Törésre lehet a jövőben számítani Trump és Orbán között 

Tavaly novemberben a Hírklikknek adott interjújában dicsérte az Európai Bizottságot, amiért nem foglalt állást a két amerikai elnökjelölt egyike mellett sem, mondván, így biztosították, hogy bárkit is választanak meg végül az amerikaiak, vele Európa tisztességes, korrekt szövetségesi és partneri viszonyt építhet ki. Akkor negatív példaként említette Angela Merkelt, aki ön szerint katasztrofális hibát követett el, amikor korábban Trump ellen drukkolt. E kijelentésének részint az ad most aktualitást, hogy Angela Merkel – akiről a hatalomból történt távozása óta olyan sűrűn azért nem hallani – egyszer csak megjelent Budapesten és Orbánnal is találkozott, majd a Partizánnak adott interjúban dicsérte is őt, s határozottan tagadta, hogy Orbán Putyin előretol bábja lenne. Kérdés, miért jött ide Merkel, és miért ezzel az üzenettel? 


A könyvének a propagálása, könyveladás és szerecsenmosdatás volt a célja. Merkel most már egy ideje semmi mással nem foglalkozik, mint magyarázza a bizonyítványát, mióta ismét megszólal a nyilvánosság előtt. Mindenesetre az én olvasatomban nemhogy rossz, hanem bukott kancellár volt Merkel. Ne szépítsük: személyes és történelmi felelőssége van abban, hogy Európa most itt tart, ahol, s hogy Európában háború dúl. Talán megenged egy rockzenész mondást: mindig eggyel kevesebb számot játssz, mint amennyit a közönség akar, soha ne játssz eggyel többet...és ő többet játszott.

Befeküdt volna Putyinak?


Én magam sem tudok ennél jobb kifejezést találni. Annak ellenére sem, hogy ez a diplomáciai szóhasználattól távol esik, de valóban ki kell mondani, hogy ez a helyzet. Azt pedig fokozottan felháborítónak tartom, hogy Merkel ugyanebben az interjúban azt mondta, hogy a balti országok és Lengyelország a felelősek az ukrán háború kitöréséért. Ez egyszerűen botrányos. A háború kitöréséért azok felelősek, például ő maga, akik elaltatták Európa lelkiismeretét, és a szövetségesek figyelmét, akik nem vették komolyan éppen a baltiak és a lengyelek figyelmeztetéseit, akik Európát függővé tették az orosz energiaellátástól, akik nem akarták megérteni és elfogadni, hogy Putyin 2014 óta készül arra, hogy folytassa a háborút Ukrajna és Európa ellen. A Krím elfoglalásával a háború valójában már 2014-ben elkezdődött, és Európa elaludt! Én korábban is mondtam, hogy a Minszki Megállapodás alapvetően Merkel találmánya volt, csak arra volt jó, hogy elleplezze az oroszok háborús készülődését.  A legmesszebb menőkig elítélem az itt bemutatott szerecsenmosdatást, és nagyon szomorúnak tartom, hogy Budapest helyszíne volt ennek a színjátéknak.



Merkel vajon ebben össze akart játszani Orbánnal?


Őszintén mondom, hogy nem tudom, de nem is érdekel. Ugyanakkor azt egészen elképesztőnek tartom, hogy a miniszterelnök úgy nyilatkozott – ez hangzott el –, hogy „mindenben igazunk volt”, mármint Merkelnek és neki. Ez, mondjuk már csak azért is meglepett, mert nem úgy emlékszem, mintha összhang lett volna Orbán és Merkel között a migrációs ügyben. Orbán pont az ellenkezőjét mondta annak idején, mint Merkel, és pont ellentétesen is tettek. Egyikkel sem értettem egyet: Európában kell migráció, de rendezett és fegyelmezett befogadás kell, és amit Merkel csinált, nem éppen ez volt. 

Térjünk át a jelenre. A fent már idézett múltkori interjújában ugye dicsérte Ursula von der Leyent, amiért nem foglalt állást az amerikai választások előtt egyik elnökjelölt mellett sem. Vajon milyen eredményt tudtak elérni Ursula von der Leyenék ezzel a korábbi távolságtartással Trumptól?


Ha von der Leyen a demokrata jelölt mellett állt volna ki, mint ahogyan ezt Merkel gyakorlatilag tette 2016-ban, akkor nem született volna most megállapodás Európa és Amerika között. Trump nem bocsátotta volna meg Európának, mint ahogy Merkelnek sem bocsátotta meg. Von der Leyen szerencsére nem mérgesítette el előre a viszonyt, és jelentős mozgásteret biztosított ezzel a jövőre nézve. Merkel anno „leoltotta” Trumpot, gyakorlatilag nyilvánosan „leiskolázta”, ami nem segített, és aminek nagy szerepe van abban, hogy a német-amerikai kapcsolatok a mélypontra süllyedtek Trump első kormányzása idején, amikor Merkel volt a kancellár. Közben Merkel semmit nem tett a német katonai kiadások emeléséért, Oroszország visszaszorításáért, az energiafüggőség csökkentéséért, sőt. Tehát a rossz viszonyért nem lehet az USA-t hibáztatni. És amúgy Merkel volt az is, aki szerencsétlen módon, egyik napról a másikra úgy döntött, hogy bezáratja a nukleáris erőműveket Németországban, ami még jobban kiszolgáltatta az oroszoknak Európát. Ezzel ellentétben, nagyon is üdvözlendő, hogy Friedrich Merz német kancellár racionális politikát igyekszik folytatni, kezdve az energiapolitikától a külpolitikán és a védelempolitikán át, egészen az orosz-politikáig.

Orbán ugyanakkor éppen az ellenkezőjét tette annak, amit von der Leyen, a Bizottság egésze és a többi uniós politikustársa tett: a nemzetközi diplomáciában több mint szokatlan módon, már a választásokat megelőző négy évben mindvégig Trumpnak udvarolt, a végletekig lerontva a hivatalos amerikai-magyar kapcsolatokat a demokrata elnökség idején. Megérte ez Orbánnak? Milyen haszna származott ebből? És ami lényegesebb, vajon Magyarország is profitál ebből, vagy csak Orbán és körei

Az köztudott, hogy Orbánnak kitűnő kapcsolata van az amerikai elnökkel, az más kérdés, hogy Magyarország szempontjából, a magyar gazdaság szempontjából ez vajon kivételezett helyzetet jelent-e. Erre az én válaszom az, hogy kötve hiszem. Magyarország nem fog tudni drámaian más elbánást kivívni, tartósan semmiképpen nem, például energia ügyekben, mint az Európai Unió, s csak idő kérdése, mikor jelenik meg egy törésvonal az USA és Magyarország között Kína, Oroszország és az ukrán háború kérdésében. Majd meglátjuk. Magam is híve vagyok annak, hogy a diplomáciában helye van újításnak, a kockázatvállalásnak, annak, hogy valaki „outside the box”, azaz egyedi módon, kreatívan gondolkodik – annak idején gyakorló diplomataként elég sok mindenben én is ilyesfajta diplomáciát folytattam. De az kiemelkedően fontos ebben: mindig nagyon racionális alapon kell folytatni ezt a politikát – én is ezt tettem –, s mindig Magyarországról, az ország rövid- és hosszútávú érdekeiről, s nem egy politikus ambícióiról kell szólnia. Valamikor a magyar diplomácia sokkal pragmatikusabb és egyértelműbben transzatlantista volt, akár Antall József, akár Horn Gyula miniszterelnöksége alatt. Mindenesetre az elnök és a miniszterelnök közötti jó személyes viszony fontos, de nem jelenti azt, hogy minden szempontból sutba kell dobni a hagyományos diplomáciai gondolkodást. A finn elnök kapcsolata Trumppal kitűnő, nem is tudom, most hányadszor találkoznak január óta, de a héten Stubb megint a Fehér Házban volt, ahol aláírtak egy megállapodást 11 jégtörő hajó közös építéséről. Ez sok milliárdnyi beruházás. Ráadásul Stubb elnök ott volt a washingtoni csúcson augusztusban a „nagyfiúk és lányok között”. Na ez diplomácia a javából! Ezt tanítani fogják!



Említette, hogy megjelenhet törésvonal Orbán és Trump között – nos, Orbán azért már kapott figyelmeztetést Trumptól az orosz energiahordozó-import kérdésében. Persze tudjuk, Trump gyakran meglehetősen szélkakasként viselkedik, hol ezt mondja, hol azt, utóbb is meglehetősen kétértelműen fogalmazott a kérdésben. Mennyire kell és lehet komolyan venni azt, hogy Orbán ellentmondott ebben az amerikai elnöknek, ami nem volt véletlen, hiszen a külügyminiszter is hasonlóan nyilatkozta tele a fél világot?


Meglátjuk, hogyan sül majd ez el. A „mesebeli aranyhal” Orbán még egy kívánságát teljesítette, de már nincs sok kívánság a tartalékban. Nyilvánvaló a személyes kapcsolatuk előnyt jelent Orbán számára, de idő kérdése, hogy Amerika meddig fogja tolerálni az ellentmondást, a magyarázkodást, mikor lesz a Kongresszus republikánusai, Trump közvetlen környezete részéről elég nagy a nyomás ahhoz, hogy az elnök egyszer csak azt mondja „Viktor, elég!”. Merthogy az Egyesült Államok tisztában van azzal például, hogy a magyar kormány az elmúlt tíz évben messze nem tett meg mindent annak érdekében, hogy alternatív útvonalakat és forrásokat biztosítson az energiaellátására. Magyarország képes lenne alternatív útvonalat kialakítani az energiaszállításra, s csak idő kérdése, hogy az USA-ban mikor okoz ez feszültséget.

Trump minden áron az amerikai exportot akarja növelni, s energiahordozók esetében az LNG-kivitel fontos a számára. Ezt pedig elérheti Magyarország is a horvát kikötőkön keresztül. Ez nem jelent konfliktust a két ország között?


Valóban, Trumpék „nyomják” a cseppfolyós gázexportot, de azt is, hogy Európa, benne Magyarországgal, nem folytathatja a jelenlegi gyakorlatot. Az USA valóban több LNG-t akar eladni, s energiadominanciára törekszik, de az igazi probléma mégiscsak az, hogy nem lehet egyszerre óbégatni, hogy az oroszok stratégiai kockázatot jelentenek, háborúra készülnek Európa ellen, eközben pedig energiavásárlással finanszírozni az orosz hadigépezetet. Ez az alapprobléma, amit egyszerűen nem lehet megkerülni.

Feltételezem, hogy Orbán emberei gőzerővel dolgoznak azon, hogy elérjék: Trump látogasson el Magyarországra még a tavaszi választások előtt. Ön ezt elképzelhetőnek tartja? És azt, hogy végül csak kap meghívást a Fehér Házba még április előtt? 


A diplomáciának ez a dolga, és ha az USA elnöke Budapestre látogat, annak minden magyar örüljön. Nem hiszem azonban, hogy ez döntően befolyásolná majd a választásokat. Arra nagyobb esélyt látok, hogy Orbán Washingtonba látogasson, nem az elsők, de nem is az utolsók között. A szövetséges országok miniszterelnökei rendszeren ellátogatnak a Fehér Házba. Nem tartanám szenzációnak, ha Orbán is kapna idővel meghívót. Arra ugyanakkor kisebb esélyt látok, hogy Trump jöjjön el Budapestre, de persze semmit nem lehet kizárni.

Viszonylag friss hír, hogy megnevezte budapesti nagykövetét Trump. Ismeri? Mit vár tőle?


Nem ismerem a nagykövet-jelöltet, Benjamin Landa-t, akinek a szenátusi meghallgatása még előttünk áll. Sok mendemonda terjed a kinevezésével kapcsolatban, ennek nincs nagy jelentősége. Nancy Brinker volt budapesti nagykövet újbóli kinevezése is nagyon komolyan napirendre került, és csak magánéleti okokból került le a listáról. Nehéz megmondani, milyen nagykövet lesz majd Benjamin Landa. Azt tudni róla, hogy egy nagyon vallásos konzervatív zsidó ember, akinek jelentős befolyása van a legnagyobb és legismertebb haszid mozgalom, a világ legnagyobb zsidó szervezete, a Chábád Lubavics köreiben. De hát tudjuk, egy nagykövet feladata nem az, hogy csupán vallási körökkel építsen kapcsolatot. Remélem, tisztességesen el fogja látni a feladatát.

Vár-e változást a jelenlegi kétoldalú kapcsolatokban, ha jövőre kormányváltás lenne Magyarországon?


Úgy tudom, hogy a Tisza Párt kifejezetten Amerika-barát. Nekem nincs kapcsolatom a Tiszával, de az eddigi nyilatkozataik alapján meggyőződésem, hogy az USA és Magyarország között tisztességes és korrekt együttműködés lesz, semmi okunk feltételezni, hogy ha Orbán távozik, akkor drámai fordulat következne be a kétoldalú kapcsolatokban. Arra számítok, hogy elsősorban az orosz és a kínai viszony alakításában egy sokkal inkább a transzatlanti összérdekeknek megfelelő politikát fog folytatni egy következő kormány.