550 napja nincs válasz a PSZ kérdéseire
Az emlékezetes kegyelmi botrány 2024-es kirobbanása óta a kormány megannyi látszatintézkedés és szómágia mögé bújik, nyakra-főre hoz olyan jogszabályokat, amelyek nemhogy javítanának a gyermekvédelem helyzetén, sajnos inkább rontanak is azon. Így összegezte a Hírklikknek a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke a jelenlegi helyzetet. Gosztonyi Gábor emlékeztetett rá, hogy az érdekképviselet 550 napja kezdeményezte az alapvető jogok biztosánál valamennyi Magyarországon működő Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény (EGYMI) működésének átfogó vizsgálatát. Az ombudsman hivatala azt közölte, „az ügyben a vizsgálat folyamatban van”. De 550 napja nincs tájékoztatás, nincs vizsgálati eredmény, noha nyilvánvalóan baj van a gyerekek alapvető jogainak védelmét illetően! Miközben a kormány éppen erre hivatkozva csorbítja még az alapjognak számító gyülekezési jogot is, mondván, hogy „a gyermekek érdekei minden mást felülírnak”.
Másfél éve hiába kérnek segítséget az illetékes hivataloktól a gyógypedagógia intézményekben tapasztalt felháborító állapotok miatt. Meddig tart a türelmük?
Ez nem türelem kérdése. Egyszerűen a kényszerű tehetetlenség és a hatóságok közömbössége az, amit nagyon nehéz elviselni. Mi már 2023-ban jeleztük, hogy baj van ebben a szociális ágazatban, és ne értse félre senki, akkoriban nem azt tettük szóvá, hogy milyen sanyarúak a fizetések, hanem kizárólag a tarthatatlan körülményekere kerestünk volna megoldást.
Pedig a kormányzati narratíva a szakszervezeti panaszokat erre igyekszik leegyszerűsíteni.
550 napja az ellen tiltakozunk, hogy süket fülekre találnak az olyan észrevételeink, amelyekre egyetlen napig sem volna szabad halogatni a választ.
Konkrétan?
Vannak olyan gyógypedagógiai módszertani intézmények, amelyekben a törvényes működéshez nélkülözhetetlen, legalapvetőbb feltételeket sem biztosítják. Konkrétumokra kíváncsi? Hogyan fordulhat elő, hogy gyógypedagógiai intézmények nincsenek akadály-mentesítve? Hogyan fordulhat elő, hogy a gyógypedagógiai ellátást igénylő – főként mozgáskorlátozott tanulókat – olyan épületben tanítanak, ahol nincs WC? Hogyan fordulhat elő, hogy mozgáskorlátozottakat is nevelő-oktató intézményben hat csoportra csak három gyógypedagógiai asszisztens jut? Hogyan fordulhat elő, hogy gyógypedagógiai ellátást igénylő gyerekeket megfelelő végzettség nélkül tanítanak? Hogyan fordulhat elő, hogy a gyógypedagógiai intézményekbe nem jutnak el ingyenesen vagy legalább kedvezményesen az ellátásra szoruló tanulók? Hogyan fordulhat elő, hogy a gyógypedagógiai ellátásra szoruló tanulók nem jutnak hozzá a szakértői véleményben előírt számú és minőségű fejlesztésekhez, habilitációs foglalkozásokhoz? És ezek az észrevételek nem egyediek, a pontos címeket is megküldtük az illetékes hatóságnak. 2023. októberében, a pedagógusok világnapjának apropóján szerettünk volna ellátogatni a gyömrői EGYMI-be, ahonnan számos panaszt kaptunk, de természetesen nem engedtek be minket. Kozma Ákos ombudsmannak akkor írtuk meg az első levelet, amelyben felhívtuk a figyelmét, hogy a kollégáinktól érkezett információk szerint, óriási problémák vannak az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményekben (EGYMI) uralkodó állapotok miatt. Felhívtuk a figyelmét azokra az abszurd hiányosságokra, amelyeket az előbb említettem. Fotókat is mellékeltünk az embertelen állapotokról, a lepusztult épületekről.
Mi volt a válasz?
Az első reakció az volt, hogy a szőnyeg szélére állították az ott dolgozó kollégákat. A problémát jeleztük Hajnal Gabriellának, a Klebelsberg Központ vezetőjének. Belátták, hogy túllőttek a célon és leállították a dolgozók vegzálását, sőt, az egyik intézményben, ahol a legrosszabb állapotban voltak a vizesblokkok, el is végezték a felújítást. Ott most már kezdenek egy fokkal emberségesebb állapotok uralkodni. Amikor a levelünk sorsa után érdeklődtünk az ombudsmani hivatalnál, mindössze annyi választ kaptunk: a vizsgálat folyamatban van.
Ezen a helyzeten a kirobbant pedofil-botrány sem változtatott?
Valamit látszólag elindított. A Belügyminisztériumban létrehoztak egy szervezetet, amelyet a gyermekvédelemeben dolgozók fedhetetlenségi vizsgálatával bíztak meg. Sok mindent lehetett már hallani ezekről a vizsgálatokról, de konkrét eredményt aligha hozott. 2025 elején volt egy ülése a Szociális Ágazati Érdekegyeztető Fórumának (SZÁÉF), ahol a Nemzetvédelmi Szolgálat illetékes főosztályának vezetője tartott egy prezentációt a vizsgálat tapasztalatairól. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük, hány pedofil hajlamú alkalmazottat szűrtek ki a rendszerben? Számokat nem említett, csak annyit mondott, hogy ez a vizsgálat erre nem volt alkalmas. Visszakérdeztünk: nem ezért rendelték el a nyomozásokat? Ha erre nem volt megfelelő, akkor mi derült ki? A kormány propagandája éjjel-nappal azt sulykolta, hogy a vizsgálat eredményeképpen kikerülnek a rendszerből, akik esetében akár csak a hajlam gyanúja is felvetődik. Aztán kiderült, hogy valószínűleg egyetlen egy pedofilt sem találtak, de akadtak, akikről kiderült, hogy egy kicsit kozmetikáztak az életrajzukon, vagy nem vallottak be mindent a múltjukról, és olyanok is fennakadtak, akiknek folyamatban lévő rendőrségi ügyeik voltak.
Ez is eredmény.
Elismerem. De ennek a sokszor személyiségi jogokat is sértő, az emberek magánéletében vájkáló kutakodásnak az lett a következménye, hogy 2024 őszén több mint ezer ember elhagyta a pályát. Ez a szám így önmagában semmit nem mond, de nagyjából a dolgozók 15-20 százaléka inkább felmondott, mert nem értett egyet az ilyen mértékű zaklatással. Nagy pofon volt ez az amúgy is ezer sebből vérző, és főleg munkaerőhiánnyal küzdő szakterületnek! Ezzel teljesen melléfogott a kormány, a gyermekvédelemben gyakorlatilag semmi nem változott, főleg nem pozitív irányban. Ellenben a kollégákat „rendesen átvilágították”, most már a véleménynyilvánítástól is félnek, hiszen nemcsak őket és a családjukat, hanem a szomszédaikat is megkérdezték. Arról is beszámoltak a kollégáink, akik részt vettek az eljárásban, hogy még a Nemzetvédelmi Szolgálat szakemberei is roppant kínosan érezték magukat, pedig a gyermekvédelemben dolgozó munkavállalók kulturáltan fogadták őket. Nem érezték azt a feszültséget, gyűlöletet, ellenállást, amire egyébként felkészítették őket.
Valami értelme biztosan volt ennek a nagy felhajtásnak….
Az év elején megtudtuk, hogy a szociális ágazatban erkölcsileg minden rendben van, de a dolgozók az idén még ne reménykedjenek az anyagi helyzetük gyökeres változásában. Majd jövőre, mert 2026-ban számukra is eljön a Kánaán, persze, ha addig nem halnak éhen. Mert ha már itt tartunk, el kell mondanom: a szociális ágazatban – és nemcsak a gyermekvédelemben, hanem az egyéb területeken dolgozók is – pocsékul vannak megfizetve! Ott vannak a például azok a bölcsődei dolgozók, akik nem tartoznak a pedagógus életpálya hatálya alá, mert nincs ilyen felsőfokú végzettségük, vagy azok a szociális munkások, akik az idős- és a hajléktalanellátásban dolgoznak. A pedagógiai segítők az iskolákban csak azért maradnak a pályán, mert így diktálja a lelkiismeretük. De sem ők, sem mi nem mernénk arra nagy tételben fogadni, hogy amit ma ígérnek, azt holnap be is fogják tartani. Gyanítom, hogy ha két-három év múlva még mindig ez a kormány marad hatalmon, akkor elkerülhetetlen lesz, hogy a gyógypedagógiai szociális hálózatban uralkodó embertelen állapotokat az Európai Unió is szóvá tegye, aminek újabb kötelezettségszegési eljárás lesz a vége. Akkor már hiába hivatkoznak majd az Alaptörvény megannyi „gyermekvédelmi” módosítására, a tényekkel nehéz lesz vitatkozni.
