30 ezer tojás, 7 ezer Túró Rudi a Puskás Akadémiának
Meg még egymillió forint harcsára, nagy halom pénz a több tízezer kilogramm Fornettire, százezrek gyógyszerre és WC-papírra, félmillió forint süteményre. Megnyugodhatnak hát azok a cégek és magánszemélyek, amelyek (akik) a Puskás Akadémiának adakoztak a tao néven ismert adózási forma révén. Nem mintha eddig nyugtalanok letettek volna: lemondtak ők már ezekről a forintokról régen, amolyan kötelező dézsmaként számoltak vele, olyan adóval, ami a középkorban volt szokás, amikor a király dézsma kivetésével védte meg (sarcolta) az alattvalóit.
A Demokratikus Koalíció képviselői perelték ki a számlákat az Orbán Viktor dácsájának helyet adó faluban működő első osztályú futballklubtól. (Az első osztályú nem minősítés, hanem besorolás.) Már az is megérne egy misét, hogy amennyiben az illetékeseknek nem volna takargatni valójuk, akkor maguktól is közzé tehették volna az egyesület költéseit. Nem kellett volna kérni, majd, a kérés megtagadását követően, jogi úton követelni. Bírói döntés révén jutottak hozzá a számlákhoz az ellenzéki párt képviselői, de még ekkor is végrehajtót kellett igénybe venni, hogy hozzájuthassanak ahhoz, ami egyébként minden magyar állampolgárnak alanyi jogon járna: ahhoz az információhoz, hogy mire költi adóforintjaikat az állam, vagy annak valamely lerakata.
Mi, laikusok, most persze szörnyűködünk, mert ennyi tojást még a piacon sem láttunk, és azt gondoljuk, hogy egymillió forintot harcsára csak nagyon nagy tétel vásárlása esetén lehet elkölteni, akkor is csak pazarló módon. Ennél fogva, azt gondoljuk, hogy mindez fényűzés, vagy, ha úgy tetszik, az adófizetők pénzének hűtlen kezelése, ami törvénytelen, és a bűnüldöző szervek közbenjárásáért kiált.
Csak hát laikusok vagyunk ugyan, mint említettük, de teljesen hülyék azért nem. Nem ma jöttünk a hathúszassal, ezért aztán fel sem vetődik bennünk, hogy bárki is nyomozna az ügyben. Ha meg egy feljelentés hatására mégis indulna valami vizsgálat, vélhetően bűncselekmény hiányában hamar megszüntetnék. Azt pedig, hogy emiatt megbüntessenek valakit, gyakorlatilag kizárt. Nem is kell, mert bár mi tudjuk, hogy a hatalom hülyének néz bennünket, „ott fenn” is tisztában vannak azzal, hogy mi sem gondolkodunk róluk másképp. Megérdemeljük egymást, legalábbis addig, ameddig hagyjuk, hogy így legyen. Hogy a saját felhatalmazásunkból, a mi érdekeinkre hivatkozva lopják ki a zsebünkből a pénzünket, és még csak nem is háboroghatunk. Épp ellenkezőleg: hálásnak kell lennünk, amiért rendes magyar emberek lopnak tőlünk, s nem holmi jöttment idegenek.
