A magas infláció jól jön a kormánynak és a költségvetésnek – nem is tesznek ellene

Mondhatnánk, hogy a magyar kormány az infláció elleni harcot is „unortodox” módon kezeli. Nagy Márton olyanokat mondott róla az idén januárban, tavaly év vége tájt, mint hogy „Az inflációt legyőztük, lefeküdt, ott is maradt. Én már régóta elengedtem azt, az inflációtól már nem kell félni”. illetve, hogy „az infláció a múlt, legyőztük és lent is maradt”.  Ehhez képest februárra sikerült ismét Európa-rekorder inflációt összehoznunk: a harmonizált magyar 5,7 százalékos ráta több, mint kétszerese az uniós átlagnak, s több, mint hatszorosa a legjobban teljesítő franciánál.

A kormány most lépett, jelentősen megemelte az idei inflációs célt. Ennek sajátos – bár az elmúlt években már megszokott – módját választotta, a közösségi médiát. Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter a Facebookon ma délelőtt tudatta: 4,5 százalékra módosul a kormány inflációs várakozása. Eddig akár tényszerűnek is mondható a bejelentés, ám utána már jön a választási propaganda, az üzenet a Fidesz legkitartóbb szavazói rétegének, a nyugdíjasoknak. „Megőrizzük a nyugdíjak vásárlóerejét... novemberben 91 milliárd forint kompenzáció jár. Ez fejenként átlagosan 39 600 forintot jelent!”.

A kormány inflációs céljának emelése senkit sem ért váratlanul. Varga Mihály – már mint a Magyar Nemzeti Bank elnöke – a héten azt mondta, hogy az inflációs pálya a vártnál magasabban alakul. A piaci szolgáltatások és az élelmiszerek inflációja nem összeegyeztethetőek az árstabilitással, tette hozzá. Szerinte a felfelé mutató inflációs kockázatok erősek. A jegybank elemzése pedig 4,5-5,1 százalék közöttre tette az idei inflációt. Mint a Portfolió felidézi: az év első hónapjaiban látott magas áremelkedési ütem miatt a legtöbb makrogazdasági elemző megemelte az idei inflációs előrejelzését, a Reuters márciusi felmérésére válaszoló szakértők 4,3 és 5,8 százalék közötti inflációt prognosztizáltak, a konszenzus 5,1 százalék.

Mint arról mi is beszámoltunk, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint februárban a fogyasztói árak átlagosan 5,6 százalékkal haladták meg a 2024. februárit, a nyugdíjas infláció is ugyanilyen ütemű volt, míg a jövőt előrevetítő maginfláció 6,2 százalék. Az élelmiszerinfláció még durvábban alakult a maga 7,1 százalékos mértékével. 

Mellár Tamással beszélgettünk arról, hogy mi következik Nagy Márton, azaz a kormány bejelentéséből? Milyen megállapításokat, következtetéseket lehet belőle levonni? S elegendő lesz-e ez a 4,5 százalékosra emelt várakozás? 

„Valószínűleg a gazdasági minisztériumnál is tudják azt, hogy magasabb lesz az infláció, mint amit bejelentettek, de már a költségvetés készítésekor is világos volt, hogy a 3,2 százalék nem tartható célként” – szögezte le. Szerinte azért nem mondanak magasabbat, mert ha Nagy Márton elismerné, hogy a lehetséges infláció az idén 5-5,5 százalékos lesz, az befolyásolná az inflációs várakozásokat, ami tovább nyomná felfelé a rátát – magyarázta, hozzátéve: éppen ezért ilyenkor általában vagy az alsó sávot jelzik be vagy kicsit lejjebb próbálnak menni, hogy mérsékeljék a várakozásokat.

Majd azzal folytatta a gondolatmenetét, hogy bármennyire is furcsán hangozhat, de a magasabb infláció pozitív a költségvetés, a költségvetési egyenleg számára. Annak idején ugyanis a 3,2 százalékos idei inflációra állították be a költségvetésbe a kiadásokat és a bevételeket, ha pedig magasabb az infláció, akkor a kiadások reálértékben csökkennek, miközben a bevételek nominálisan nőni fognak. A tervezett infláció felpörgetése tehát javítja az egyenleget – fejtegette, megjegyezve: az már más kérdés, hogy ennek az árát azok fizetik meg, akik nem tudnak ehhez alkalmazkodni – ezt nevezik inflációs adónak, amit a szegények fizetnek meg, egyrészt a vásárlóerejük csökkenése, másrészt az állam szociális, jóléti, egészségügyi, oktatási kiadásainak a csökkenése miatt.

Vajon nem kezdődik ismét el a 3,2 százalékos inflációra épülő költségvetés elmúlt években már megszokott toldozgatása-foldozgatása? – kérdeztük. Mellár szerint nem, az infláció miatt a kormány most nincs olyan kényszerben, hogy pótköltségvetést kellene készítenie. Persze egy normális kultúrállamban ezt elvárnák, miként azt is, hogy a kormány igazítsa a nyugdíjakat az új inflációs várakozáshoz, s emelje meg a szociális, jóléti, egészségügyi, oktatási kiadásokat annyival, hogy reálértéken maradjanak azok. „Borítékolhatóan ez a kormány ezt nem fogja megtenni – már csak azért sem, mert éppen ez vele a célja” – szögezte le. Ilyenkor ráadásul csökken az államadósság értéke is – jegyezte meg. 

„Azokban a gyenge államokban, ahol nem tudják tartani a költségvetést, rendszerint alkalmazzák ezt a metódust: felpörgetik az inflációt, ami nominálisan megnöveli a bevételeket, miközben a kiadások reálértékét csökkenti, s ezzel az egyensúly irányába tereli a büdzsét” – mutatott rá Mellár Tamás

Ugyanakkor szerinte kérdés, hogyan reagál majd a vállalati szféra, milyen árképzéseket fognak alkalmazni. A kormány pedig nem vezetheti be mindenütt az árrésstopot. Ráadásul az élelmiszerekre vonatkozó árrésstop végső hatása sem feltétlenül egyezik majd a kormány várakozásával, merthogy a kereskedők a többi terméken behozhatják az ebből kieső bevételeiket. Ez az egész egyfelől piaci kérdés, másfelől annak a kérdése, hogyan viszonyul egymáshoz az összkereslet és az összkínálat – magyarázta, elismerve, hogy egy-két termékkel persze lehet maszatolni. 

Mindazonáltal az árrésstopnak lehet politikai hatása, miután bizonyos társadalmi csoportok azt hiszik, ezzel megvédi őket az állam. „Egyszerűen arról van szó, hogy a kormány nem is akar számottevően tenni az infláció ellen, hiszen, ha akarna, akkor általános antiinflációs politikára lenne szükség, ami kiterjed mind a fiskális, mind a monetáris politikára, s megcélozná az aggregált kereslet csökkentését és a kínálat növelését”. 

Mellár szerint akkor okozhat problémát a magas infláció a kormány számára, ha a kamatláb megemelkedik, s ezzel nő az államadósság kamatkiadása, ami annak függvénye, hogy milyen kamatozású hiteleket vettek fel, mennyire inflációkövetőek a kamatok. Ám Varga Mihály jegybankelnök jelezte, hogy nem fogják megemelni a jegybanki alapkamatot, holott elismerte, hogy az infláció magasabb lesz a költségvetésben rögzítettnél. „A büdzsé készítésekor még ő volt a pénzügyminiszter, s a parlamenti vitában elmondtuk, hogy tarthatatlan lesz az idei 3,2 százalékos ráta, de őt ez akkor nem érdekelte, igaz, ma már más székben ül” – mondta némi iróniával.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. július 25.-i adása itt nézhető meg: