A diktatúra irányába haladó rendszereket nem lehet konszolidálni, mert reped az egész
Amikor 1985-ben Mihail Gorbacsov hatalomba került, s meghirdette a glasznoszty, azaz a nyíltság (és a peresztojka) politikáját, azzal kicsit kinyitotta az ablakot, ami így beengedett némi kis friss levegőt a zárt diktatúrába – ezzel azonban azonnal felkavarta a belső levegőt, levegőhöz juttatta a társadalmat, és nem kellett több négy-öt évnél ahhoz, hogy összedőljön az egész rendszer, holott Gorbacsov csak meg akarta reformálni. Ezzel a hasonlattal reagált Szentpéteri Nagy Richard arra, hogy egymásnak feszült az Országos Bírói Hivatal és a Kúria első embere. Amikor egy-egy tégla kiesik a falból, akkor az meglazul, az építmény meg összeomlik – esetünkben: amikor kevesebb a pénz, amikor szűkülnek a (hatalmi) lehetőségek, akkor fennáll annak a veszélye, hogy egyes alvezérek és kiskirályok elégedetlenné válnak és borul a bili – mutatott rá az alkotmányjogász, politológus.
A 444.hu írta meg a múlt héten, hogy a nemrég hatályba lépett igazságügyi reform után puskaporossá vált a levegő a bírósági felső vezetők folyosóin. A konfliktuszóna azonban most nem ott húzódik, ahol eddig: korábban a bírók által választott önigazgatási csúcsszerv, az Országos Bírói Tanács (OBT) próbálta védeni a bíróságok függetlenségét a kormánytöbbségtől, mely a politikai jelöltjeik csúcspozíciókba ültetésére kitalált jogszabályokkal és a kezükbe adott igazgatási eszközökkel igyekezett növelni a befolyását az igazságszolgáltatásban. Ezúttal azonban Varga Zs. András, a Kúria elnöke és Senyei György, az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnökének konfliktusa vált nyílttá, ami azért különleges, mert mindkettejüket az elmúlt években nevezték ki a kormánypárti képviselők kétharmados támogatásával – emlékeztet a cikk, amely konkrét példákkal mutatja be, hogyan alakult ki a feszültség köztük.
A részletekért a 444.hu cikke mellett érdemes elolvasni a Telex korábbi írását is. Minket azonban elsősorban maga a jelenség érdekelt. Mi állhat a háttérben? Minek lehet ez a jele? Pozícióféltés? Marakodás a koncon? Hiszen sokan állítják: ahogy fogy a pénz, ahogy szorul a hurok (folyik az igazságszolgáltatási reform), úgy esnek és fognak még inkább egymásnak esni a NER csapatának tagjai. Vajon ez már annak lenne az előfutára? Még ha itt nem is pénzről, hanem hatalomról van szó? Szentpéteri Nagy Richardot kerestük meg kérdéseinkkel.
Tényleg előfordulhat, hogy amikor kevés a pénz, akkor egymásnak esnek az emberek, de ebben az esetben olyat látunk, hogy amikor valahol enged a rezsim, akkor előbukkannak a problémák, s jön az egymásnak feszülés, a veszekedés – mondta az alkotmányjogász, politológus, aki szerint ugyanis nem a rendszer természetéből következik, hogy valahol engedjen.
Az igazságügyi reformmal azonban bizony engedni kellett. Az úgynevezett 27 szupermérföld egy-egy ponton tényleg visszaépíti a lerombolt jogállamot – magyarázta, hozzátéve, még akkor is igaz ez, hogy az is csak kevéske lenne, ha az egészet végrehajtanák. („A megoldást az jelentené, ha 2010-ig visszamennénk és mindent visszacsinálnánk”).
„Amikor tehát valamiben elkezdenek engedni, az nem szokott jót tenni az ilyen, magukat inkább túlbiztosító rezsimeknek” – mondta, emlékeztetve arra, hogy most is csak azért engedtek Orbánék, mert nagyon rá vannak szorulva az uniós forrásokra, amelyek folyósításához ezeket a feltételeket (is) szabták. Ám még ha csak kis lépéseket tesznek, s azokat is akár csak félgőzzel, az némi eresztést eredményez, amiből baj lehet az ő számukra. Szentpéteri szerint ugyan persze a konkrét ügy is lényeges, de még inkább az a tanulság, hogy ilyen esetek előfordulhatnak.
Gorbacsov példáját hozta fel: amikor a Szovjetunió korábbi első embere 1985-ben hatalomra került, majd meghirdette a glasznoszty, azaz a nyíltság (és a peresztojka) politikáját, azzal kicsit kinyitotta az ablakot, s így beengedett némi kis friss levegőt a zárt diktatúrába – ezzel azonban azonnal fel is kavarta a belső levegőt, levegőhöz juttatva a társadalmat. Nem kellett több négy-öt évnél ahhoz, hogy összedőljön az egész rendszer, holott Gorbacsov csak meg akarta reformálni – idézte fel a Szovjetunió és a szocialista tábor széthullását eredményező folyamatokat.
Az ilyen, a diktatúra irányába haladó rendszereket ugyanis nem lehet konszolidálni – vonta le a tanulságot. Orbán furcsa pávatánca éppen ezért (is) nem más, mint egy nagy átverés – szögezte le az alkotmányjogász, politológus, aki szerint ugyanis nem az történik, hogy egy keveset engednek, hanem az, hogy elhitetik, hogy engednek, miközben fél év múlva ismét visszatérnek oda, ahonnan elindultak. Színpadi játék ez a javából, holott valójában mindvégig lebontják a jogállamot – szögezte le, hozzátéve: Orbánék félnek, hogy ha egy kicsit is engednek, akkor abból baj lesz. „Lenne is baj, ha meg merne még valaki szólalni, azzal pedig már egyenesen lavinát lehetne elindítani, ha rövid időn belül három ember, három különböző ügyben, az ország különböző pontjain szólalna meg hangosan” – mutatott rá. Ezért nem engednek jottányit sem soha az ilyen rezsimek.
„Ha kevesebb a pénz, ha mérséklődik a hatalom, ha szűkülnek a lehetőségek, akkor fennáll annak a veszélye, hogy elégedetlenné válnak egyes alvezérek, kiskirályok, és borul a bili” – fejtegette, hozzátéve. hogy amikor egy-egy tégla kiesik a falból, akkor az meglazul, az építmény pedig összeomlik. „Orbán és társai eddig is nagyon féltek attól, hogy valaki megszólal, de amikor már a pénztelenség, a beszűkült lehetőségek miatt és nyomán szólalnak meg az embereik, akkor már az egész rendszer bajba kerül” – szögezte le Szentpéteri Nagy Richard annak kapcsán, hogy egymásnak feszült a Kúria elnöke és az Országos Bírói Hivatal első embere.
