A demokrácia sikere a jövő záloga

Sebes György 2021. június 29. 11:39 2021. jún. 29. 11:39

Magyarországon egyelőre még nagyon sokan nem érzékelik, mennyire veszélyes Orbán Viktor Nyugat-ellenes politikája. Éppen ezért, azt sem lehet megjósolni, hogy a jövő évi választás után történhet-e fordulat ezen a téren. Egyebek között ezt emelte ki Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter és nagykövet, amikor az Amerikában élő politológus, Charles Gati Népszavában megjelent interjújáról beszélgettünk. A washingtoni Johns Hopkins Egyetem professzora arra a következtetésre jut, hogy a jövő újra az integráció és a demokrácia felé hajlik. Ebbe – teszi hozzá –, „a hazafiság nagyon is belefér, de a populista, nacionalista handabandázás nem”.

Jeszenszky Géza is arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország nem sziget a világban. Ha tehát a miniszterelnök a Nyugat hanyatlását és pusztulását vizionálja, akkor nem lehet kétsége afelől sem, hogy ebben az esetben mi a nyugattal együtt zuhannánk. Európának és a nyugati szövetségi rendszernek ugyanis földrajzilag szinte a közepén vagyunk, az ország sorsa és – ha úgy tetszik – a végzete a Nyugat. Alapvető érdekünk tehát a demokrácia sikere, ezen áll, vagy bukik a jövőnk. A volt külügyminiszter emiatt tartja aggasztónak – amit Charles Gati is kifejtett –, hogy a jelenlegi magyar politika egyre inkább elszigetelődik. Orbánnak nemcsak a nyugati és északi országokkal sikerült szembekerülnie, hanem sok kérésében még a visegrádi négyekkel is. Hiába magyarázza a kormányfő, mennyire hasznos a keleti orientáció, az nyilvánvaló, hogy Kína és Oroszország számunkra nem lehet követendő példa. Ugyanakkor a szisztematikus Brüsszel- és Nyugat-ellenességgel Orbán híveket remél szerezni a bizonytalan magyar választók körében. Ha sokat mondja, hogy fenyeget a migráció, az iszlámosodás, vagy éppen a homoszexualitás, sőt, a transzneműség kultusza, akkor a magyar társadalom egy része elhiszi ezt neki. Legfeljebb majd azt mondják, volt ugyan sok rossz tapasztalatunk az oroszok magyarországi jelenléte miatt, de ebben az esetben mégis inkább jöjjön Putyin.

Ami pedig a világpolitikát illeti, Jeszenszky Géza e téren sem osztja egyértelműen azt az optimizmust, amelyet Charles Gati interjúja sugárzott. A Johns Hopkins egyetem professzora biztatónak ítélte meg a Genfben tartott amerikai-orosz csúcstalálkozó nyomán kínálkozó kilátásokat. Csakhogy sokan joggal hívják fel a figyelmet arra, hogy bár Vlagyimir Putyin nagyon kedvezően nyilatkozott Joe Bidenről, de lényegében semmiben sem engedett. Az ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij épp úgy börtönben maradt, mint ahogy a fehérorosz diktátortól, Alekszander Lukasenkotól sem vonta meg a támogatását. Igaz – tette hozzá a volt külügyminiszter –, valóban elhárult egy újabb európai hidegháború fenyegetése, de a Közel-Keleten még semmi sem változott és az orosz elnöknek esze ágában sincs átállni Kínától az amerikaiak oldalára, noha Washingtonban most Pekinget tartják a fő veszélyforrásnak. Jeszenszky Géza emlékeztetett rá, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter éppen a napokban írt egy olyan cikket, amelyben a régi sztálini, brezsnyevi időket idézve támadja a nyugatot. Egykor azzal vádolták Amerikát, hogy „ott verik a négereket”, most viszont azt veti az orosz politikus a nyugatiak szemére, hogy tűrik, sőt, támogatják a náci propagandát, aminek a professzor amúgy nyomát sem látja. De Lavrov eljut odáig, hogy a nyugati államok úgy vezekelhetnének a gyarmatosítás bűneiért, ha jobban támogatnák volt gyarmataikat. Eközben persze nem foglalkozik azzal, hogy a gyarmatosítás rengeteg pozitív változást is jelentett egykor, hiszen megszűnt az emberevés és a rabszolgaság, megszűntek a pusztító éhínségek és járványok.

A volt külügyminiszter, aki több éven át volt Magyarország washingtoni nagykövete, természetesen a legnagyobb érdeklődéssel a jelenlegi amerikai változásokat figyeli. Szeretné osztani tehát Charles Gati optimista Amerika-képét, hiszen a világ jövője szempontjából is döntő kérdés, az Egyesült Államok marad-e a vezető hatalom, vagy Kína lesz az. Jeszenszky Géza ugyanakkor olvasta a Népszavában Dobozi István pár nappal korábban megjelent írását is, amely némiképp ellentétesen látja a folyamatokat. A közgazdász, a Világbank volt munkatársa elemzése addig megegyezik a Johns Hopkins Egyetem professzoráéval, hogy Joe Biden rácáfolt a borúlátó előrejelzésekre, mert olyan elánnal kezdett dolgozni, ami sokakat a harmincas évek New Deal-jére, vagyis Franklin Delano Roosevelt elnök sikereire emlékeztet. Új lendületet ad Amerikának, a jövedelmek emelkedése, az infrastrukturális beruházások. Mindezek forrása a gazdagokra kirótt adókból származik. Dobozi azonban odáig jut, „imádkozni kell azért, hogy a sűrű pénzeső ne siklassa ki a sebességhatár fölött száguldó vonatot, mert akkor biztos lesz a bukás”. Vagyis az óriási kiadásokkal járó átalakítás növelheti az inflációt, vagy megtorpanhat a gazdaság, így a jövőre esedékes időközi választáson megfordíthatja a trendet és a demokrata párt elveszítheti szerény – csak az alelnökön múló – többségét a szenátusban, sőt, a képviselőházi fölényét is. Akkor pedig Biden aligha folytathatja egész programját.

Ez persze a jövő zenéje. A politikában önmagában nem hátrány az optimizmus. Ellenkező esetben nincs remény. Ha pedig reálisan látható kedvező fordulat, azért érdemes dolgozni – fejezte be elemzését Jeszenszky Géza.



Hírklikk

Támogasd a munkánkat, hogy egyre több tényfeltáró anyaggal, izgalmas riportokkal tartsunk ellent a kormányzati propagandának.

Támogatom
Támogatom