A blokkosodást állítólag ellenző Szijjártó a Kína-vezette blokk erődemonstrációján parádézott 

Büszkén posztolt Pekingből Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki a Facebookra több, a II. világháború lezárásnak 80. évfordulója apropóján rendezett kínai katonai erődemonstráción „lőtt” képet is feltett. Persze csak azon túl, hogy külön posztot szentelt egyetlen fotónak, annak, amelyen együtt szerepel a világ legbarbárabbnak tartott diktátorával, az Észak-Koreai Kim Dzsong-unnal. Hszi Csin-pingnek, Kína első számú vezetőjének a meghívására ott volt Vlagyimir Putyin orosz elnök is, no meg Irán első embere, s számos egyéb féldiktátor, autoriter vezető is. Az Európai Unióból Robert Fico szlovák kormányfő mellett csak a magyar külgazdasági és külügyminiszter jelent meg. De nem csak mosolygós és fegyveres képek, hanem szöveg is helyet kapott a pekingi posztjaiban. Az egyikben a többi között azt írta, hogy „A világban zajló gazdasági, biztonsági, társadalmi feszültségek és válságok sajnos oda vezetnek, hogy a világ újra megindult a blokkosodás irányába. Ez abszolút ellentétes Magyarország érdekeivel.” 

Nos, nemcsak a képek és a szöveg, hanem a látogatás ténye is temérdek kérdést vet fel. Például azt, hogy vajon miért képviselte magát Magyarország vezetői szinten a pekingi katonai díszszemlén? Illetve, ha már igen, akkor miért Szijjártó Péter? Szent-Iványi Istvánt kérdeztük.

A korábbi külügyi államtitkár nem tartja meglepőnek a magyar részvételt, s azt sem, hogy Szijjártó képviselte a kormányt, „ő amúgy is sportot űz abból, hogy ne legyen szolidáris a többi európai országgal, s meleg kapcsolatokat ápol Oroszországgal”. A mostani útja pedig nem oszt, nem szoroz, hiszen a Nyugaton már gyanús, megbízhatatlan partnerként árazták be, „partnert mondok, s nem szövetségest, hiszen annak már nehezen lehetne nevezni”. S hogy miért nem Orbán utazott el Pekingbe? Szent-Iványi úgy véli: ugyan ürügyként fel lehet hozni, hogy nyaral, meg készül a hétvégi kötcsei beszédére, de minden bizonnyal nem erről van szó, hanem arról, hogy nem akarták ennyire hangsúlyossá tenni a részvételt – fejtegette, megjegyezve, hogy kínos lett volna, hiszen nem tudta volna elkerülni a találkozót Putyinnal, Kim Dzsong-unnal vagy éppen a fehérorosz elnökkel, Aljakszandr Lukasenkával, s persze a számos, ott megjelent diktátorral, háborús bűnössel, elnyomó despotával, akiknek a gyülekezőhely volt ezekben a napokban Kína. A pekingi parádé persze nem csak a II. világháború lezárásnak 80. évfordulóját volt hivatott megünnepelni, „ez egy fenyegető katonai esemény is volt, amelyen a kínaiak bemutatták a legmodernebb fegyvereket, beleértve a hiperszonikus rakétáikat, új vadászrepülőiket, demonstrálandó, hogy ezen a területen sem játszanak már alárendelt szerepet”. Az Európai Unióból egyedül Szlovákia képviseltette magát a legmagasabb szinten, de tudjuk, hogy Robert Fico miniszterelnök szintén sportot űz az ilyen akcióiból, nem véletlenül volt ott – az EU- és a NATO vezetői közül egyedüliként – a Győzelem Nap moszkvai katonai parádéján, amelyen még a magyar miniszterelnök és kormányának egyetlen tagja sem vett részt – emlékeztetett. 

Szijjártó azt írta a Facebookon, hogy „A világban zajló gazdasági, biztonsági, társadalmi feszültségek és válságok sajnos oda vezetnek, hogy a világ újra megindult a blokkosodás irányába. Ez abszolút ellentétes Magyarország érdekeivel”. Ezt hova tegyük? – kérdeztük. „Nem stimmel az, amiről Szijjártó beszél” – reagált. A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tiencsini ülése, majd az utána tartott pekingi – katonai felvonulással fűszerezett – ünnepségek épphogy a blokkosodást erősítik – szögezte le a külpolitikai szakértő.  

Ez a pár nap azt volt hivatott demonstrálni, hogy Kína egy nagy blokkot akar létrehozni a vezetésével – mutatott rá, megjegyezve, hogy a BRICS is erről szól. (Ez utóbbi csoportosulásban Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-Afrikai Köztársaság van – a szerk.) Olyan országok vezetői gyűltek össze Tiencsinben, majd Pekingben, mint Irán, Észak-Korea, Oroszország, India (Narendra Modi kormányfő azonban a katonai parádén már nem vett részt, bizonyára a kínai-indiai katonai feszültségek miatt – a szerk.), vagy éppen Belarusz, Venezuela, Kuba stb. – sorolta Szent-Iványi, aki szerint a névsor is azt mutatja, hogy a „zavaros államok” egyre inkább Kínát kezdik elismerni a vezetőjükként. 

És Oroszország? – kérdeztük. Putyin is alárendelt szövetséges szerepet játszik, ami nagy megaláztatás neki, amit ugyan nehéz lenyelnie, de nem tud mit csinálni. Ha szembe fordulna Kínával, akkor neki, személy szerint vége lenne, hiszen Kína miatt tudott talpon maradni, merthogy onnan kapta a fennmaradását lehetővé tevő segítséget: ha Peking is betartaná az Oroszországgal szembeni nemzetközi szankciókat, s nem szállítana Oroszországnak kétcélú (azaz katonai alkalmazásra is megfelelő) eszközöket, illetve nem vásárolná az orosz kőolajat és földgázt, akkor Putyinnak személy szerint is vége lenne. Az elnök éppen ezért kényszerűen tudomásul veszi, hogy Oroszország Kína kliens államává vált – mondta Szent-Iványi. „Ha egyszer majd lesz változás Oroszországban, és lesz normális vezetés, az majd felismeri, hogy csak Putyinnak s nem Oroszországnak az érdeke a kliens állam státusz Kínával szemben, ahhoz azonban, hogy ez megváltozzon, a Nyugattal kellene konszolidálni a viszonyt” – magyarázta a szakértő.

Az, ami ezekben a napokban Kínában történt, vajon nem ’bemutatás’ Donald Trumpnak? – kérdeztük. Azt – a kiszámíthatatlansága miatt is – nem tudni, Trump mit gondol és mit tesz, de az tudvalevő, hogy Trump Amerikájának fő riválisa Kína, miközben az elnök megértő Putyinnal szemben. S egyértelműen szó sincs arról, hogy megvalósuljon Trump dédelgetett álma, Putyin leválasztása Kínáról. Azért is irreális ez a trumpi álom, mert Putyin létérdeke a kínai kapcsolat, anélkül – mint arról már fentebb már szó volt – neki személyesen vége lenne. De még nyugati fordulatot sem tud végrehajtani, mert akkor meg a rendszerének lenne vége – mutatott rá Szent-Iványi, aki szerint ugyanez a helyzet Magyarországon is: Orbán nem tud már kiegyezni, együttműködni az Európai Unióval, nem tudja visszaállítani a jogállamiságot, mert ha ezt megteszi, akkor neki vége. Hiába lenne az jó az országnak, neki személy szerint a véget jelentené, s ezért nem teszi meg. „Ilyen ez – Orbán és Putyin példája alapján is –, amikor egy ország elitjének az érdeke szöges ellentéte az ország valódi érdekének” – vonta le a következtetést Szent-Iványi István. Aki azt még azért megjegyezte, hogy a fentiek miatt, Orbán Viktor (Robert Ficoval együtt) a pekingi eseményen való magyar és szlovák részvételért borítékolhatóan nagy fekete pontot kapott az amerikai adminisztrációtól.