A Duna TV épülete alkalmatlan az SZFE befogadására – állítja a csatorna volt elnöke

A mai nap szomorú híre, hogy megkezdődött a tömeges felmondás az SZFE tanári karában s ezzel egy időben egyre bővül azok listája, akik átveszik a megüresedő helyeket. Többek között kormánybarát színészek, HírTV-s, Duna TV-s illetők, Orbán-videókészítő szerepel többek között az eddig ismertté vált nevek között. 

Mint ismert, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriuma egyelőre tisztázatlan motivációból, szándékkal és határidővel szétszórja az eddigi SZFE-s helyszíneket. Többek között a Duna TV 2011 óta elhagyatott volt épületében helyeznék el az egyetem filmes és televíziós tanszékét. Bizonyára úgy vélik a döntéshozók, hogy ha tévének jó volt, jó lesz filmes-mozgóképes oktatásra is a naphegyi ingatlan. 

Hogy mennyire megalapozott a döntés szakmailag, arról az eredeti Duna TV utolsó, 2010-ben leváltott elnökét kérdeztük. Cselényi László azóta nem járt az épületben, arról értesült mindössze, hogy egy időben Kálomista Gábor rendezkedett be a hatalmas komplexumban és onnan intézte a produceri tevékenységét. Arról nem tudott számot adni, hogy egyáltalán maradt-e bármi érdemleges technikai, infrastrukturális berendezés, ami szolgálhatná egy művészeti egyetem működését, de meggyőződése, hogy hatalmas beruházást igényelne a kihalt médiaközpont megújítása. Arra a kérdésre, hogy az SZFE áttelepítésére alkalmas lenne-e a helyszín, határozott „nemmel” válaszolt, mivel hatalmas próbatermei vannak, a stúdiója viszont kicsi, nem lehetne egy olyan színpadot elhelyezni, ami alapvetően képes volna helyettesíteni az Ódryt: „maga a stúdió az, amit erre a célra ki lehetne alakítani, de olyan szűk a hely és kicsi a nézőtérként szolgálható terület, hogy teljesen értelmetlen elképzelés”.

Cselényi szerint a leginkább SZOT-szállóra emlékeztető ingatlanon olyan mértékű átalakításra lenne szükség, hogy egy korszerű színművészeti egyetem működhessen benne, amihez legalább 15-20 milliárd kellene és ez az összeg szerinte nincs arányban a szándékokkal: „jóval olcsóbban lehetne egy újat építeni”. Azt a korrektség jegyében hozzátette, hogy egy valódi művészeti egyetemi követelménynek a Vas utcai épület sem igazán felelt meg, de a Duna TV kiszemelt épülete egyértelműen alkalmatlan erre a feladatra. Sem udvara, sem nagy kertje nincs, ami eleve biztosíthatná a külsőben történő gyakorlati foglalkozásokat és forgatásokat.

Arra kérdésre, hogy mit tud a kihalt székház elmúlt tíz évéről, annyit tudott válaszolni, hogy tudomása szerint megpróbálták eladni, de ez nem sikerült a megfelelő áron, így hát Kálomista átmenetileg berendezkedett a produceri irodájával – egy szál magában a hatalmas épületben. Az irracionális tervhez egy olyan izgalmasabb helyszínt tudna elképzelni, ami diákok számára, forgatásokra alkalmas lenne és nem tartozott közvetlenül a naphegyi központhoz, annak bérleménye volt, de abból időközben bevásárlóközpont lett. Tud olyan volt operatőr kollégáról, akit megtartottak éjjeli portásnak(!) s az ő elmondása alapján értesült, hogy a volt székház belterében lelógó burkolati elemek, szétszakított, falakból kilógó kábelek, vandál pusztítás jellemezte a helyszínt. 

Nem mellesleg a tulajdonviszonyok sem pontosan tisztázottak, mivel az ő elnöklése alatt nem volt állami tulajdon az épület, de természetesen állami pénzből tartották fenn – több mint homályos, hogy milyen illetékességgel kerülne oda most egy szintén állami pénzen kitartott, de alapítványi tevékenység. Kihagyhatatlan kérdés volt, hogy mint a magyar televíziózás egyik népszerű közszolgálati csatornájának volt vezetőjeként miként értékeli a mára kialakult úgynevezett közszolgálati média tevékenységét? Cselényi László mellőzve a személyes érintettséget és elfogultságot, igyekezett objektív választ adni: „ez a Duna Televízió nem az, amit mi megteremtettünk, egy névbitorlásról van szó mindössze, mivel a mi időnkben a Duna TV-nek volt saját hangvétele, stílusa, gazdálkodása, önálló akarata, célkitűzései. És főként: saját lelkülete és arca – ez ma nem érezhető.” 

Arra a felvetésre, hogy vállalna-e bármilyen szerepet, ha most a csatorna megkeresné és felkérné a működéséhez, a volt elnök némi gondolkozás után közölte: „nem vagyok biztos benne, hogy rám szükség lenne. Annak ellenére sem, hogy tele vagyok ötletekkel, kritikával, gondolattal és ki nem használt energiával. De ha megnézzük, hogy hány száz vagy ezer kisebb-nagyobb lélegzetű mű kötődik a nevemhez és ebből hány megy az MTVA valamely közszolgálatinak nevezett csatornáján, akkor mindent elmondtam, ugyanis gyakorlatilag egy sem. Aki pedig véletlenül vagy figyelmetlenségből le mer adni egy olyan filmet, amiben a nevem felbukkan, akkor az megrovásban részesül. Konkrétan értesültem ilyen esetről, ami majdnem az illető állásába került. Ez persze nincs leírva, de elhangzott, hogy ’hát nem tudtad...? Mi nem szoktunk Cselényi műveket leadni...!” – nyilatkozta a Hírklikknek Cselényi László, a Duna TV volt elnöke.