Orbánt meg fogják puccsolni?

A hatalom díszletei: „parasztbarokk” és historizáló luxus

Horn Gábor szerint a Tisza-kormány első hetének legfontosabb politikai üzenete az volt, hogy megmutatta a nyilvánosságnak az Orbán-rendszer reprezentációs tereit. A Karmelita kolostor, a várbeli hivatalok vagy Rogán Antal egykori minisztériumának enteriőrjei nem egyszerűen ízlésbeli kérdések – állította –, hanem politikai szimbólumok.

A Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint az Orbán-rendszer egyfajta „historizáló kivagyiságot” épített maga köré. Úgy fogalmazott: miközben a miniszterelnök puritánnak mutatta magát, környezetében „elképesztően drága luxus” jelent meg, történelmi díszletek között. Szerinte önmagában abszurd, hogy Magyarország miniszterelnöke egy kolostorból kormányoz, ráadásul olyan környezetből, amely szerinte a hatalom és az emberek közötti távolságot sugallta.

Horn különösen fontos gesztusnak nevezte, hogy a Tisza vezetése nem fogadta el ezt a reprezentációs logikát. Példaként említette, hogy a Karmelita látogathatóvá vált, és hangsúlyozta: azok a műkincsek, festmények, történelmi tárgyak, amelyek eddig a hatalom reprezentációját szolgálták, valójában a közösségé, „nem a miniszterelnöké”.

Az interjúban visszatérően bírálta a várnegyed átalakítását is. Szerinte nem rekonstrukció történt, hanem történelemhamisítás: olyan épületeket emeltek újra, amelyek eredeti formájukban soha nem léteztek, miközben modern, funkcionális középületek vagy közösségi terek helyett reprezentációs célú fejlesztések valósultak meg. Horn ezt „Horthy-nosztalgiának” nevezte, amely szerinte nemcsak politikai, hanem esztétikai értelemben is problematikus.

A beszélgetés során egy ponton „parasztbarokknak” nevezte azt az attitűdöt, amely szerinte az Orbán-korszak számos beruházását jellemezte: a külsőségek hangsúlyozását, a történelmi múlt stilizált visszahozását és a luxus reprezentatív megjelenítését. Úgy vélte, miközben a kormányzat százmilliárdokat fordított várbeli irodákra vagy reprezentatív építkezésekre, állami intézmények – bíróságok, iskolák, könyvtárak – romló állapotba kerültek.

Nem a korrupció, hanem a reményvesztettség döntötte meg a Fideszt

A politológus szerint a Fidesz bukásának valódi oka nem elsősorban a korrupció vagy a luxuséletmód látványossá válása volt. Horn úgy látja, ezek csak tünetek, amelyek ráerősítettek egy mélyebb társadalmi elégedetlenségre.

A választók döntő része szerinte azért fordult el a kormánypárttól, mert az elmúlt években elveszítette a jövőbe vetett bizalmát. „A gazdasági lecsúszás, a reménytelenség és a perspektíva hiánya” – fogalmazott – sokkal erősebb motivációt jelentett, mint a korrupciós ügyek.

Horn emlékeztetett arra, hogy 2013 és 2020 között a Fidesz még profitálni tudott az európai konjunktúrából és az uniós forrásokból, amelyek átmenetileg javították az életszínvonalat. Bár szerinte a pénzeket rosszul költötték el – stadionokra, reprezentatív beruházásokra és politikailag motivált projektekre –, az emberek mégis éreztek valamiféle előrelépést. Ez a helyzet azonban az utóbbi években megváltozott.

Horn szerint a magyar társadalom számára az vált nyilvánvalóvá, hogy az ország leszakad Európától, és a teljesítmény helyett egyre inkább a politikai kapcsolatok számítanak. Úgy fogalmazott: egy „alacsony hatékonyságú világ” épült ki, ahol a társadalmi mobilitás korlátozott, a tudás helyett a lojalitás értékelődik fel.

Az oktatáspolitikát különösen élesen kritizálta. Szerinte a tankötelezettség korhatárának 16 évre csökkentése jól mutatja az Orbán-rendszer gondolkodását: nem tudásalapú társadalmat akart építeni, hanem olcsó munkaerőt biztosítani az összeszerelő üzemek számára. Horn úgy véli, Magyarországnak éppen az ellenkező irányba kellene elmozdulnia: minél tovább iskolában tartani a fiatalokat, ösztönözni a felnőttképzést és alkalmazkodni a digitális korszak kihívásaihoz.

Szerinte a korrupció csak akkor vált politikailag igazán érzékelhetővé, amikor a gazdasági stagnálás miatt az emberek saját helyzetük romlását kezdték érzékelni. „Amíg az embereknek valamivel jobban ment, kevésbé foglalkoztak vele” – mondta, hozzátéve: a rendszer kritikáját kézzelfoghatóvá tevő szereplők, mint például Magyar Péter vagy Hadházy Ákos, fontos szerepet játszottak abban, hogy az elégedetlenség politikai energiává alakuljon.

Fidesz-válság és rendszerváltó hangulat

Horn Gábor a Republikon legfrissebb kutatásaira hivatkozva arról beszélt, hogy a Fidesz támogatottsága drámai mértékben visszaesett. Elmondása szerint a teljes népességben a Tisza támogatottsága 57 százalék körül mozog, miközben a Fideszé 23 százalékra csökkent, ami szerinte több százezer korábbi szavazó elvesztését jelenti.

A politológus úgy véli, a hagyományos „győzteshez húzás” önmagában nem magyarázza ezt az átrendeződést. Szerinte a Tisza főként korábbi Fidesz-szavazókat szívott fel, akik elveszítették hitüket a korábbi rendszerben.

Horn azt állította, hogy a Fidesz jelenleg identitásválságban van. Két út állhat előtte: vagy tovább sodródik a radikális jobboldal felé, vagy megpróbál visszatérni a korábbi polgári-konzervatív középhez. Mindkét irány problémásnak tűnik szerinte, mert a radikális térfélen már jelen van a Mi Hazánk, a középen pedig a Tisza foglalja el a politikai teret.

Úgy látja, a Fidesz vereségének egyik legfontosabb oka, hogy Orbán Viktor nem értette meg időben a társadalmi elégedetlenség mélységét. Szerinte a miniszterelnök már a kampány végén érzékelhette a vereség lehetőségét, de a pártelit jelentős részét felkészületlenül érte az eredmény.

Horn végül amellett érvelt, hogy rendszerváltás idején nem elegendő a kormány leváltása: szerinte a korábbi rendszerhez kötődő közjogi méltóságoknak is távozniuk kellene. Úgy fogalmazott, az ország akkor tud továbblépni, ha a választók akaratának megfelelően „minden elemében” új politikai korszak kezdődik, és a közintézmények vezetése is alkalmazkodik ehhez az új helyzethez.