Lukácsi Katalin: a külcsíntől várták, hogy meghatározza a belbecset

Még friss az április 3-i kudarc, a számvetés időszakában sok kérdés felmerül Lukácsi Katalinban. Politikusként vagy szerzetesként szolgálhatja jobban a hazáját? Mi hiányzott az ellenzék oldalán? Milyen ideához nem sikerült felnőniük? Bolgár György vendége a Tízben ezúttal a Mindenki Magyarországa Mozgalom tagja.

„Nem az volt a probléma, hogy egy új szereplő jött be a politikai életbe, vagy valamelyest új szereplő, mert ez másoknak sikerülhet. Nemcsak Szlovéniában, számtalan példa van rá Európában” – mondja Lukácsi. „Én azt gondolom, hogy a politikai egység hiányzott, mert hiába új valami, ha az egységes és van egy konkrét víziója, akkor az sikert érhet el, mert pontosan, átláthatóan szerveződik és nagy a felhajtóerő. Itt, hogyha belül is bizonytalanságok és viták vannak és nincs egy konkrét, koherens vízió, annak megvannak a következményei.”

„Nem becsapni akartuk magunkat, vagy hazudni a választóknak véletlenül sem, hogy Egységben Magyarországért-nak neveztük magunkat, miközben tényleg, a belső, valódi egység éreztük, hogy nem egészen tökéletes. Hanem egyrészt a kampánystáb azonosult ezzel a névvel, másrészt szerettünk volna felnőni ehhez a célkitűzéshez, amely, hát... láthatóvá vált a választás éjszakáján is, hogy miért is nem volt teljesen valóságos.”

Lukácsi nemcsak magyarázatokat keres, hanem mást is: például hivatást. Felmerült, hogy a szerzetesi életet választja. „Igazából megkeresztelkedésem óta jelen van kérdésként bennem ez a hívás. Csak mindig azért hessegettem el és azért nem foglalkoztam vele komolyabban, mert a pártpolitizáló közélettel nem összeegyeztethető ez az út. Viszont most, amikor azzal szembesülök, hogy azt a fajta polgári demokratikus kultúrát nem tudom értelmes módon végezni itt, Magyarországon, akkor lehet, hogy talán több haszna lesz az országnak belőlem, ha szerzetesként élem meg a hivatásomat és szolgálom a hazámat. De nyilván ez egy mély dilemma számomra, amin sokat elmélkedek még. Hiszen gyászidőszakban nem is lehet felelős döntést hozni, nem akarok menekülésként választani egy ilyen hivatást. Őszintén bízom benne, hogy lecseng majd bennem ez a vívódás és útkeresés, vagy számvetés időszaka, és akkor meg fogom tudni hozni azokat a felelős döntéseket, hogy hogyan is tovább.”