiszerelés, besorolás) a termékért, mint egy évvel korábban.