A csalás színe kék vagy már narancssárga?

A jobboldali történészek máig azt vetik a Magyar Kommunista Párt (MKP) szemére, hogy a párt nyomására 1947 júliusában, nem sokkal a választások előtt, megváltoztatták a törvényt. Ön szerint is ez a közelmúlt legbotrányosabb választási lépése?

A választási szabályok manipulálásával a kormányok másutt is szívesen élnek – a demokratikus szabályok betartásával. Időben jóval korábban és a választási folyamatban érdekelt pártokkal egyeztetve módosítanak a szabályokon. Nálunk azonban más a helyzet. 2010 óta a Fidesz a választási törvény háromezer paragrafusát módosította önmaga.

Háromezer paragrafust?

Meg lehet számolni. A Magyar Közlönyben száz oldalon sorolják a különféle változtatásokat.     

Visszatérve a kékcédulás választásra. Az MKP szemére vetik a körzeten kívüli voksolás jogát.

A választói kör manipulálása valóban megtörtént. 1947-ben a választójogból való kizárás volt az egyik legjelentősebb változás. Újra rendezték a választás szabályait, és megnevezték azokat a háború előtti jobboldali szervezeteket, amelyek volt tagjait nem lehetett választani. A Belügyminisztérium kihagyott mintegy félmillió szavazót, többnyire a polgári pártok és a szociáldemokraták támogatóit, és az általuk „reakciósnak” tartott polgároknak nem kézbesítették az összeíró íveket. Ezzel felszalámizták a jobboldalon induló pártokat. Eredetileg a ’89-es választási törvény alapján tiltott volt a fiktív lakcím létesítése, ezt 2012 után a Fidesz egy tollvonással áthúzta ezeket a szabályokat, és azt mondta, hogy a fiktív lakcím nem büntetendő, és nem kutatandó a választási irodák által. Ez azokra az ukránokra, románokra vonatkozik, akik a szavazás napjára két-háromszázan bejelentkeznek valamelyik kis falu lakatlan egyszobás házába, hogy ott leadhassák a voksukat és mennek vissza a hazájukba. Ebben az esetben nem kékcédulákkal, hanem az eredetileg magyar igazolvánnyal – amely azután átalakult magyar állampolgársággá – történik az, amiért a kommunistákat 1947-ben pellengérre állították. 

A választási joggal való manipuláció a másik érv.  

Pedig ezt is máig gyakorolja a Fidesz. Csak éppen ellenkező előjellel: nem szűkítik, hanem kibővítik a választójogot olyanokkal, akiknek egyébként nem járna. Olyanok kapnak jogot beleszólni a hazai politikába, akik nem itt fizetnek adót, és nem laknak Magyarországon. A Fidesznél 1998 óta nyilvántartást vezetnek a magyar igazolványok tulajdonosairól, és azokról is, akik később anélkül kaphattak magyar állampolgárságot, hogy magyarországi lakóhelyük lett volna. Az ő esetükben a Fidesz civil aktivistái házhoz mennek a szavazatokért, el se kell menniük szavazni, még a postáig sem, hogy feladják levélben a voksaikat. A nem nekik szánt szavazatokat is a Fidesz javára számolják el. Ezek a listára leadott pozitív töredékszavazatok, illetőleg az egyéni választókerületekből felhasználható töredékszavazatok. Ezek egyszer pozitív módon már mandátumot értek, de még egyszer sorba állnak egy újabb mandátumért, amelyet a végső elszámolásnál kiosztanak, úgymond a stabil kormányozhatóság érdekében a győztesnek, a legtöbb szavazatot elért pártnak. 

Tehát a választási rendszereket így-úgy mindig torzították. Van a világon olyan választás, ahol nincs mód a csalásra?

A különbség az, hogy a diktatúrában mindig nagyobb esély van a választási csalásokra, míg a demokráciában kisebb az esély erre. Ezért mondom, hogy ha minél távolabb vagyunk egy demokratikus rendszertől, annál távolabb kerül a politikai választás eredménye is a valódi politikai térképtől. Attól az igénytől, hogy az állampolgárok annyi féle és olyan politikai programok között választhassanak, amennyire igényük van. Ezt az intellektuális választási csalást szakmailag úgy nevezik: a választópolgár leadja valakire a szavazatát, de az ő képviseletében más párt jelenik meg a parlamentben. Ez a mai rendszer hibája. Ez magának az egész demokratikus rendszernek a hibája, hogy erre lehetőséget ad. Magyarországon ma nincs demokrácia, de formai okok miatt mégse beszélhetünk választási törvénytelenségekről sem.

Amiket a korábbiakban elmondott, azok kétségbe vonják ezt…

Törvénytelenségről azért nem lehet szó, mert az Alkotmánybíróság – személyi összetételénél fogva – majdnem másfél évtizede nem mond véleményt arról, hogy vannak-e, és ha igen, melyek a magyar választási rendszert szabályozó törvények alkotmányellenes paragrafusai? Mi a törvényes, alkotmányos háttere például a jogállami keretek között történő politikai manipuláció sorozatnak? Döntse el mindenki maga, alkotmányjogilag rendjén van-e ez így? 

Mások lettek a jelölési szabályok 1947-ben, mint amilyenek 1945 előtt voltak, persze, akkor egy hatalomátvétel, rendszerváltozás történt.

Nem véletlenül szoktuk a Rákosi-korszakot tulajdonképpen onnan számítani, miközben már nyilván előtte is nyomaiban jelen volt. De az 1945 utáni éveket egy demokratikus kísérletnek is nevezhetjük, ha megengedőek akarunk lenni, mert legalább próbálkozás volt rá, valamilyen szinten, hogy másfele menjünk tovább, mint ahogy mondjuk '45 előtt zajlottak a dolgok. De ez sajnos, nem feltétlenül az akkori magyar politikai eliten múlott, hanem a nemzetközi körülményeken. A szövetséges ellenőrző bizottság már 1945-ben egészen konkrétan beleavatkozott a választási ügyekbe: arányos választási törvényt követelt a pártoktól. Pálfordulással azonban az első országgyűlési általános választáson hiába győzött a kisgazdapárt, nem engedték meg, hogy tiszta kisgazda kormány alakuljon, hanem rákényszerítették, hogy vegyen be koalíciós partnereket. Így került be egyébként az előbb emlegetett MKP is a koalíciós partok közé, és megkapta, a Belügyminisztérium irányítását. A következményekről már beszéltünk. 

A Fidesz is 2010-ben rendszerváltásról beszélt.

Erre hivatkozva 2012-ben az addig többé-kevésbé arányos választási rendszert alakította át aránytalanná. A jelenleg hatályos magyar választási törvény 100 ponton ad előnyt a legtöbb szavazatot elért pártnak. Ebből a szempontból mind a korabeli kommunista párt, mind később a Fidesz ugyanazt a taktikát választja: az utolsó pillanatig saját érdek szerint kozmetikázza a választási törvényt.

Ebbe nincs semmiféle beleszólási joga az Európai Uniónak?

Egyedül az Európa Parlament tagjainak választási rendjébe van beleszólási joga az uniónak. Egy nemzeti parlament választásába nem szól és nem is szólhat bele, mindaddig, amíg a szabályok nem ellentétesek az adott nemzet alkotmányával. Mivel a Magyar Alkotmánybíróság eddig nem állapított meg alkotmányellenességet egyetlen részletszabály esetében sem, minden rendben van. Nincs semmi látnivaló, mehetünk ugyanígy tovább.