Végre kinyílnak az uniós pénzcsapok?

Nem Brüsszel, hanem Washington avatkozott be?

Az Európai Bizottság tudatosan kerülte, hogy a magyarországi választási kampány idején bármilyen módon befolyásolja a politikai folyamatokat – erről beszélt Andor László volt európai uniós biztos annak kapcsán, hogy a Fidesz vereségének egyik magyarázata szerint Brüsszel időzítetten, a választások után hozta nyilvánosságra azt a jelentést, amely elhárította Magyarországról és Szijjártó Péterről azokat a vádakat, amelyek szerint bizalmas információk kerülhettek Oroszországhoz.

Andor szerint éppen az Európai Bizottság az a szereplő, amely kifejezetten ügyel arra, hogy ne legyen értelmezhető politikai aktorként tagállami választások során. Úgy fogalmazott: „ha valaki beavatkozott ebbe a választásba, az inkább az Egyesült Államok kormánya volt”, utalva arra, hogy az amerikai alelnök, J.D. Vance Budapestre látogatott, és lényegében kampányolt az akkori magyar miniszterelnök mellett.

A volt biztos ugyanakkor hangsúlyozta: teljesen steril választás nem létezik, minden ország egy nemzetközi politikai erőtérben működik. Az információáramlás, a külföldi nyilatkozatok vagy diplomáciai mozgások természetes módon hatnak a politikai klímára. Ettől függetlenül szerinte az Európai Bizottság gyakorlata világos: a kampányidőszakban nem tesz érzékeny bejelentéseket, nem küld magas rangú tisztségviselőket, és kerüli az olyan lépéseket, amelyek egyik vagy másik politikai oldal támogatásaként értelmezhetők.

Brüsszelt meglepte a magyar fordulat, de nem tiszta lappal indul az új kormány

Andor László szerint az áprilisi választási eredmény „pozitív sokként” érte az Európai Unió intézményeit. Mint mondta, még a magyar közvélemény-kutatók is csak a kampány utolsó heteiben számoltak arra, hogy a Tisza Párt akár kétharmados győzelmet arathat, így Brüsszelben is váratlanul érte a politikai fordulat.

A volt biztos szerint az Európai Unióban sokan úgy tekintenek a változásra, mint annak lehetőségére, hogy Magyarország újra teljes értékűen bekapcsolódjon az uniós együttműködésekbe. Ez érintheti a kohéziós támogatások teljes körű lehívását, az Erasmus-programba való visszatérést vagy éppen az uniós intézményekkel való konfliktusok lezárását.

„Ez még a legmerészebb várakozások között sem szerepelt” – fogalmazott, hozzátéve: nemcsak a magyar társadalomban érzékelhető eufória, hanem európai politikai körökben is örömmel figyelik az új irányt.

Szerinte ugyanakkor tévedés volna azt hinni, hogy Magyarország teljesen tiszta lappal indul. Bár a választási győzelem valóban egyfajta „tabula rasa”, az előző évek intézményi öröksége nem tüntethető el egyik napról a másikra. Az új kabinet hiába ígéri az integráció mélyítését – például az Európai Ügyészséghez való csatlakozást vagy hosszabb távon az euró bevezetését –, technikailag nem lehet egyetlen nap alatt lecserélni a rendszereket, teljesíteni a jogállamisági feltételeket vagy végrehajtani az úgynevezett 27 szupermérföldkövet.

Andor szerint több időhorizonton kell gondolkodni. Rövid távon a legfontosabb feladat az uniós helyreállítási alaphoz való hozzáférés biztosítása, mert ehhez kötődnek azok a sürgős intézkedések, amelyek révén Magyarország új beruházási ciklust indíthatna el. A kohéziós források esetében nagyobb mozgástér van időben, az euró bevezetése pedig szerinte inkább hosszú távú cél.

„Nem öt perc, és nem is öt év” – fogalmazott az euró kapcsán, hozzátéve: a magyar társadalom az inflációs hullámok idején rendre felismeri a közös valuta stabilizáló szerepét.

A pénz nem automatikusan érkezik: előbb reform, aztán projektek

A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy valóban elegendő-e politikai döntésekkel felszabadítani a befagyasztott uniós pénzeket. Andor László szerint sokak fejében él az a kép, hogy valahol létezik egy „elásott kincs”, amelyet egy új kormány egyszerűen megkap, és az majd magától kihúzza a gazdaságot a válságból. A valóság ennél jóval összetettebb.

A tét körülbelül 18 milliárd euró, amely döntően beruházási célú forrás. „Ez nem zsebpénz, nem fogyasztásra és nem társadalombiztosításra megy, hanem beruházásokra” – hangsúlyozta. Magyarországon az elmúlt évtizedben szinte minden nagyobb fejlesztés kapcsolódott valamilyen formában uniós támogatáshoz, így a források befagyasztása szerinte közvetlenül hozzájárult a gazdasági stagnáláshoz.

Az uniós támogatások megszerzése azonban kétlépcsős folyamat. Elsőként végre kell hajtani azokat az intézményi és jogállamisági reformokat, amelyek az előző kormány időszakában kialakult problémákat kezelik. Ide tartozik az átláthatóbb közpénzfelhasználás, az ellenőrző intézmények megerősítése, valamint az összeférhetetlenségi szabályok rendezése.

Ezután következik a második szakasz: konkrét beruházási programokat kell letenni az asztalra. Az Európai Unió ugyanis jellemzően utófinanszírozással működik. Vagyis nem egyszerűen pénzt utal, hanem pontosan látni akarja, milyen vasútfejlesztés, kórházfelújítás vagy infrastruktúra-beruházás valósul meg, és ezek miként javítják a versenyképességet vagy az életminőséget.

Éppen ezért áll fenn annak a veszélye, hogy Magyarország időben kicsúszik bizonyos keretekből. Nem azért, mert ne lenne politikai akarat vagy parlamenti többség, hanem mert a reformok és a projektek kidolgozása jelentős adminisztratív kapacitást igényel.

Különösen problémás lehet a védelmi ipari támogatások kérdése. Andor szerint az Európai Bizottság korábban azért blokkolta a magyar hozzáférést bizonyos forrásokhoz, mert túl szoros személyi összefonódásokat látott a döntéshozatal és az üzleti érdekek között. Ezen a területen szerinte nehezebb lehet teljes egészében újraprogramozni a rendszert.

Az Erasmus és Horizont programokhoz való visszatérés szintén nem egyik napról a másikra történik majd. A volt biztos úgy látja: az alapítványi egyetemi modell mélyebb felülvizsgálatára lesz szükség, mert az Európai Unió nem pusztán formai korrekciókat vár. A valódi kérdés szerinte a felsőoktatás és a tudomány függetlensége.

Az Orbán-kormány időszakában végrehajtott módosítások szerinte csak részleges korrekciót jelentettek, és nem szüntették meg teljesen a politikai befolyás lehetőségét. Ezért az új kormánynak nemcsak gyors jogszabály-módosításokat kell végrehajtania, hanem szélesebb körű szakmai egyeztetéseket is le kell folytatnia az egyetemekkel, szakszervezetekkel és a tudományos élet szereplőivel.