A nagykövet feláll, ha nem tudja vállalni a küldő kormány képviseletét

A napokban rövid kis rendelet jelent meg a Magyar Közlönyben,  amelyből arról értesülhetett a nagyérdemű, hogy  a köztársasági elnök felmentette Kovács Orsolya varsói nagykövetet, aki szokatlanul hosszú ideig, hét és fél évig töltötte be a posztot. Mint a HVG felidézte: Kovács Orsolya édesapja, a költő, történész és diplomata Kovács István nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban, és ő maga is régóta foglalkozik az országgal, jól tud lengyelül is. Miután azonban az ukrajnai háború magyar kezelése miatt megromlott a két ország viszonya, az ő helyzete is nehezebb lett. Sokatmondó, hogy búcsúzásakor megkapta Andrzej Duda köztársasági elnöktől a Lengyel Köztársaság Szolgálatáért Érdemrend Parancsnoki Keresztje kitüntetést, s azt mindenképpen személyesen akarta átadni, mondván „ritka az olyan nagykövet, aki oly rendkívüli módon tölti be a szerepét, mint ahogyan azt Kovács Orsolya nagykövet asszony lengyelországi küldetésén tette. Rendkívül aktív és szívélyes személy, aki kiválóan érti a lengyel gondolkodásmódot”. 

A HVG úgy tudja, utódja a beregszászi születésű Íjgyártó István, jelenlegi külügyi helyettes államtitkár lehet. Ő 2000 óta dolgozik a külügyben, akkor rögtön bukaresti nagykövet lett (2004-ig), 2010-14 között pedig vezette a moszkvai magyar képviseletet (mindkét kinevezését Orbán-érában kapta). Varsóba jelölése után az Országgyűlés Külügyi Bizottsága már meg is hallgatta. 

Ami a mostani váltás esetleges hétterét illeti: a Direkt 36 tavaly májusban írt alapos elemző cikket arról, hogyan romlott meg fokozatosan a korábban legendásan „testvéri” kapcsolat Varsó és Budapest között, aminek a kezdete nem a lengyel kormányváltásra, hanem korábbra, az Ukrajna elleni orosz agresszió kezelésére datálható. A történéseket – írta az oknyomozó cikk – különösen rosszul viselte a varsói nagyköveti posztot 2017 eleje óta betöltő Kovács Orsolya, akit jó diplomataként, tisztességes emberként és kiváló, széles kapcsolatrendszerű Lengyelország-szakértőként írtak le helyi források. Beágyazottságát részben édesapjának, Kovács Istvánnak köszönheti, de saját jogán is fontos szereplőjévé vált a lengyel–magyar kapcsolatoknak. Ő volt és a mai napig ő Orbán Viktor állandó lengyel tolmácsa, akinek a személyéhez Kaczynski ragaszkodott. Helyi források arról is beszámoltak, hogy Kovács – akinek a kiküldetése lejárt, de alkalmas utód híján meghosszabbították – magánbeszélgetésekben több alkalommal elmondta, hogy haza akar jönni Magyarországra. Emberileg nehezen viseli a magyar–lengyel viszony megromlását.

Felmerül a kérdés, mennyire képviselhető egy hivatásos diplomatának az adott kormány kurzusa, külpolitikája? Meddig kell elmennie? Egészen a lemondásig? Balázs Pétert kérdeztük.

A diplomatának nincs egyéni mozgástere, sokat elárul az a mondás, hogy egy diplomata akkor válik nagykövetté, amikor először kiejti a száján, hogy „a kormányom nevében” – mondta a korábbi külügyminiszter. Ha valakinek nem tetszik, ha egyéni értékrendjével ütközik, akkor nem kell vállalnia a feladatot, bármikor lemondhat, ugyanakkor amíg hivatalban van, addig úgy tekintenek rá, mint kormánya képviselőjére. Nagyon fontos üzeneteket hoz és visz, állást foglal, mindig országa hivatalban lévő kormánya nevében szólal meg.

Mit jelez az, ha valakit visszahívnak a külszolgálatról? Különösen úgy, hogy ugyan hét és fél éve tölti be a posztot, de eddig nem találtak utódlására alkalmas jelöltet? – erre is kíváncsiak voltunk. „Kovács polonista, lengyel szakértő, azért kerülhetett konfliktusba a kormánnyal, mert nyilván a magyar-lengyel barátságot szerette volna ápolni, ám amikor ezzel már szembement a magyar kormány politikája, ez okozhatott benne olyan értékrendbeli törést, ami miatt úgy döntött, hogy inkább nem marad” – vélte Balázs, emlékeztetve arra, hogy nagyon éles fordulatot vett a két ország viszonya az elmúlt pár évben. Orbánékra amúgy is az jellemző, hogy nem államokkal, hanem pártokkal ápolnak kapcsolatokat, a PiS és a Kaczynski igen, Tusk és a pártja azonban nem tetszik Orbánnak, holott valamikor együtt voltak az Európai Néppártban.

Az pedig szerinte meglehetősen hihetetlen, hogy eddig azért nem váltották le a most távozó nagykövet asszonyt, mert nem találták meg az utódját. Ilyen nincs, Magyarországon ugyanis bőségesen van olyan merítési lehetőség, ahol lehet diplomatákat találni, még a lengyel nyelvvel kapcsolatban is minden bizonnyal széles a kínálat – mutatott rá. „Talán ott lehet inkább a probléma, hogy nem nagyon találnak olyan személyt, aki ilyen háttérrel vállalná Orbánék képviseletét” – szögezte le.

Látni és hallani is, hogy az elmúlt 14 évben teljesen átalakult a Külügyminisztériumban dolgozók, a diplomaták állománya, hivatásos diplomatáról viszonylag kevésről tudni. Vajon tényleg ez a helyzet? – kérdeztük. „Amennyire kívülről látom, az 1950-es évekhez hasonlóan, ma sem a szakértelem és a haza szolgálata, hanem alapvetően a párthűség a fő kritérium a minisztériumban” – szögezte le a korábbi külügyér. Nagyon kevesen maradtak a hivatásos állományból, a legtöbb állásban Szijjártó köre, „a futsalos” barátai láthatók. Mint elmondta, neki már nemigen van közvetlen információja magából a minisztériumból, inkább a Budapesten szolgálató külföldi nagykövetek reakciójából olvassa ki, hogy alig lehet szakértelemmel találkozni a Külügyminisztériumban, ahol hovatovább a kérdéseiket sem értik a hivatalban lévő fiatalok.

Mi lesz, ha egyszer bekövetkezik egy kurzusváltás? Hogyan és milyen időtávban lehet majd pótolni, visszaépíteni a profi gárdát? – kérdeztük. Balázs Péter szerint az teljesen bizonyos, hogy azonnal cserélni kell a vezető posztokon és a legfontosabb nagyköveti állomáshelyeken is – mint a washingtoni, a brüsszeli, a moszkvai stb., ahol kiemelten fontos, hogy az adott kormány megbízható képviselői dolgozzanak. Egyébként pedig a diplomaták kiválasztása, felkészítése, továbbképzése hosszú folyamat, kezdve azzal, hogy nagyon tudatosan kell kiválasztani a leendő diplomatákat. Magyarországon volt honnan választani, elég sok fiatal diplomás volt, ráadásul külföldön is jártak egyetemekre – emlékezett vissza, példaként említve, hogy a kínai állomáshelyre egy, a sanghaji egyetemen végzett diplomatát választottak. Ehhez a folyamathoz azonban idő kell – a kiválasztottak belépnek, alapképzésen esnek át, közigazgatási vizsgát tesznek, kisebb feladatokat látnak el, majd következhet az első kihelyezés, a minősítés, visszatérve a házon belüli továbbképzés, no meg az egyéb képzési lehetőségek kihasználása...  – sorolta az egyes etapokat a korábbi külügyminiszter, megjegyezve, hogy az ő idején például szigorították a kihelyezési, külszolgálati pályázati követelményrendszert. Ez egy nagyon hosszú építkezési folyamat, sajnos a korábbi építkezések eredményeit Orbánék tudatosan lerombolták, holott a rendszerváltás után volt egy nagyon jó frissülés és keveredés – magyarázta. Adva volt egy jól képzett diplomatagárda, amelynek egy része a Szovjetunióban, az IMO-n kapott nagyon alapos és kitűnő képzést; az első – MDF-es – kormány bevitt a házba értelmiségeiket, történészeket, irodalmárokat, jogászokat, a két garnitúra pedig elfogadta egymást, keveredtek, tanultak egymástól, végbement egyfajta vérfrissítés. Az első két ciklusban nagyon jól működött ez, de akkor jött a harmadik, az Orbán-Torgyán kormány és akkor már megkezdődött a politikai átalakulás, megjelentek kisgazdapolitikusok nagykövetként. Ez picit visszafordult a következő két kormány alatt, de ezután Orbán totálisan lerombolta azt, amit sikerült elérni.